Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
A nagy magyar névsor (része)

FUSSÁTOK ÁT, HOSSZÚTÁV-FUTÁS LESZ BELŐLE 

Amikor Enrico Fermi Nobel-díjas atomfizikust megkérdezték, hisz-e a földönkívüliek létezésében, így válaszolt:

Már itt vannak közöttünk… magyaroknak hívják őket.
Legendás tudásuk, zseniális fantáziájuk, egymás közt beszélt különös nyelvük, furcsa angol kiejtésük miatt amerikai tudós-körökben tréfásan marslakóknak nevezték azt a mintegy 50 magyar tudóst, akiknek a XX. század legnagyobb felfedezéseit köszönheti a világ.
Egy amerikai tanulmány szerint a XX. századot Budapesten készítették elő, hiszen magyar anyanyelvű volt, és valamelyik híres budapesti iskolában tanult szinte minden tudós, aki a XX. századot meghatározó számítástechnikát, az atom- és űrkutatást elindította, továbbfejlesztette.
Neumann, Szilárd, Wigner, mars ki a Városligetbe!
– Ezt nem három vásott kölyöknek mondta a számtantanár, hanem három matekzseninek: Neumann Jánosnak, Szilárd Leónak és Wigner Jenőnek, akik osztálytársak voltak Budapesten a Fasori Gimnáziumban, s oly döbbenetes volt a matematikai tudásuk, hogy dolgozatírás helyett inkább levegőzni küldte őket a tanáruk, hiszen pillanatok alatt megoldották a legnehezebb feladatot is.
Később mindhárman világhírűvé váltak. Wigner Jenő az atomreaktor, Szilárd Leó az atombomba, Teller Ede a hidrogénbomba feltalálója.
Tudásukkal hatalmas erőt szabadítottak ki a palackból, de mindhárman tiltakoztak az ellen, hogy háborús célra, emberek ellen használják az atomenergiát.
Neumann János a számítógép atyja, korának egyik legnagyobb lángelméje. Az általa 1943- ban megépített computer akkora volt, mint egy szoba, de kétségtelenül ez az őse a mára már táskányira zsugorodott számítógépeknek.
Neumann János Eisenhower amerikai elnök tanácsadója volt, ő beszélte le Kína megtámadásáról.
Halálos ágyánál a hadsereg magas rangú tisztjei váltották egymást, nehogy lázálmában katonai titkokat beszéljen ki. Fölösleges volt. Neumann János haláltusájában magyarul beszélt…
Kemény János a legelterjedtebb programozási nyelv, a Basic nyelv és a világot meghódító e-mail rendszer megalkotója.
Simonyi Károly fejlesztette ki az Excel táblázatkezelő programot, ő a híres Microsoft cég második embere, Bill Gates neki köszönheti, hogy a világ leggazdagabb emberévé válhatott.
Lovász Lászlót és Bélády Lászlót a szoftverfejlesztés,
Gróf Andrást a mikroprocesszorok illetve a személyi számítógépek megalkotása miatt tartják az informatikai forradalom legnagyobb alakjainak.
Lánczos Kornél kiváló elméleti fizikus és matematikus Einstein munkatársa volt, akinek azt írta a relativitáselmélet megteremtője:
A magyar tudósok különösen vonzódtak a repülés tudományához.
A levegőt meghódító felfedezéseik évtizedekkel megelőzték korukat.
Asbóth Oszkár az Arad megyei Pankotán született, Aradon tanult. Kármán Tódor munkatársaként a helikopterek történetének kimagasló alakja. A Kennedy elnök által kitüntetett, harminc egyetem díszdoktorává avatott Kármán Tódorról a Holdon és a Marson krátert neveztek el.
Õ az első helikopter és a sugárhajtású repülőgépek kifejlesztője.
Kármán kutatásai alapján valósulhatott meg a hangsebességet túllépő repülőgép és a rakétatechnika.
Fonó Albert a sugárhajtás elvének atyja.
A Hoff Miklós által kifejlesztett vékony falú szerkezeteket alkalmazzák ma is világszerte a repülőgépek, űrrakéták, tengeralattjárók építésénél.
Bay Zoltán az űrkutatás úttörője.
1946-ban amerikai kutatókkal egyidőben sikerül Budapesten felállított radarjával a Holdra jeleket irányítania, és visszhangot érzékelnie.
Szebehelyi Győzőnek döntő szerepe volt abban, hogy az amerikaiak eljutottak a Holdra: ő tervezte meg az Apolló űrhajók pályáját.
Csonka János és Bánki Donát nevét mindenkinek ismernie kellene, aki autóba ül: a világon burrogó sok száz millió benzinmotor mind az általuk feltalált porlasztóval működik.
A benzint levegővel keverő karburátor ötletét egy virágáruslánytól „kapták”, aki vékony csőbe levegőt fújva permetezett vizet a rózsákra.
Ma stresszes napom volt” – meséled édesanyádnak, de vajon tudod-e, hogy a stressz fogalmát magyar tudós,
Selye János ismerte fel, és határozta meg pár évtizeddel ezelőtt.
Mihály Dénes a televíziós közvetítés, a hangosfilm,
Goldmark Péter a színes televízió,
Csicsátka Antal a sztereó technika feltalálója.
Rubik Ernő zseniális találmánya, a világot meghódító bűvös kocka nem gyerekjáték – bár lehet, hogy nektek is sikerült már kiraknotok mind a hat oldalát. Valójában igen bonyolult matematikai tudást igényel mind az alkotó, mind a játékos részéről.

