Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
HAJRÁ, LAJKÓ FÉLIX!
A világzene élén!
Egyetlen magyar művész szerepel az egyik legjelentősebb nemzetközi világzenei szaklap, a Songlines jelölésében, s nem is akármilyen díjra: az Év legjobb művésze: a vajdasági hegedű- és citeraművész Lajkó Félix.
A nagyszerű művésznek idestova 2 évtizede, 1999-ben adományoztuk A Magyar Művészetért Díjat a Nemzeti Színházban.

További hírek
Attila hun királyunk bronz lovas szobra Budapesten, A Magyar Művészetért Díjrendszer Szoborkertjében - Györfi Sándor alkotása, avattuk 2010-ben. Most is köszöntjük az Attilákat, Eteléket.

Nem bírom ki, hogy ne közöljem

Kiskunfélegyházára készülök az Élőtárlat című galériámmal. Nagyszerű közönségre számítok, mint mindig.
Volt egyszer azonban egy másik kiállításom, 6 éve, Székesfehérváron, s akkor a közönség soraiban megpillantottam a képen szereplő négy érdeklődő művészettörténészt Sváby Lajos Vigasztalás című olajfestménye előtt.
Tüzetesebb vizsgálódás után kiderült, hogy az én kis gyerekeim, Etele, Emese, Botond és Előd - Lél akkor még csak "készülődött" édesanyja belső védelmében.


Gubcsi Lajos: Járdaszegély, árva szegény
Gubcsi Lajos: Járdaszegély, árva szegény

http://mek.oszk.hu/16400/16416/


Kis novellás kötetem megjelenését 2016/2017 határára, metszéspontjára időzítettem. Az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtára (MEK) kérésemre tegnap délután tette közzé, én pedig a hírt íme, az első órákban.
Nehéz, szívszorító világot választottam témának - de mivel úgyis olyan sok öröm ér mindnyájunkat ebben az új évben, szívünkben elfér a szolidaritás úgy is, hogy nem okoz szomorúságot benne.
Mindenesetre soha ne menjünk el közömbösen a szinte kivédhetetlenül drámai sorsok mellett.

 Köszönöm a figyelmet, barátsággal Gubcsi Lajos

FÁJ BÁR, DE BÚCSÚ!

Hallgatom az elsuttogott néma jeleket, értelmezem az el sem hangzottakat, megfejtem a megfejthetetlent. Ideges és nyugtalan vagyok, divatos szóval frusztrált. Már jó ideje. Itt vagy bennem és érzem, hogy milyen gyorsan távolodsz mégis. Nem akarok remegő indulatban élni, bizonytalanságban sok szép helyén és helyett, mit Neked köszönhetek, és ha akarnék, se tudnék sokáig habozni, mert mindig elővenne az, ami miatt e levelet MOST írom...
Most írom, mert már elkerülhetetlen, úgyis előjön. Már korábban is közöltem volna, ki volt nyitva a gép, de türelemre intettem magamat, hiszen ez így brutális leszámolás az élet pajzán csillogásaival, szeretett Veled. Most engedek a belső üzenő szónak, a követelőző hangnak, hogy mondjam ki végre...

Én befejezem a viszonyunkat. Úgy sejtem, hogy e mondat Neked is megkönnyebbülést okoz. Ha tévedek, elnézést. Abbahagyom, mert ingatag. És így megvisel. Lehet, hogy Te már meg is tetted. Csak tőlem vártad a kimondását, s szívesen véget érsz nélkülem.

Nem akarom bemaszatolni azt, ami oly sokszor csábított, s erőtől duzzadóan, kihívóan kacagott felém Tőled. Minden szépet elmondtam és leírtam az elmúlt év alatt is. Egyetlen szó sem volt ámítás, mindegyik mindig a helyén volt. És Te is a helyeden voltál, míg az enyém (is) voltál. Hittem a szerelmes érzéseidnek, -ben. Bevonultál az életem legbelső burkaiba, ahol pedig nincs túl sok hely. Meghatározó és fontos érzelmekre sarkalltál. Nem tudtam szabadulni Tőled, jöttél velem minden nap. Belebújtál minden szavamba. Most kivágom magamat Belőled.

Mert a válságok és ál-válságok, a sértettségek és félreértések sora - ez a mi közös, titkos sorsunk, amit nem látott senki sem - felemészti a legbiztosabb érzést is. Megtörtént. A szakítások és csalódások utáni örök újrakezdés izgalma egyszer csak zavaróvá válik. Mert miért kell mindig meginognia annak, ami lehetne - lehetett volna - állandó, erős, stabil? Miért lehetne folyton kétségbe vonni azt, amit nem érdemes, nem szabad: hogy Hozzád tartozom, s Te is hozzám. Végül kettőnk között már több adatott meg a bajból, mint amit elbír egy kapcsolat, aminek a léte, a tényleges élete és lehetősége olyan nagyon korlátozott, mert amit építünk, ki is szalad alólunk. S mit érek én, ha Te kiszaladsz, kicsúszol, kibújsz alólam? Miért akartál minden pillanatban elmúlni, akkor is, amikor éppen Magadba rántottál és újra örökkévalóságot ígértél?

Sokáig eltart még a zavartságom amiatt, hogy nem leszel már nekem. De fel kellett ismernem, hogy ez itt az a pont, ahol el kell kezdenem a teljes leválást, különben még tovább leszek nyugtalan, magamnak idegesítő és elfogadhatatlan. Hiszen azt kellene éreznem, hogy Beléd ragadtam kilátástalanul, s Te vonnál vissza Magadba, félsz, hogy az én múlásommal Te is megsemmisülsz.

Mint a sejtem, úgy tartoztál hozzám, mikor jó volt. Mint a jég, úgy vágtál belém, ha féltékenységed miatt újra megszűnt a számomra édes folyamat, valamiért, éppen, ahogyan rögtönzött önkényed akarta. Nem akarom már az ideiglenességet. Nem, mert nem tudom várni azt, ami Belőled és Tőled vagy jön, vagy nem, és maga sem tudja, hogy akar-e. Kívánok szép életet, s mert úgy volna jobb: teljes felejtést Neked is, magamnak is. Elengedlek még ma, hogy átléphessek a jövőmbe. Köszönöm, hogy voltál, de illúzió volna azt hinni, hogy ez így folytatható, Kedves 2016.

Barátsággal, Alle Glória az én hűséges Meta Flórámnak

(a képen Edward Weston 1936-os fotója: Akt)


2017
Egy a Fb-n terjesztett játék szerint az a három szó jellemzi majd a következő évemet, amely három szót először kihámozza, észreveszi a szemem. Íme:

EGÉSZSÉG, GYENGÉDSÉG, BOLDOGSÁG

Akinek ez megfelel, velem tarthat ezen a 2017-es úton, persze a sajátján haladva!