A Magyar Művészetért


	Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár

Gubcsi Lajos életrajza - 75 év

Gubcsi Lajos - 75

ÖNÉLETRAJZ

Név: Gubcsi Lajos PhD

Szül: 1948. június 7. Kiskunfélegyháza

1970 Marx Károly Közgazdasági Egyetem, Nemzetközi Kapcsolatok Szak, közgazdász diploma, angol, német és orosz felsőfokú nyelvvizsga. 1971 egyetemi doktori disszertáció nemzetközi pénzügyekből, 1973 MÚOSZ újságíró diploma, 1978 MTA Közgazdaságtudományok kandidátusa, nemzetközi pénzügyek témában, 1986 címzetes egyetemi docens.

1970-74 a Magyar Rádió, majd 1974-80 a Magyar Tv szerkesztő-műsorvezetője, 1980-83 az Akadémiai Nyomda ált. igazgatóhelyettes, 1983 a kiadó és a nyomda igazgatója, 1984-89 a Magyar Ifjúság c. hetilap főszerkesztője.

1990-1996 a G+L Pénzügyi Kft. ügyvezetője, 1994-97 A Magyar Művészetért Kht. ügyvezetője, 1997-2007 a GL-4 pénzügyi-marketing tanácsadó kft ügyvezetője

2007-2010 A Magyar Művészetért Kft. ügyvezetője, 2010-2011 a HM Zrínyi Kft. ügyvezetője, 2011- G Marketing & Média Kft. ügyvezetője.

1987 óta A Magyar Művészetért Díj, majd Díjrendszer alapító elnöke. A díjrendszerhez 16 különféle díj tartozik, „zászlóshajójuk A Magyar Művészetért Díj, amelyből eddig 370 díjat adtak át a művészetek valamennyi ágában az itthon, a Kárpát-medencében, a nagyvilágban. Mellette létrehoztak további 15 díjat, s így 9összesen kb. 1550 díjat adtak át eddig. 2022-ben a 35. évfordulón tartották a 45. jubileumi díjátadó gálát.
2004 óta a Magyar Művészeti Akadémia pártoló tagja, 2011 óta a Magyar Atlanti Tanács tagja.

Alapított közéleti szervezetei, díjai:

1970- Studium Generale alapító elnöke a Közgazdasági Egyetemen

1973-78 Országos Előadói Iroda

1980 – Fiatal Közgazdászok Országos Szervezete alapító elnöke

1987-88 Maradj Köztünk! Alapítvány

1987-89 Magister Alapítvány

1987 A Magyar Művészetért Díj

1994 A Magyar Művészetért Közhasznú Társaság

-1996-ban megalapította a művészi ágak integrált, Vándorúton - A Magyar Művészetért Élőtárlata című kiállítását, tárlata vezető kortárs művészek mintegy 50 alkotásából áll

1997 Magyar Közgazdasági Társaság Kommunikáció Szakosztályának alapító elnöke

2002 Kossuth Lajos- és Széchényi Ferenc emlékszobor adományozása a közélet szereplőinek Herenddel közösen

2004 A Magyar Művészetért – Bubik István-díj

2005 A Summum Bonum Díj alapítója magyar orvosok elismerésére

2006 a Bartók Béla-emlékdíj létrehozása – a Herendi Porcelánmanufaktúrával közösen

2007 A Kodály Zoltán-emlékdíj alapítása Herenddel

2007 Árpád fejedelem díj alapítása Herenddel

2008 Mátyás király-díj alapítása Herenddel

2009 Petőfi Sándor-emlékdíj alapítása Herenddel

2009-2038 időszakra a Gubcsi Lajos Ex Libris Díj alapítása

2010- Magyar Művészek Köre Egyesület közhasznú szervezet alapító elnöke, 2023 óta A Magyar Művészetért Egyesület néven

2010 Széchenyi István-emlékdíj Herenddel

2010 Rákóczi Ferenc-díj alapítása Herenddel

2011 Liszt-emlékdíj alapítása Herenddel

2012 A Színész Díj alapítása Herenddel

2013 Zrínyi Ilona Díj alapítója Györfi Sándor szobrászművésszel

-2006-ban az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparknak ajándékozta az Őseink nevű szoborcsoportot, Györfi Sándor alkotását „Hun, magyar és kun őseink szeretett emlékére”.