Hat amerikai elnöknek magyar tudós volt a tanácsadója.

ÉS PERSZE NAPJAINKBAN KARIKÓ KATALIN, a Pfizerrel. 

Teller Ede anyanyelvünkben találta meg a titkot:
Bámulatos és hatalmas a szép magyar nyelv kifejező ereje és hatása a magyar fiatalokra. Életem legnagyobb tudományos felfedezése, hogy csak egy nyelv van, és az a magyar.
További hírek
MIT AD ISTEN?! - EZT ADTA SZÜLETÉSNAPOMRA. ÉS 1000 FÖLÖTT!
Gubcsi Lajos: Hall még valaki? - Az Ismeretlen Ellenségnek - Június, havi ciklus
Most látom, hogy ma megjelent legutóbbi könyvem harmadik kiadása, és szeretett olvasóim észrevehették, mert egy nagy mozdulattal át is billent az olvasottsága az 1000-es határon (az első, márciusi megjelenéstől számítva)
Hagy közöljem ez alkalommal első gyermekem, Anikó esküvői fotóját a visegrádi fellegvárban, jóval korábbi évekből.

Felvidékért - egy kiváló beszámoló a tegnapi Ex Libris Díj-átadásunkról.

 
https://felvidek.ma/2021/06/ex-libris-dijak-a-felvidekre/


 A mi Kárpát-medencénk...

A felvidéki magyar közélet két következetes, szókimondó közéleti személyiségének, Polgár Hajnalka jogvédőnek és Oriskó Norbert újságírónak nyújtotta át az Ex Libris Díjat Budapesten az alapító, Gubcsi Lajos. Az általa elmondott méltató szavakból idézünk - a díjak átadására A Magyar Művészetért Díjrendszer székhelyét adó Makovecz-házban, egyben A Magyar Művészetért Szoborkertjében került sor.

