Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Gubcsi Lajos legújabb könyvéről - lektori értékelés
KÉREM, CSAK AZ OLVASSA EL, akit nem zavar, ha dicsérik legújabb könyvemet. LEKTORI értékelés.
Gubcsi Lajos: Hall még valaki?! – Az Ismeretlen Ellenségnek
Lélekmagma
Ha egy szóban kellene összefoglalnom legújabb köteted lényegét, esszenciáját, azt mondanám: lélekmagma.
Bár az eddigieknél rövidebb munkáról van szó, mégis úgy érzem, a mennyiség ez esetben sem csorbította a minőséget, sőt a rövidség, tömörség, még keményebbé, kontrasztosabbá, élesebbé,
világosabbá teszi mindazt, amit láttatni akarsz.
Érzek benne valami olyat is, ami merőben más, merőben új, sőt fölötte áll az eddigieknek. A megélt sors bölcsessége, felülemelkedettsége, távolságtartása, vagy éppen közelítése az, amely kiérzik az indító kérdésfelvetésektől kezdve a spirituális-érzéki gondolatszövésen át a summázatig.
A jelenlegi bezártsági, bizonytalansági helyzet olyan feszültségeket indukál az emberben, mindannyiónkban, amit azonban nagyon nehéz megfogni, megfogalmazni, szavakba önteni. Ez neked a legújabb kötetedben minden eddiginél magasabb szinten és felfokozottabb érzelmi hőfokon, bár mégis mértékletes visszafogottsággal, sikerült. Egy rendkívül érett, kifinomult, egyszersmind felelősségteljességet tükröző gondolatfolyam formájában fogalmazod meg azt a belülről feszítő életérzést, a tehetetlenség, a félelem, a meghatározottság, a bezártság élethelyzetében vergődő ember életérzését, amelyet egyszerű szavakkal nehéz kifejezni. Csak különleges idegvégződések érzékenységével megáldott költői véna tudja letapogatni, leképezni és elénk tárni mindazt a megfoghatatlant, amit mindannyian átélünk ezekben a napokban.
Itt és most íme az ember (ecce homo). A ma embere, aki azt hiszi elbizakodottságában, hogy mindenre képes, és mindennek az ellenkezőjére is, ezért legyőzhetetlen. S mégis most azt éljük meg, hogy legyőzhetetlenségünk nagyon is sebezhető.
Gondolataid, érzéseid mindannyiunk ki nem mondott gondolatai. Szánkba adod, amit mindannyian legbelül érzünk, de nem vagyunk képesek szavakba önteni. Csak félrecsúszott mondatokba, pótcselekményekbe, sóhajokba szökik fel belőlünk. Ezért teremtette a Jóisten a költőt, hogy helyettünk is kimondja a kimondhatatlant.
Annyira szürreálissá vált mindaz, ami körülvesz bennünket, annyira kifordult magából a valóságunk, annyira lidércnyomásra, delíriumos rémálomra hasonlít az, amibe belepottyantunk, ami közepette élnünk kell a hétköznapjainkat, annyira nem tudjuk, meddig, hogyan, miért, hogy szinte belénk szorul, belénk sül a szó, és állunk tétován, megrökönyödve, várva a megváltást. Embert, jellemet próbáló, formáló időszak ez, amikor ki-ki megmutatja magát, akaratlanul is, igazi arcát nem tudván leplezni. Tűrő- és alkalmazkodóképességünk, sőt segítőkészségünk nap mint nap próbára tétetik.
Előhívódik, mint a hajdani, mára már elévültté vált fotón a fehér és a fekete, a fény és árnyék, ahol a kontrasztok élesen szétválnak. A szeretetnek, szerelemnek, családnak, barátságnak soha nincs nagyobb jelentősége, mint ilyenkor. Tudni hová tartozunk, mibe, kibe kapaszkodhatunk. Csak ez képes megtartani.
A próza, a vers, a verspróza vagy prózavers egymásba kapaszkodva, összefonódva, szinte zenélve, egymásra rímelve vagy feleselve, alkotja ezt a pandémia kori, zseniálisan okos és szép gondolatfolyamot, amelyben a bezártság, a mulandóság, a hiábavalóság érzésének felerősödése indukálja a nagy sorskérdésekre való válaszkeresést, miközben a képzelet mind magasabb régiók felé és mind messzebbre szárnyal, amelynek borongósságát olykor fanyar humor, keserédes melankólia, játékos allegóriák, szójátékok, képzelettársítások oldják, cizellálják, s teszik derűsebbé, bizakodóvá.
Nagyon mélyről fakadó hangok, érzéshullámok ezek, mintha a lélek legbensőbb, legérzékenyebb rétegei, rezdülései, magmatikus forrongásai törnének a felszínre, megpróbálva kibontani a mindent
elfedő felszíni kéreg alól a lényeget, az élet korok és idők feletti lényegét, amely minden szenvedély forrása és táplálója, amelyben ott van a lét és nemlét, a fájdalom és öröm, az elmúlás és feltámadás, a szürreális és valós, amely végül is mindig ugyanahhoz a kiindulóponthoz tér vissza, a szerelem és szeretet, a család, az otthon és a haza éltető erejéhez és fontosságához. Ennél a pontnál visszautalhatunk nagy költőnk, Petőfi, szállóigévé vált verssorára, miszerint „haza és szerelem, e kettő kell nekem”, majd konklúzióként Madách soraira, hogy „ember küzdj és bízva bízzál”. Ezek a soha el nem évülő gondolatok kapnak e kötetben is ismét sajátos színt és aktualitást, megerősítést és a jelen helyzethez igazodó újabb dimenziókat. Érett, erőteljes, elkötelezett ez a hang, amely a maga természetességében, mesterkéletlenül szólal meg, s minden zord dilemma, sötét előérzet ellenére optimista kicsengésű, bizakodó, reménykedő, reménykeltő.
Az írásokhoz Salvador Dali képei adnak képi és hangulati illusztrációt a gondolati és lelki rokonság valamiféle különös szimbiózisát hozva létre, ráerősítve a költői formába öntött, erős érzelmi töltetű, filozofikus, meditáló, egyben nagyon is valós mondanivalóra.
Varga Bótos Anna
További hírek
10.000 EZ IS, ez a könyv, éppen most!
Elérte a bűvös letöltési számot Magyarország 1000-1100 évvel ezelőtti örténelmi, Kárpát-medencei szerepéről 10 éve általam szerkesztett könyv, melyet a HM Zrínyi Média Kft. adott ki akkor.
Gubcsi Lajos (szerk.): 1000-1100 years ago – Hungary in the Carpathian Basin
És ha már, akkor legyen itt ennek magyar nyelvű alapváltozata is ugyancsak 10 évvel ezelőttről, annak letöltése viszont már 22.827
Gubcsi Lajos (szerk.): 1000-1100 évvel ezelőtt – Magyarország a Kárpát-medencében
Egy hete a Summa című lírai regényem lépett túl a 10.000-en.

