Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Gubcsi Lajos - Tánc a pokol tornácán
TÁNC A POKOL TORNÁCÁN - 1514-1526
Mint korábban jeleztem, e címen történelmi regényem jelent meg.
Székelyföldön, Gyergyóban eljutott a könyv a derék Borsos Gézához Csomafalván. Gratulált, és komoly sorokat írt le érzéseiről olvasás közben.
EZT VÁLASZOLTAM, S MERT KÖZÖSSÉGI VÁLASZ, ITT IS KÖZLÖM (gondolom, Borsos Géza nem kifogásolja)
"Igen, égünk a fájdalomtól, és nem tudjuk, hogyan volt lehetséges Mohács és az oda vezető út....
Egyrészt be vagyunk ide ékelve egyedül ellenséges érzületű mindenféle népek és nagyhatalmi érdekek közé. Ezen belül a germánokat - a régi frankokat, az osztrákok, bajorok őseit és utódait - zavarja, hogy ők mindig sajátjuknak képzelték el Pannóniát, a nyugati részt, mintha az lenne az ő gyepűjük. Emiatt túl hamar kerültünk fogságba, mint nemzet, erről szól a könyvem főleg.
Másrészt szívós nép vagyunk, hallgatag küzdelemre is képesek bármilyen mértékben - főleg elviselni mindent -, de nem vagyunk okosak. Az okos ember, nép és vezetői tudnak jó szövetséget kötni, és nem hull sokirányú árulás-sorozatokba a kompromisszum, megmarad a nagy és fő érdek. Nálunk ez sokszor elhullott, éppen, mert nem vagyunk számító érdek-nép, számolni sem szeretünk. Tűrünk, ha kell, áldozunk, de nincs végletesen tiszta nemzeti stratégiánk. Erről is szól a könyv.
Harmadrészt: a kettőből ered, hogy mindig könnyű volt kívülről belső árulókat találni, és máris kétfelé húzott a nép, a nemzet, az ország, a vezetésre hivatott rétege. Idegen érdekek szolgálói uralkodtak az elmúlt fél évezredben. Erről is szól a könyv.
Negyedrészt: ha a fenti három igaz, akkor nyilvánvaló, hogy eleve képtelenség volt áthidalni azt az iszonyatot, amit történetesen és speciálisa az egész 20. század ránk mért. Könyvemet érdemes végig olvasni. Túl hosszú az első, az 1514-es rész, de ott felvonul minden szereplő, aki majd "elhurcol" bennünket Mohácsig - ahonnan már nincs visszaút.
Nem állítom, hogy van benne optimista kicsengés, pedig az volna jellemző rám, utamra, egész életfelfogásomra. DE nem találtam indokot az optimista következtetésre.
Célom más volt: a történelem e kulcsidőszakát úgy bemutatni, hogy legalább lehessen azon gondolkodni: mi vezetett oda, és hogyan lehet megoldásokat keresni egy olyan helyzetben, amikor szinte nem is lehet, mert minden ellenünk determinált.
És itt mégis megjön az én optimizmusom, bár a könyvben ez már nincs benne: mégpedig az, hogy nemzeti és egyéni meggyőződésünket soha nem adhatjuk fel. Itt persze síkos az út: kinek a nemzeti meggyőződése az érvényes. Enyém, tiéd, övé, miénk...? S elindul az útvesztő, amelyből őszintén szólva csak személyes erőfeszítéseinkkel tudunk kijönni. S ha túl sokan akarjuk ugyanúgy, s ehhez véletlenül, bizonyos korszakokban vezetők is társulnak, akkor lehet, kialakulhat olyan következmény, hogy nyerésre áll a nemzet.
Fordítva nem működik. Senki nem mondhatja magáról, hogy nyerő helyzetbe hozza majd nemzetét, mert neki erre megvan az elképzelése. Hordószónokok, váteszek lázálma ez.
Vagyis egyéni tisztességből és alkotó erőből, az erre épülő családi összetartozásból, és sok-sok család, közösség történelmi folyamatokban kialakuló együttes tetteiből teremtődnek meg a feltételek ahhoz, hogy világosabban körvonalazódjon az út, és annak sikere. Nincsenek mindent megoldó hősök. Csak olyanok lehetnek, akiknek van érzékük a mélyben lappangó nemzeti érzések, érdekek, vágyak és célok felismerésére, megfogalmazására, és alkalmanként éppen őket bízza meg a sors, ha egyébként méltóak rá. Ha nem, elsöpri őket is a törvény: egy nemzetet sikerre vezetni csak a nemzettel együtt, annak átfogó érdekeit szolgálva lehet.Lehet, hogy egy képregény
További hírek

 HAJRÁ BEKE, HAJRÁ SZŐCS, HAJRÁ ERDÉLYI HVIM!