Gubcsi Lajos: "Trianon nekem, nekünk gyásznap. Ezen semmi sem változtat. Lehajtott fővel, megrendülten gyászolunk 101 éve. De egyetértek azokkal, akik e napot egyben a nemzeti összetartozás napjává is nemesítik, hiszen nincs nagyszerűbb érzés, mint hogy a Kárpát-medence magyarsága egy és ugyanaz a nép 1100 éve, bárhol is akarja megszabni az államhatárokat az önkény. Éppen emiatt nyújtjuk most át az Ex Libris Díjat a felvidéki magyar közélet két megtörhetetlenül elszánt, bátor harcosának, magyar ügyeink meg nem alkuvó képviselőjének, a somorjai Polgár Hajnalka jogvédőnek, és a galántai - de az egész Felvidéken átszárnyaló - újságírónak, Oriskó Norbertnek.
-Polgár Hajnalka gondolataiból idézem a nekem mindent kifejező gondolatokat:
"Összességében pedig arra jutottam, hogy nekünk, „túsz” magyaroknak, egymásról tudva és egymást segítve, a tudásból származó bátorság eszközeivel kell tovább folytatnunk küzdelmeinket jogérvényesítésért, önrendelkezésért, emberi méltóságunk megőrzéséért, és gyarapodásunk érdekében."
-Oriskó Norbert munkásságát illetően pedig A természet vadvirága című új, Petőfi-könyvéből idézünk:
"Hihetetlen, példa nélküli és csodálatos életút Petőfié. A csoda ott van, hogy rövid élete során a szó szoros értelmében az emberi lét teljességét valósította meg." És ebbe enged bepillantást Oriskó Norbert könyve: az egymillió fontos betűről, amit Petőfi leírt. Ami tényleg világcsoda.

Zseniális megemlékezés, több, mint írás: vallomás a lényegről. Ki is emelem magamnak is: "Mi magyarok gyászt ülünk e napon és nem tudunk megbocsájtani, a többiek öröme sem felhőtlen, mert mohóságuk következményeként olyan területeknek is gazdáivá váltak, amelyeket talán ők sem éreznek teljesen sajátjuknak.
Mostohán bánnak velük, átírják történelmüket, néprajzi viszonyaikat és közben sokan még mindig attól tartanak, hogy e tollvonásokkal véglegesített állapot talán mégsem végleges… "