 

Gubcsi Lajos:
Azért írom, hogy ne lehessen így...!
bomlasztó vírusvilág
némán, csendesen úszik köztünk a méla béke
félszegen hallgatjuk fáradt szíve dobbanását
erőnk nincs már vitára, zajra, jog se tévedésre
ismeretlen ellenség fokozta le a testünk izzását
látásunknak nincs éle. a szemünk csak hunyorog
a vad hullámok elcsitultak, bentről kifelé fújtatunk
tompán érti meg a fényt az ész, a száj lassan mozog
futnánk, vágtatnánk előre - béklyót dob ránk az agyunk
mint a fekete-fehér fotókon: élesebb a ténynél a világ
és a filmes trükk-vágó keze alatt visszafelé mozgunk
két lépés volt előre! - de hátra botlik mindkét balláb
kik egy voltunk ketten egykor, jaj, ismét ketté foszlunk
(2021. 04. 26.)

 Pin on The Greatest


AZ ÉN SUMMÁM - KI LESZ A 10.000.?!
E percben 9999-en töltötték le albumomat az Országos Széchényi Könyvtárban, ami addigi létem nagy summázata versben, prózában.
Gubcsi Lajos: Summa - 55 évem ha ha 110 lesz - Lírai regény
(A fotón: egyik könyvbemutatóm szülővárosomban, Kiskunfélegyházán)Lehet, hogy egy kép erről: 7 ember, köztük Otilija Milanovic, Ferenc És Zsuzsanna Mészáros és Zoltán Drotleff

 A MAGYAR NYELV EREJE...

Az a bizonyos nagy Magyarország az anyaföldünk.
A magyar nyelv az anyanyelvünk.
Így országunk és nyelvünk a mi közös, nemzeti anyánk.
Április 23. a Magyar Nyelv Napja. Titkos, ki nem mondott, belül hordozott nemzeti ünnep, ha belegondolunk...

 Lehet, hogy egy kép erről: 10 ember, gyermek, álló emberek és szabadtéri


MINT HA MA TÖRTÉNT VOLNA. IDŐUTAZÁS.
150 év, istenem! A Petőfi gimi Félegyházán.
Felkértek az évfordulóra emlékezni, elmondtam, milyen is lehettem akkor, a gimiben. Arckép egy gyerekről 73 éves szemmel, videón. Köszönöm, Félegyháza. S köszönöm a figyelmet, Olvasóm, a közös időutazást.


 PÓTOLHATATLANOK.

Most TÖRŐCSIK MARITÓL BÚCSÚZUNK. NYILVÁN ÖRÖKÖS része a magyar kultúrának.
A Magyar Művészetért Díjat 1994 tavaszán nyújtottam át neki, visszaidézhetetlenül udvarias szavakkal köszönte meg és méltatta. Nem ismertem jól, de a szíve belül biztosan aranyból volt.Lehet, hogy egy kép erről: 2 ember