TI NEM ADTÁTOK FEL SOHA!
A minap történt kiszabadulás utáni interjúból:

"... sokan mondják, hogy a tüntetéseknek nincs értelme, nem lehet vele eredményt elérni. Szerinte az ő esetük bizonyítja, hogy nem így van. A kiállás, az összefogás, a tiltakozások rajtuk segítettek. Legalábbis végig lelkierőt adtak nekik: „Igenis, annak ereje volt. Mert a keresztet, amit ránk akasztottak, azt könnyebb volt így elviselni. Mert a súlya nem csak engem nyomorított és a családomat, hanem úgymond Háromszék népét, Erdélyt, az egész Kárpát-medence magyarságát(...) Ilyenre példa azért a világon nincsen: Terrorizmussal vádolnak valakiket és ennyi ember, a város, a Háromszék, Erdély, a Kárpát-medence magyarsága és még azon kívül is kiállnak idézőjelesen két terrorista mellett. Ez csak itt létezhet Székelyföldön.”

2014-ben a kézdivásárhelyi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak átadott Ex Libris Díjam ezt honorálta akkor is, ma is. 



NAGYON KÁR, KIVÁLÓ VOLT!
Elhunyt Riecke Werner kiemelkedő pénzügyi közgazdász, úgy volt német, hogy magyar volt.
Hihetetlenül szorgalmas volt. A 80-as évek legelején ő fordította németre Tarafás Imrével írt könyvünket, A láthatatlan pénzt. Már akkor tudtam, milyen mély pénzügyi ismeretekkel rendelkezik. Talán sokan azt mondják, hogy a liberális vonal híve - nekem nagyszerű szakember.
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20210721/elhunyt-riecke-werner-493438riecke werner

 

Szabadon engedték Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, akiket 2018-ban ítéltek el gaz módon Romániában, képtelen indokkal: terrorizmus vádjával. Hogy ilyen lehetséges ma egy EU-országban? Iszonyat.
MÁTÓL SZABAD a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom két erdélyi vezető személyisége.
Büszkén mondom, hogy 2014-ben az Ex Libris Díjunkat nyújtottam át Kézdivásárhelyen Beke Istvánnak és az ottani HVIM-nak éppen mindig is megtörhetetlen, bátor magyarságukért.

 szőcs zoltán


ÓVATOSAN BÁR, DE MERJÜNK, KEZDJÜNK SZÁRNYALNI A NAGY BAJOK UTÁN.
Gubcsi Lajos: Az ég felé...
Erre az érzésre biztatok mindenkit, nem könnyű az átállás a vissza- és elfojtottság másfél éve után.
Gubcsi Attila grafikája Az ég felé című verskötetemből, másfél évtizeddel ezelőtt.Lehet, hogy műalkotás

AZ ÖSSZEHANGOLT LMBTQ-AGRESSZIÓHOZ.
Mit is idéznek elő? Amit az agresszorok szoktak.
Én ezzel a kérdéssel nem nagyon foglalkoztam, utáltam a Pride-önmutogatások közönséges, tolakodó voltát, és nagyon nem tetszik, nem tetszett soha, ahogyan bizonyos - nyilván részben érintett - sajtótermékek és munkatársaik mára naponta témaként tolják az arcunkba ezt az egész terjeszkedő magatartást.
De nem akartam foglalkozni vele különösebben, és most láthatóan azt teszem, főleg, amióta tudom, mit kezdeményeznek ellenünk Brüsszelben és sok más nemzetközi síkon.
Az agresszió elérte, hogy most már foglakozzak vele. Legyen - elutasító, haragos - álláspontom, kikérjem magamnak, hogy úton-útfélen és minden percben ezt nyomják az arcomba (RTL-adások megállás nélkül, digitális "újságok" szüntelenül, nemzetkozi bandák összehangoltan és ravaszul).
Unom, és nem szeretem, hogy és ahogyan behúztak ebbe a témakörbe.

LMBTQ-agresszorok. Hagyjatok békén. Ne vonuljatok be se a magán-, se a közgondolkodásunkba ilyen röhögő hévvel (gondolom, nektek nagyon tetszik szerepelni): Le. LESZEREPELNI. Éljétek magánvilágotokat, ahogyan akarjátok, s örüljetek annak a többségi intelligenciának, beleértve a konzervatív, nemzeti érzelmű többséget, amely magánjogotoknak tekinti a ti nemi .... (nem találom a megfelelő szót). Mindegy, azt, ami.

Az pedig, hogy gyurcsányok kapaszkodnak belétek politikai hasznot keresve - külön üdvözítő lehet nektek. 

Ez a brutális, egybehangolt, frontális közönségesség és hatalmi terjeszkedési vágy vissza fog ütni. Mondta annak idején Cassandra.
Szokásaimtól eltérően fotómat használom illusztrációnak: legyen eléggé személyes minden fenti szó.

 AZ EGYIK NAPI ŐSBŰN: AZ ÉPÍTÓANYAG ÁRAK BRUTÁLIS, MAFFIA-VEZÉNYLÉSŰ EMELKEDÉSE.

Amit a kormány ad támogatásokban, azt azonnal átcsatornázzák maguknak, szervezetten és sötéten - mondtam egy barátomnak keseregve áprilisban.
Most Orbán Viktor jelentette ki végre: a kormány által adott támogatásokat a gyártók és a forgalmazók azonnal átszivattyúzzák a saját oldalukra. Ezzel lényegében a támogatások 100 százaléka nem ott landol, ahova a kormány szánta.
A kormány még a héten tárgyalja, mit tehet ez ellen.
Ne legyen kétségünk: a brutális áremelések az építőanyagárakban maffiaszerűek.

 Álarc festhető