Fazakas Zoltán József: 101. éve.
A legelemibb ősi hadviselési szabályokat félresöpörve a győztesek a vesztesek meghívása nélkül, szivarfüstös szobákban, áporodott szagokat terjesztő félig üres konyakospoharak mellett döntöttek a legyőzött államok új határairól.
Millió embert tették hontalanná, évezredes kötelékek finom szöveteit szaggatták szét kegyetlen tollvonásokkal.
Úriemberek álarca mögött sötét lelkű Brennusok támasztották fel a már elveszett elvet: jaj a legyőzötteknek!
Különösen akkor jaj, ha az ítélet aláírására azért mégiscsak meghívott vádlott az utolsó szó jogán konok, hideg, tiszta és érzelemmentes érvekkel csak feltárja maga igazát. Nem fellebbez. Mert álarc ide vagy oda, nem ítélőszék ez, hanem valójában frakkokba bújtatott kivégzőosztag. A civilizáció leple mögött barbárok elvtelen csoportjának süket vezetőivel áll szemben.
A szokásosnál ezért valamivel mélyebben karcolt Benárd Ágost miniszter tolla a díszesen előkészített dokumentumon, mert állva hajolt az ítélet felé, hogy kézjegyével ellássa azt.
A várt évezredes rendezés a történelem szemétdombjára került két évtized alatt.
Mert meg sem hallgatták a vádlottat. Milliók jajveszékelését és ezért az ostobaságért hamarosan gázkamrák, vérrel teli sáncok, elvtelen izmusok, atombombák hamuivá vált emberi áldozatok váltották fel az örök békét.
A trianoni palota falai között néma csendben álltak a cilinderes hóhérok, a toll sercegését félvállról vették. Számukra olyan volt, mint a közönséges ítéletvégrehajtók számára a pallos fenésének érces hangja, nem törődtek vele. A flamand származású Drasche- Lázár Alfréd rendkívüli követ már ülve írta alá… Pár percig tartott mindössze és az ezeréves Magyarország e kézjegyekkel igaztalanul és kegyetlenül szétszakíttatott. A cilinderes, zsakettes hóhérok pedig dolguk végeztével tartottak tort felette a megbánás legkisebb jele nélkül... Koccintottak, a poharak kiürültek, a szivarvégek leestek.
Áporodottság maradt azóta is.
„Multunk gonosz volt, életünk pogány,
rabsors ma sorsunk s mégsem átkozom:
jó, hogy nem ültem győztes-lakomán
s hogy egy legázolt néphez tartozom.” (Áprily Lajos: A legyőzöttek strófája)
A tollvonások megerősítették a függelékként csatolt térképeken vastag tussal kijelölt új határokat. Kíméletlenül és visszavonhatatlanul. Ekkor még nem is voltak új nevei városainknak, folyamainknak, hegyeinknek, erdeinknek. A térkép minden négyzetcentimétere magyarul, legfeljebb németül íródott. Hungáriából jutott Olaszországnak, Ausztriának, az újonnan létrejött Csehszlovákiának, Lengyelországnak, Romániának és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak. Ekkor eltört valami és azóta sem forrtak be a sebek és szűntek meg a félelmek. A békének nevezett diktátum egyik legnagyobb bűne talán éppen ez.
"Valahol aláirtak valamit, valahol megalkudtak valamit, valahol elosztottak valamit ; valahol egy nyitott ajtót becsaptak, hogy legyen, az zárva örökre.
Ahová a magunk erejével, ezer esztendő munkájával kapaszkodtunk és
minden lépcsőfokot a magunk izmaival és eszével vágtunk a magunk
vérével öntözött irdatlan szikláb : onnan dobtak le minket.
Tudjuk : miért.
Régi zászlónk összetépve, fegyverünk csorba, -lelkünkön bilincs." (Kós Károly: Kiáltó szó)
Mi magyarok gyászt ülünk e napon és nem tudunk megbocsájtani, a többiek öröme sem felhőtlen, mert mohóságuk következményeként olyan területeknek is gazdáivá váltak, amelyeket talán ők sem éreznek teljesen sajátjuknak.
Mostohán bánnak velük, átírják történelmüket, néprajzi viszonyaikat és közben sokan még mindig attól tartanak, hogy e tollvonásokkal véglegesített állapot talán mégsem végleges…
Azt gondolom és töretlenül hiszem, hogy 101 esztendőt követően itt lenne az ideje és a lehetősége József Attila szavait megfontolni és akként cselekedni:
„A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!
... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
A mi feladatunk Kós Károly szavaival töretlenül állandó: ”Le kell vonnunk a tanulságot; szembe kell néznünk a kérlelhetetlenül rideg valósággal, és nem szabad ámítanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.”
A mai nap tehát részben erről szól. A konok, töretlen megmaradás mindennapi csendes munkájáról.
Ma gyász napja van, az emlékezés napja van és ez helyes, ugyanakkor intő feladat is. Gyászolom én is elszakított falvainkat, őseim falvait Bágyot és Erdőcsinádot, városainkat, szülővárosommal Marosvásárhellyel az élen, hegyeinket, különösen a Hargitát, erdeinket, fenyveseinket, ligeteinket. De a megmaradt kis Hazát is, hisz a határ évezredes lehetőségeket szakított szét, fojtogatva a vidéket és lett túlzottan egyközpontú az ország.
Gyászolom testvéreinket, őseimet, háborúba, munkatáborba, sötét kihallgatószobákba, vérgőzős vesztőhelyre, frontok hidegségébe, vasízű sebek vörös sírkamráiba hurcolt nemzettársaimat, kitelepített testvérnépeinket, lerombolt múltunkat, ellopott temetőinket… de:
Dédapáink nem is álmodhattak azokról a lehetőségekről, légies határokról, nemzetközi szervezetekről, Európai Unióról, amelyek ma léteznek. A feladat pedig alapvetően az, hogy szavunk legyen, hogy jogunk legyen, hogy az évszázados küzdelem ne vesszen el és ha tökéletlenek is ezek az intézmények, népeink fennmaradása érdekében tökéletesítsük azokat!
Lassan őrölnek a történelem malomkövei, de ma példaértékű, hogy bizonyos jogok minimuma garantált és nem képezheti vita tárgyát, terjesszük azokat tehát ki és kérjük is őket számon. Járjunk jó példával elől és ezt követeljük meg az utódállamoktól is, példánk legyen tiszta és megalkuvást nem tűrő, mert így kérhető számon az a másik féltől, de így is lesz követendő.
„Vigyázzunk! A könny drága, és — ne lássa azt senki idegen, ami nekünk fáj.”
Igenis fáj, mert Trianon hontalanná tett milliónyi magyart, földönfutó menekültté többszázezer hazánkfiát…de „az Élet nem vár, az Élet rohan.” és nemzetünknek csak ez a Kárpát-medence adatott hazának, bölcsőnek és sírnak, életnek.
Itt élned, halnod kell. Rendületlenül.
Hazádnak, gyermekednek, szüleidnek, jövendődnek, gyermekkorod tücsökciripeléssel kísért nyáresti dallamainak, ezer évnek, nem feledve százat.
Ne felejtsük el, testvér minden minden magyar és inkább ez legyen a döntő, nem a mindenkori hatalmak által generált megosztottság és gyűlölet... Egyetlen népnél sem vagyunk alábbvalók és mi tényleg csak egymásnak vagyunk. Ha a határok meg is osztanak minket, higgyünk egymás jószándékában és magyarságában...
Nézzünk a fényképre: a Gondviselés nem ismeri a határokat, csak az általa kijelölteket…Az ember mulandó, az igazság örök.
A két költő együttes szavával az emlékezés könnyeivel sós ajkammal ma én is ezt üzenem:
„A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés”
„Kiáltó szómmal ezt kiáltom"Lehet, hogy egy kép erről: szabadtéri