-2007 őszén az Élet című szoborcsoportot ajándékozta a Székelyföldnek, „Hálával a magyar nemzet javára hozott ezeréves székely áldozatért”, Székelyudvarhely főterén áll. Melocco Miklós és Györfi Sándor alkotása..
-2007. június 13-án felavatta A Magyar Művészetért Szoborkertjét, annak történelmi szoborcsoportját: itt 2002 óta állítanak fel szobrokat, összesen 16 köztéri méretű szobrot. Külön fejezetet alkot a „Meghalt, mert magyar – Az ártatlan áldozatok bennünk élnek” 2018 óta.

- 2006 - a Kun Himnusz társszerzője, zene Szabados György

-2010 Az Ismét Vereckénél című Rákóczi rockballada (zene Benkő László) és a Kun Himnusz társszerzője (zene Szabados György)

-2014 – 1514 – Magyar pokol című Dózsa-opera librettójának írója (zene Ökrös Csaba)

KÖNYVEI: 80 könyv szerzője, ezen belül 10 könyv önálló szerkesztője. A 70-80-as években közgazdasági témákban (egy pénzügyi könyv németül is, a gazdasági reformokról angolul is), a 90-es évek közepétől a magyar kultúrával összefüggő művészettörténeti albumok, és saját lírai és prózai írásait tartalmazó szépirodalmi albumok szerzője. Sorozatba foglalta a Kárpát-medence magyarságát „Üzenet a végekről” címmel. Sok száz cikk, egyetemi, akadémiai, intézeti tanulmány szerzője a napi, heti- és havi lapokban. Szerkesztett művei közül kiemelkedik az „1000-1100 év a Kárpát-medencében” és „A hazáért mindhalálig” magyar és angol változata. Legújabb, 13 részes történelmi kisregény sorozata a „13 ördögi év – A máglyától Mohácsig 1514-1526”, illetve ezek összefoglaló kötete, egyben szerzői munkássága fő műve: „Tánc a pokol tornácán 1514-1526 (megj. 2020-26).

Valamennyi műve jelen van az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában.

1971-2011 között született 8 gyermekének az édesapja.

