Azon példák és kulturális misszió alapján, amelyeket az elmúlt évtizedben az általunk teremtett emlékdíjak és művészeti díjak jelentenek a mai magyar kultúrában és mecenatúrában, Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára Liszt Ferenc-emlékdíjat alapítunk és azt 7 esetben adományozzuk jövőre. A Liszt-emlékszobor herendi alkotás, a szobrász Hanzély Jenő. A díjhoz adományozzuk A Magyar Művészetért díszalbumait.

Az elmúlt években folytatott hazai és nemzetközi konzultációk alapján az alábbi döntést hoztuk:

Liszt Ferenc-emlékdíjat adományozunk 2011-ben:

• Bogányi Gergely zongoraművésznek
• Doborján-Raidingnek
• Gifui Liszt Magyar-Japán Baráti Társaságnak
• Liszt Ferenc Archivnak, Göppingen-Budapest
• Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnek
• Liszt Ferenc Kamarazenekarnak
• Liszt Ferenc Kulturális Egyesületnek, Sopron
• Sopron városának

Liszt Ferenc a XIX. századi romantikus zenei élet legsokoldalúbb irányító egyénisége, a kor egyik szellemi vezére, és minden idők legnagyobb zongoraművésze. Virtuóz zongorajátékos, író, igen művelt egyéniség. Kora legkiemelkedőbb zeneszerzője, és mégis ő volt az, aki népszerűsítette, vezényelte kortársai műveit. Új zenei forma megalkotásával gazdagította a zeneirodalmat. Sokat tett hazájáért, Magyarországért. Törekvése az volt, hogy a kultúra kincseit, a természet szépségeit műveibe építve visszajuttassa a hallgatókhoz. Mindent úgy nézett, hogy amit látott, az egy-egy alkotásában visszacsengett. Olyan alkotóelme volt, aki a látottakból hallhatót teremtett. Rendkívüli fogékonysága alakította, formálta egyéniségét, művészetét. Műveltségét a francia szellem is gazdagította.
Doborjánban született1811-ben. Csodagyerek volt, apja korán felfigyelt fia rendkívüli zenei képességeire, s maga kezdte zongorára tanítani. 9 éves korában lépett először nyilvánosság elé, egy önálló koncerten mutatta be zongoratudását. Bécs közönségét is meghódította, tehetségére Beethoven is felfigyelt. 1823-ban Pesten egy díszhangversennyel búcsút vett hazájától és művészi kibontakozása érdekében édesapjával hangversenykörútra indult Angliába, majd Franciaországba, s végül Párizsban telepedett le.
Igen nagy hatással volt rá a francia főváros szellemi élete: a zene, az irodalom, a filozófia. Az 1830-as júliusi forradalom magával ragadta, a francia szellemi életben is egyre jelentősebb szerepet játszott. A kor vezető művészegyéniségei vették körül, legközelebbi barátai: Chopin és Hector Berlioz. 1834-ben megismerkedett Marie d’Agoult grófnővel, akihez szenvedélyes szerelem fűzte, s 10 éves együtt élésükből 3 gyermek született. Ezen évtizedben sokat hangversenyezett, szinte minden jelentős európai nagyvárosban megfordult.
Az 1838-as pesti árvíz-katasztrófa mélyen megrendítette, s azonnal hazája segítségére sietett. Bécsi hangversenyeinek jövedelméből 25.000 forintot küldött Magyarország megsegítésére, a 40-es években pedig maga is hazalátogatott. Érezte, hogy a művészetektől elzárt tömegekhez is kell szólnia. Az első ingyenes munkás hangversenyről a zenetörténet is megemlékezik: 1841-ben Toulouseban hangversenyének bevételét jótékony célra átadta a munkásoknak. 1842-ben végleg Weimarban telepedett le, s 13 évig az udvar zenei vezetője volt. Ez a feladat főleg az alkotótevékenységben való elmélyedést követelte meg a zeneszerzőtől, s így ebben az időszakban zongoraművészi  tevékenysége háttérbe  szorult, le kellett mondania a hangverseny-körutakról. Életművének java termése itt készült el, s harcolt a fiatal és tehetséges zeneszerzők érvényesüléséért: különösen Berlioz és Wagner ügyéért tett sokat. Wagner nemcsak barátságát, de anyagi és erkölcsi támogatását is élvezte.
1875-ben magalakult Budapesten a Zeneakadémia, melynek egyik alapítója és első tanára volt, ezért viseli ez az intézmény ma is az ő nevét. Számtalan magyar tárgyú kompozíciója született, mint például a “Hungária” című szimfonikus költeménye, melyben a hősi történelmi múltat örökíti meg. Magyar rapszódiáit a cigányzenekarok hangulata ihlette. Legnagyobb liturgikus kompozíciója - az Esztergomi mise - a bazilika fölavatására készült. A zongorára írt Magyar történelmi arcképek sorozatával a magyar nemzet nagyjait mutatja be: Széchenyi Istvánt, Eötvös Józsefet, Vörösmarty Mihályt, Petőfi Sándort, Mosonyi Mihályt, Deák Ferencet, Teleky Lászlót. 1886-ban Bayreuthban halt meg korának hatalmas magyar zsenije.

Éljenek soká és boldogan legnagyszerűbb követői Magyarországon és a nagyvilágban!

Gubcsi Lajos A Magyar Művészetért Díj Kuratóriuma

Simon Attila Herendi Porcelánmanufaktúra