 

EZ NAGYON SZÍVEN ÜTÖTT - ELHUNYT JANKOVICS MARCELL Kossuth-díjas filmrendező, a Nemzet Művésze, nagyszerű közember, ezerarcú reneszánsz alkotó.
Mi A Magyar Művészetért Díjjal, az Árpád fejedelem-díjjal köszöntük meg évtizedet átívelő, töretlenül tehetséges munkáját.
Ami legalább ilyen fontos nekem: emberileg is nagyon tiszteltem őt szókimondásáért, szellemi bátorságáért, nagy műveltségéért.
Az alábbi interjú A Magyar Művészetért Díj átadásakor készült vele a Károlyi palotában 2004-ben. A riporter Gubcsi Anikó.

 Jankovics Marcell önéletrajza új kiadásban - Kultúrpart


 A ROMÁN ÁLLAM TOLVAJTEMPÓJA

Szegény magyar kincseink.
A gyulafehérvári Batthyáneum a legnagyobb értékű ingatlan és gyűjtemény, amit az erdélyi magyar egyházak visszaigényeltek a román államtól, és 1998-ban vissza is ítélték. Viszont soha nem hajtották végre. Elrabolták és kész.
Az egyház álláspontja szerint a könyvtárat és a csillagvizsgálót Batthyány Ignác püspök végrendeletileg a római katolikus egyházra hagyta, és a végrendeletben szereplő „Erdély provincia”, ami alapján a román állam jogutódként lépett fel, az erdélyi római katolikus egyházmegyét jelenti. Ezzel szemben a román állam azt állítja, hogy a püspök nemcsak az egyházra, hanem Erdélyre is hagyta a könyvtárat, Erdély pedig ma Románia része, ezért a román államot illeti meg a tulajdonjog.
Ellopom, megtartom, hallgass, mert lövök. A román legfelső bírói szint úgy döntött, hogy az övéké, és kész.
(index.hu alapján, onnan idézve:,
https://index.hu/kulfold/2021/05/27/a-roman-allam-bekemenyitett-nem-adja-vissza-a-batthyaneumot/

 D MTI20170925055