További hírek


	Gubcsi Lajos - SG Mindörökké 55 ÉV, TÖRETLEN LENDÜLET - tegnap volt az SG (Studium Generale) 55. évfordulós ünnepe. Idézem ex-elnöki, ott publikált gondolataimat - mert igen, erős közösségek tartanak fent bennünket most is. Hitük, tudásuk, megbecsülésük egymás iránt. GUBCSI LAJOS: Hol ér véget az örök – a Mindörökké SG? 55 évbe már néha bele szoktunk halni. A Studium Generale – a „Közgáz”, a Corvinus Egyetem országossá vált diákszervezete - viszont fénykorát éli, és egyre teljesebb. Középiskolásokat készítenek fel az egyetemi felvételre, ezerszámra, önzetlenül, megfeszített erővel. Eszme élteti, vagy az egyetemista összefogás ereje, esetleg inkább a gimisek vágya, hogy ők is azzá váljanak, amivé Ti – amivé mi egykor? Mindez együtt. Mi, idősebb alumni tagok ámulattal figyeljük, mi is történik itt évtizedek óta. S látjuk, hogy még évszázadokig tart. Amikor létrehoztuk 1970 januárjában, s kétszáz középiskolást köszöntöttünk az első felkészítő táborban áprilisban, csupán annyit sejtettünk, hogy kicsúszott kezünkből egy marék vetőmag. Igazi, finom, nemesített búza, és a legtermékenyebb földbe – a közösségi vágyak sűrűjébe. Alapító elnökként én vezethettem, majd Gubcsi Tibor öcsém – s 55 évvel később, nemrég mondott le elnöki tisztéről fiam, Gubcsi Előd. 1970. Semmink sem volt hozzá. Csak az a meg- és eltörhetetlen lendület, akarat és segítő szándék, ami az egyetemisták örök kincse volt és marad. Pénz: 0. Szervezet: 0. Múlt: 0. Jövőkép: bizonytalan ösztönök kirobbanása. 100 a semmiből. Ne gyalázzuk az akkor ifjúsági szövetséget, a KISZ-t. Közgázos szervezete egyetlen oldalnyi előterjesztésből, 10 perc alatt megértette, mit is szeretnék. A híre is elterjedt azonnal. A nagyszerű reformer, Szabó Kálmán rektor röviddel később a szobájába kért, életemben először jártam ott. Aztán futott a futótűz: máris ott lángolt a budapesti párt- és KISZ-bizottságon, majd a párt Központi Bizottságának épületében: mi ez? Mi is ez? Ki ez? Ki is ez? Hiszen ennek nincs megjelölt helye a rendszerben. Viszont: akkor jelöljük meg. Így gondolhatták, mert a legelső perctől tudomásul vették, kóstolgatták és lenyelték. Tartottak attól, hogy a ’68-as diáklázongások után esetleg valami mással, ismeretlennel próbálkoznak az egyetemisták, szervezkedni akarnak, és ezt találták ki? De hallgassuk csak? – mondhatták. Mi baj lehet belőle. Pénzt nem kérnek, sokszorosítani nem tudnak – nincs hol, nincs és nem is lehet nekik -, viszont elképzelhető, hogy használnak. És hívtak különböző pártépületekbe – ahonnan támogatást élvezve távoztam. A rektor elrendelte, hogy sokszorosíthatunk kedvünkre. Ennél nagyobb engedményt az akkori rendszer nem tehetett. S mivel pénzt nem kértünk, kitaláltuk a mi speciális barter-ajánlatunkat. Mi nem adunk semmit, ők viszont – a rendszer – ad buszokat, szállást, ha a szervezést előre elintézzük, enni is, ha tudjuk, mit szeretnénk. És kérjük, ami a mi új létformánkhoz kell. A pénz meg sem mozdult továbbra sem. Jóváírták valahol valakik a költségeket – mert elhitték, hogy mi rendes srácok vagyunk. Egyre többen lettünk ilyenek. A Közgázon egyetlen hívó szóra „tanárnak” jelentkezett számos nagyszerű diák, koponya. Két hét sem telt el, február elején már az összes középiskola igazgatója kapott egy levelet, hogy tanulóik ilyen és ilyen, általunk elküldött kérdések alapján vizsgázhatnak és meghívást kaphatnak… Mire is? Ezt nehéz volt elmagyarázni. A lényege: jöjjenek el az áprilisi egy hetes egyetemi felvételi felkészítő táborba. Majd mi értékeljük a válaszokat, ők csak írassák meg és küldjék el „postafordultával”. Addig elkészítjük a tankönyveket is! Ennél nagyobb önteltség és szemtelenség ritkán volt deklarálva. Mert kik is voltunk mi, a levélírók? Valójában senkik (és minden). Semmilyen jogunk nem volt kapcsolatra a gimikkel. Senkivel nem volt semmi jogunk. Nem léteztünk jogilag, nem voltunk jogi személy. Egy szándék deklarálása voltunk csupán. De az összefogás, a kreatív erő áttörte a falakat. Akkor sem kellett szolgának lenni, ha nem akartál. Dönthettél a saját erőiden belül. Azért beszélek erről ilyen bőségesen, mert mindez minden korban igaz és érvényes. Kor- és kórfüggetlen. Ha sokan hiszünk valami jóban, és a lelkünkbe ívódott, hogy el is jutunk oda, akkor egy egyetemista korosztály nem állítható meg. Előbb-utóbb magával sodor, maga mellé állít sok más jó szándékot, erőt, és hopp! – kíváncsi szemmel gyülekezik a buszok körül, az állomásokon kétszáz csillogó szempár gazdája. S izgatottan, önmagát is keresve nyújt feléjük kezet 30-40-50 nagy öreg: az egyetemisták, a majdani SG első, kivitorlázó legénysége. A kapitánynak nem volt több dolga. Intett a kifutó hajók után, majd riadtan észrevette, hogy minden más egyetemi diáktársa megírta és leadta már a diplomáját, nagyjából megtalálta leendő munkahelyét, neki pedig arra sem volt ideje, kedve és energiája, hogy valami blöff címet kitaláljon a diploma-dolgozathoz, amit 3 hét múlva le kellett adni. Olyan is lett. S a legutolsók között bár, de ő is talált egy munkahelyet egy tanszéki ajtón árválkodó cetlin, mert arra már rá se nézett senki. Révben volt mindenki Húsvétra. Ám az ekkor már ex-kapitány nem csüggedt. Újra elolvasta a tudósítást egy svéd újságban, ami már a megalakulás heteiben arról számolt be: Van itt valami, amit nem a szocialista állam akar megoldani? - egy szokatlanul furcsa kísérlet kapott lábra a budapesti közgázon. Mindenkitől független szervezet, gimiseket toboroznak és tanítanak, mert szeretnék őket egyetemre segíteni. Ez élt és él itt most is minden szívben. Baráti szeretettel Gubcsi Lajos - írhattam volna ezen előző sort 1970-ben is, de csak most, 55 évvel később jutott eszembe. Jó szelet, vitorlák, biztos kikötőkbe! (a fotó az SG alapításakor készült, 1970. jan-ban - tudom, senki ismerhetne már fel... az idő múlandó, s rajtunk felejti nyomát...) >> bővebben


