Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Székely dicsőség

 

Múlt hétvégén Nyárádszeredában, a Nyárádi Fesztivál keretében adtuk át az Ex Libris Díjat a kiváló székely, sepsiszentgyörgyi lovasíjásznak, Pászka Lehelnek, aki egyébként 5 évvel korábban, A Magyar Művészetért 2017-es kézdivásárhelyi gáláján részesült egy másik díjunkban, az Árpád fejedelem-díjban.
Nagyon köszönöm én is díjam ünnepélyes átadását nyárádi barátaimnak, Pászka Lehelnek az életútját, csak így tovább. S a nyárádszeredai polgármester úrnak, Tóth Sándornak a figyelmességet, hogy kérésemre személyesen átadta díjamat - miközben magam akkor éppen Szörcsén, a református templomban nyújtottam át hasonló díjat Csíky Csengelének. Így volt a díj segítségével is együtt szibolikusan azokban az órákban Háromszék és Nyárád - így is, s még sok másképpen, hisz az ott, ez ott egy igaz magyar, igaz székely föld - hajrá, Székely Barátaim!

 

 

További hírek
MI JÁR A FEJEDBEN?, kérdi a Facebook a nyitó oldalamon. Válaszom most éppen ez (egyébként meg is jelentetem e sorokat készülő új könyvemben, a Július - havi ciklus: Öreg szem című könyvemben..
Mohács felé közeledünk, az 500. évfordulóhoz 2026-ban. Mint egy térdre vágott pálca, úgy tört akkor ketté 1100 évünk éppen a közepén. Egy nagy, erős ország szakadt meg és szét. Azóta is nyögjük következményeit. 2026-ban meg fog jelenni a Tánc a pokol tornácán című könyvem digitális változata az Országos Széchényi Könyvtárban. Arról a pokoli 13 évről, ami a Dózsa-polgárháború véráradatától Mohácsig, a kivérzésig vezetett.
2021 nyarán levelet írtam ennek kapcsán SZÉKELYFÖLDRE, a székelység eltökélt képviselőjének, Borsos Gézának Gyergyóba. Ezekkel a sorokkal szeretném zárni ezt a csaknem egy évtizede tartó havi ciklus-sorozatot. Kétségeim őszinték, mélyek, s bánt, hogy nem tudok biztosabbat mondani:
Csak végszó, s nem a vég szava.
"Igen, égünk a fájdalomtól, és nem tudjuk, hogyan volt lehetséges Mohács és az oda vezető út....
Egyrészt be vagyunk ide ékelve egyedül ellenséges érzületű mindenféle népek és nagyhatalmi érdekek közé. Ezen belül a germánokat - a régi frankokat, az osztrákok, bajorok őseit és utódait - zavarja, hogy ők mindig sajátjuknak képzelték el Pannóniát, a nyugati részt, mintha az lenne az ő gyepűjük. Emiatt túl hamar kerültünk fogságba, mint nemzet, erről szól a könyvem főleg.
Másrészt szívós nép vagyunk, hallgatag küzdelemre is képesek bármilyen mértékben - főleg elviselni mindent -, de nem vagyunk okosak. Az okos ember, nép és vezetői tudnak jó szövetséget kötni, és nem hull sokirányú árulás-sorozatokba a kompromisszum, megmarad a nagy és fő érdek. Nálunk ez sokszor elhullott, éppen, mert nem vagyunk számító érdek-nép, számolni sem szeretünk. Tűrünk, ha kell, áldozunk, de nincs végletesen tiszta nemzeti stratégiánk. Erről is szól a könyv.
Harmadrészt: a kettőből ered, hogy mindig könnyű volt kívülről belső árulókat találni, és máris kétfelé húzott a nép, a nemzet, az ország, a vezetésre hivatott rétege. Idegen érdekek szolgálói uralkodtak az elmúlt fél évezredben. Ez a fájdalom is jelen van a könyvemben.
Negyedrészt: ha a fenti három igaz, akkor nyilvánvaló, hogy eleve képtelenség volt áthidalni azt az iszonyatot, amit történetesen és speciálisan az egész 20. század ránk mért. Könyvemet érdemes végig olvasni. Túl hosszú az első, az 1514-es rész, de ott felvonul minden szereplő, aki majd "elhurcol" bennünket Mohácsig - ahonnan már nincs visszaút.
Nem állítom, hogy van benne optimista kicsengés, pedig az volna jellemző rám, utamra, egész életfelfogásomra. DE nem találtam indokot az optimista következtetésre.
Célom más volt: a történelem e kulcsidőszakát úgy bemutatni, hogy legalább lehessen azon gondolkodni: mi vezetett oda, és hogyan lehet megoldásokat keresni egy olyan helyzetben, amikor szinte nem is lehet, mert minden ellenünk determinált.
És itt mégis megjön az én optimizmusom, bár a könyvben ez már nincs benne: mégpedig az, hogy nemzeti és egyéni meggyőződésünket soha nem adhatjuk fel. Itt persze síkos az út: kinek a nemzeti meggyőződése az érvényes. Enyém, tiéd, övé, miénk...? S elindul az útvesztő, amelyből őszintén szólva csak személyes erőfeszítéseinkkel tudunk kijönni. S ha túl sokan akarjuk ugyanúgy, s ehhez véletlenül, bizonyos korszakokban vezetők is társulnak, akkor lehet, kialakulhat olyan következmény, hogy nyerésre áll a nemzet.
Fordítva nem működik. Senki nem mondhatja magáról, hogy nyerő helyzetbe hozza majd nemzetét, mert neki erre megvan az elképzelése. Hordószónokok, váteszek lázálma ez.
Vagyis egyéni tisztességből és alkotó erőből, az erre épülő családi összetartozásból, és sok-sok család, közösség történelmi folyamatokban kialakuló együttes tetteiből teremtődnek meg a feltételek ahhoz, hogy világosabban körvonalazódjon az út, és annak sikere. Nincsenek mindent megoldó hősök. Csak olyanok lehetnek, akiknek van érzékük a mélyben lappangó nemzeti érzések, érdekek, vágyak és célok felismerésére, megfogalmazására, és alkalmanként éppen őket bízza meg a sors, ha egyébként méltóak rá. Ha nem, akkor elsöpri őket is a törvény: egy nemzetet sikerre vezetni csak a nemzettel együtt, annak átfogó érdekeit szolgálva lehet.”
A képen a Honvéd Filharmonikusok a Himnusz előadására készülnek köszöntő szavaimmal.Lehet, hogy egy kép erről: 8 ember, álló emberek, emberek hangszerrel és belső tér

