GALÁNTÁN OLYAN DÍJÁTADÓ ÜNNEPET SZERVEZTEK A Magyar Művészetért díjai, 41. gálánk számára, amely párját ritkítja azon mintegy 40 ünnep között, amelyet a határon túl szerveztünk az elmúlt 31 évben. Hálám a szervezőknek és a díjazottaknak!
https://mail.google.com/mail/u/0/…
https://mail.google.com/mail/u/0/…
Mindent kifejez az egyik nagyszerű díjazott, Jégh Izabella köszöntő beszéde:
„Hiszem és remélem, hogy aki küzd, annak pártfogói mindig magasabb hatalmak.
Nem hagyják elesni, vagy ha el is esik: ott teremnek mindjárt s rögtön felemelik.
És szárnyakat adnak csüggedő lelkének, hogy higgyen, reméljen… hiszek és remélek!“
Írja Pósa Lajos költő
(Nyomorhoz című verse!)
Díj alapító Elnök Úr!
Európai - parlamenti Képviselő Úr!
Elnök Urak!
Hölgyeim és Uraim, kedves csemadokosok!
Mi hittünk és reméltünk, ezért vagyunk még mindig itt! Ezért tudtunk és tudunk időtálló értékeket létrehozni, mert a Teremtő az, aki estünkből felemel, mellettünk áll és égi édesanyánk, akinek első királyunk, Szent István országunkat felajánlotta, óv és vigyázza lépteink.
Biztos vagyok benne, hogy mi, akiket e nagy megtiszteltetés ért, hogy az Ex libirs díj alapítójától vehettük át az elismerést, valamennyien érezzük, hogy munkánk csupán szélmalomharc lenne a sok-sok önfeláldozó munkatárs és az égiek segítsége nélkül.
Ez az elismerés általunk mindazoknak szól, akik tettek és akik tesznek annak érdekében, hogy anyanyelvünk, kultúránk és hagyományaink tovább éljenek. S nem csak a kultúra területén teszik, hanem a köz érdekében, vagy éppen egyházközösségekben munkálkodnak. Ez az elismerés egyben kötelez is bennünket! Kötelez hűnek maradni hitünkhöz, nyelvünkhöz, örökségünkhöz és tovább adni az utánunk jövőknek.
Mi csemadokosok tudjuk, hogy természetünk vas-tulajdonság: magas szilárdságú, rugalmas, szívós, jól mágnesező. Sőt, ha mágneses tere megszűnik vonzása azon túl is megmarad és még mindig képes másokat vonzani.
Szívós, mert az élet és a különböző politikai erők támasztotta buktatók ellenére is VAGYUNK.
Rugalmas, mert minden történelmi és politikai helyzetre rugalmasan reagáltunk.
És szilárd, mert elhatározásunkat, hogy szülőföldünkön magyarként akarunk élni és érvényesülni nem ingathatta és nem ingathatja meg semmi sem.
Ha nem így lett volna és nem így lenne, akkor most nem készülhetnénk arra, hogy a jövő év márciusában méltóképpen emlékezzünk majd meg Szövetségünk 70. évfordulójáról.
Szent II. János Pál szavaival élve: „Az emberiség jövője azokon az embereken múlik, akik az igazság alapján állnak, s akiknek életét áthatják azok a magas erkölcsi elvek, melyek a szívet képessé teszik az önfeláldozásig kitartó szeretetre.“
S azt már én teszem hozzá, hogy érzésem szerint ezek a gondolatok jellemzik a Csemadok-tagokat, mert a csemadok-munkát csak végtelen szeretettel, alázattal és hangyaszorgalommal lehet végezni.
A díjazottak nevében mondok köszönetet a díj alapítójának és mondok köszönetet azoknak, akik bennünket érdemesnek találtak arra, hogy ma itt állhattunk és a díjat, amely nem csak a miénk, átvehettük.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