	Makovecz Imre 90 MA LENNE 90 ÉVES MAKOVECZ IMRE, a világhírű magyar építész (1935-2011). Atyai barátként is ismerhettem őt, társként a művészetek támogatásában, tagja volt A Magyar Művészetért Díj első kuratóriumának 1987-től. Abban a kivételes szerencsében volt, van részem, hogy mindkét családi házamat ő tervezte: először 1983-ban a Törökvész lejtőn, majd 1995-ban a Tétényi-fennsíkon. Az 1. fotó az előző házról készült, annak idején csodájára jártak a külföldi építészek - s a Magyarországról készült riportfilmekben is gyakran szerepelt. Kivételesnek éreztem magamat benne lakni, mint ahogyan a mostaniban is feleségemmel, 5 gyerekünkkel, a 2. fotón a mai Makovecz-házunk a Tétényi-fennsíkon - Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi szobrával (alkotója Györfi Sándor), Munkács elestekor, a szabadság kardjának átadását jelképezve. Imre szelleme jelen van, ez világos. >> bővebben


	Gubcsi Lajos Mohács-könyve Délvidékre FEL! DÉLVIDÉKRE! Ma útnak indultak Mohács-könyvem oda szánt első új példányai Délvidék felé. Ott is kézből kézbe. Jövőre Mohács 500 Emlékév. Gubcsi Lajos: Tánc a pokol tornácán - 13 ördögi éve 1514-1526. Történelmi dokregény 352 oldalon. Köszönöm Schön György közművelőnek, közösségszervezőnek a személyes továbbítást más ottani, s részben majd budapesti barátainknak. >> bővebben