SZÉKELYFÖLD, HÁROMSZÉK, EGY IGAZI SZÉKELY FALU, SZERÉNYEN AD OTTHONT A CSODÁLATOS ALKOTÁSOKNAK: A KÖZEL 700 ÉVVEL EZELŐTT, KÖZVETLENÜL A TATÁRJÁRÁS UTÁN ÉPÜLT TEMPLOM (ma Szent Imre-templom) falait ugyanabban az időben festett freskók díszítik - egyébként szerte a Kárpát-medencében restaurálták azóta a középkori magyar templomok azonos stílusú és témájú, főleg Szent László legendáját megörökítő festmények. Gelence a legjelentősebbek közé tartozik. Amikor az ember belép a kis erődítményhez hasonlító falak, a kis kapu és az épület ajtaján, azonnal bent találja magát 1100 magyar évben. Gyerekeim először találkoztak e távoli, fenséges múlttal.Lehet, hogy egy kép erről: 6 ember, álló emberek és belső tér

Gubcsi Lajossal
Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe, velem készült interjú a jún. 3-i MM-gáláról, általában A Magyar Művészetértről.


  Ex Libris Díjam a 2022-es Magyar Művészetért Gálán kivetítve - és a Corvinus Néptáncegyüttes zenekara - a díjazott Polgár Julianna fotóarchívumábólLehet, hogy egy kép erről: 2 ember, emberek hangszerrel és belső tér


A GÁLA
TRIANONRA EMLÉKEZVE ÉS EMLÉKEZTETVE nyitottuk meg ma a Vándorúton - A Magyar Művészetért Élőtárlata kiállítást ÉS az "ÜZEN A KÁRPÁT-MEDENCE" nevű jubileumi, 45. gálánkat.
Mindkettőről önálló, jelentős film készül. ITT A HELYE, hogy ez utóbbiért köszönetet mondjak a B&L Line filmcégnek és a Magyar Művészeti Akadémiának - művészek és díjazottak e páratlanul sokszínű és jelentós fórumát nélkülük nem tudtuk volna érdemi módon megörökíteni a jövő számára.
Egy töredék a bevezetőmből: "azokért a magyarokért szólt a harangunk is e percekben,s azokért szól a gála, és minden díjazott minden tette, akiket elszakítani véltek tőlünk – csak határkerítést és határkövet raboltak, anyaföldet nem, magyar nemzetet nem"-
Párját ritkító ünnepi műsort teremtett a színpadra a Magyar Rádió Gyermekkórusa, Kiss-B. Attila, Ádám és az Erdőfű együttes, Meister Évi, Schramek Géza, filmjével és szavaival Mónus József Fehér Farkas. Fábián Zoltán, a Mendicus Tamburazenekar, a felvidéki Kevicky Tünde és énekestanítványai, a Corvinus Néptáncegyüttes.
Köszönöm olvasóim figyelmét hetek óta tartó tájékoztatásunk iránt, e figyelem erősített.
Hihetetlen mennyiségű - és minőségű - fotó- és filmfelvétel készült, de Csáky Pál oldaláról vettem át, íme: így kezdődött, a Magyar Rádió Gyermekkórusával, akik A Magyar Művészetért Díjban is részesültek.
És íme még: a nagyszerű szobrászművész, Szórádi Zsigmond gyors filmtudósítása ugyanarról