|
|
 |
|
 |
|
AZ ÉLMÉNYKárpátalján adtam át az Ex Libris Díjakat hétvégén 10 nagyszerű közösségnek, magyar iskoláknak, kiemelkedő személyeknek, A Turul Expo megnyitójára időzítettük, Alkalmam volt látni a rengeteg kiállítót: egyszerű, dolgos embereket, akiket a sors arra kényszerített, hogy kezük erejével és eszükkel megéljenek az Isten háta mögött is - mert Ukrajnában a Kárpátalján magyarnak lenni az tényleg sors- és akaratpróba. Láttam munkájuk ezer gyümölcsét, termékét, szerényen felsorakoztatva, hadd lássa a világ: nem adják fel soha. Megélnek, mint apáik, ősapáik. És az út előre visz, csakis előre, akárhány torlaszt és iszonyú kátyót építettek is rá az elmúlt 100 év mohó, uralkodni vágyó, ott jöttmentnek számító "urai".Megtisztelő volt ott lenni.
|
További hírek
|
|
|
|
|
GYORSHÍR KÁRPÁTALJÁRÓL!
Tegnap Kárpátalján, Tiszapéterfalván egy nagy ünnepség keretében átadták Gubcsi Lajos Ex Libris Díjat 10 kárpátaljai személyiségnek és közösségnek. Ez volt A Magyar Művészetért Díjrenszer 44. díjátadó ünnepe, melyre a kárpátaljai Turul Expo ünnepségei keretében, a megnyitó ünnepen került sor.
Részletes beszámoló később:
A DÍJAZOTTAK:
-Dayka Gábor Középiskola, Ungvár
-Ungvári Magyar Tannyelvű Elemi Iskola és Drugeth Gimnázium
-K. Debreceni Mihály újságíró, Csap
-László Károly református lelkész
-Erfán Ferenc, ungvári Boksay Múzeum igazgató
-Sütő János festőművész
-Ugocsa Hagyományőrző Egyesület, Péterfalva
-Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület
-Perényi Zsigmond Középiskola, Nagyszőlős
-Himineczné Engi Erika, Péterfalvi Művészeti Iskola zongoratanára (a képen a díj és az egyik díjazott, K. Debreceni Mihály újságíró)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
-ez tavaly ilyenkor készült, én akkor voltam 70, Lél napra 7. ebből lett a tortán a 707, azaz a két 707-es ügynök
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az egyik kedvenc képem a gáláinkról, A Magyar Művészetért tavalyi gáláján adtuk át a Zrínyi Ilona-díjat az erdélyi közélet ismert személyiségének, Sándor Krisztinának s szoborkertemben Budapesten, és ezt a napfény is nagyon élvezte.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
3 ÉVE ÍRTAM a közösségi oldalamra - Most, három évvel később, és 99 évvel később is ugyanúgy látom... ÉS SZÍVEM SZERINT a magyarok jelentős része e napon gyászszalagot kötne.
"MIÉRT GYÁSZ?
1920. június 4-én itthon a megcsonkított, szétvert ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Ez tény.
Ha ránézek a térképre és a magyarok millióira a határunkon kívül rekesztve, akkor fel sem kell tennem a kérdést, hogy mi változott. SEMMI SEM VÁLTOZOTT.
EZÉRT június 4. számomra hazánk, szétszakított nemzetünk GYÁSZNAPJA. 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
 |
|