	Gubcsi Lajos Mohács-könyve: Tánc a pokol tornácán ÚTNAK INDULT! Most éppen Kassától Dunaszerdahelyig! A Tánc a pokol tornácán - Magyarország 1514-1526 c. Mohács-könyvem, kézből kézbe. 2026 Mohács-emlékév, s könyv tiszteletpéldányai eljutnak az egész Kárpát-medencébe, sokezres példányszámban. Köszönöm a segítséget a mostan megindult ajándékozási hullámban Karaffa Attila dunaszerdahelyi polgármesternek, Kopecsni Gábor hagyományőrzőnek Gömörban, Balassa Zoltán közírónak-helytörténésznek Kassán. Hosszú lesz e lánc, a Mohács-könyv fűzére: a legjobb kezekből - ők a segítőim ebben - a legjobb kezekbe: a tisztelet- és jutalompéldányok olvasóinak szerte a Kárpát-hazában. Folyamatosan tájékoztatóm ezen könyv-ívről Kedves Olvasóimat a következő 1 évben. Mohács 500. évfordulója 2026. aug. 29. >> bővebben


	Vándorúton - A Magyar Művészetért Élőtárlata TUDÁSUNK LEGJAVA Szívből ajánlom most és mindörökké Vándorúton - A Magyar Művészetért Élőtárlatáról készült videofilmünket, Művészek varázslata 12 percben. A Magyar Művészetért színe-java az ezredforduló évtizedeiben. https://youtu.be/VZYe1xwYCa4 A Magyar Művészetért Díjrendszer kiemelkedő alkotóinak műveiből. Makovecz Imre és a Herendi Porcelánmanufaktúra, Kő Pál és Kokas Ignác, Péreli Zsuzsa, Földi Péter és Kubinyi Anna, Kaiser Ottó és Györfi Sándor, Búza Barna és Schrammel Imre, Olasz Ferenc és Kunkovács László, Aknai János és Schéner Mihály, Erdélyből Vinczeffy László, Délvidékről Tari István, A Magyar Művészetért Díjrendszer díjainak eredeti darabjai - az ezredforduló legnagyobb alkotóinak műveiből áll a gyűjtemény, félszáz mű kiállítása - videófelvételünkön a Corvinus Néptáncegyüttes és Kocsis Zoltán tárogatóművész előadása teszi teljessé a bemutatót. >> bővebben


	Kincses Előd halála után - főt hajtva temetésekor KINCSES ELŐD emlékére még... kiemelten. Rendkívüli hatással volt rám ünnepélyes köszönő beszéde az Árpád fejedelem-díj átadásán. Akkor is kivételesen fontosnak tartottam, most, temetése után pedig örök emlék marad. Ez volt az utolsó nyilvános beszéde, amikor az Árpád-fejedelem díjat átvette tőlünk A Magyar Művészetért Díjrendszer keretében - Idézem az ünnepünkön elmondott fontos gondolatát: Trianon nemcsak veszteség, hanem tanulási lehetőség is volt – a nemzet egyedi tudást szerzett más kultúrák, más népek, szokások megismerésével, ezt a magunk javára is fordíthattuk. Kimagasló, szuverén, felelős gondolat egy nagy erdélyitől, akit nem lehet pótolni (manapság). Kincses Előd persze azt is hozzáfűzte, hogy minden más tekintetben Trianon - katasztrofális döntés és helyzet. Kincse Előd a marosvásárhelyi Fekete Márciusról, a pogromkísérletről a magyarok ellene 1990-ben: AHOGYAN A DRÁMA TÖRTÉNT! Itt egy tökéletes dokumentum: interjú Kincses Előddel a marosvásárhelyi, 1990-es Fekete Márciusról. Igaz, hiteles történet, megrendítő igazságok a magyar szabadságharcostól, Kincses Elődtől, 2009 készült dokumentumfelvétel. Megismerhetjük az ő személyes lényegét is. Mindenkinek őszintén ajánlom: https://www.youtube.com/watch?v=ILyt9grGhXQ >> bővebben


	SZERKESZTŐ: DR. GUBCSI LAJOS ©2005-2011 WWW.AMM-GUBCSI.HU. Minden jog fenntartva!