Széchenyi István-emlékdíj 2010

 

Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár – Pap Géza püspök

Lámfalussy Sándor bankár

Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség - Székely Tibor

MTA Szegedi Biológiai Központ Enzimológiai Intézete – Závodszky Péter

Professzorok Batthyány Köre – Dux László

Rákóczi Szövetség – Dr. Halzl József

Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége

 

Laudációk a Széchenyi-emlékdíjakhoz 2010. márc. 3-án

 

Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség

A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség 1991-ben alakult társadalmi szervezet, amely azoknak az úttörő egyesületeknek az összefogásával jött létre, amelyek már az 1980-as évek közepétől a magyar huszár hagyományok őrzését tűzték ki célul: a Történelmi Lovas Egyesület Sándor Huszárai, a Jászberényi Nádor Huszárbandérium, a Váci Miklós Huszárok, a Balaton-felvidéki Radetzky Huszár Egyesület és a Pápai Huszárok Egyesülete. Példájuk nyomán gombamód szaporodtak el országszerte a különböző történelmi korok magyar katona kultúráját megjelenítő egyenruhás hagyományőrző egyesületek. Honfoglalás koriak, lovagkoriak, a török idők végvári vitézei, kurucok, az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc honvédei, a monarchia és a világháborúk magyar királyi honvédei, gyalogos és tüzér katonák és főként a világ könnyűlovasságának legjobbjai, a magyar huszárok.

Az elmúlt évek dinamikus fejlődésének következtében mára a legnagyobb hazai –de európai kitekintéssel is egyedülálló szervezettségű - történelmi egyenruhás katonai hagyományőrző szervezeté vált.

Az ernyőszervezetté fejlődött közhasznú szövetség fő célkitűzése: a magyar katonai hagyományok ápolása, a magyarságtudat, a hazaszeretet erősítése, nemzeti értékeink felmutatása és megbecsültségének növelése. Kulturális értékmentés, az értékek átadása a jelen és a jövő nemzedékeinek. Tevékenységük kiterjed az egész Kárpát-medence területére. Magyarország csaknem minden megyéjére, Erdélyre, a Felvidékre, (Burgenlandra) a Várvidékre, és a Délvidékre egyaránt. Tagegyesületük az USA-beli Kaliforniai Magyar Huszárbandérium is. Tevékenységük ismert és elismert egész Európában. Hazai szakmai tekintélyét jelzi, hogy a Honvédelmi Minisztérium szerződéses partnerei sorába emelte. Egyre szorosabb és értékesebb az együttműködése a HM Hadtörténeti Intézettel és Múzeumával, az Egri Vármúzeummal, a Nyíregyházi és a Sárvári Huszármúzeumokkal.

A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség rendelkezik a katonai hagyományőrzés területén országosan és nemzetközileg is elismert hiteles szakemberekkel, így lovas, történész, régész, egyenruha- és fegyverszakértő, pirotechnikus, látványtervező, rendezvényszervező szakemberekkel, de a művészetek területéről a népzene és a néptánc jeles képviselői közül valókal is. Utóbbiak révén igen szoros a kapcsolata a tárgyi, zenei és táncfolklórunk napi életével, szinte együtt él vele, s az ő segítségükkel is igyekszik mind magasabb szinten megmutatni a több mint ezer év magyar katonai erényeit, gyönyörűséges ruháit, fegyvereit, a tárgyi kultúra értékeit. Szinte a kísérleti régészet szintjén rekonstruálják a fegyverhasználat mozgásanyagát, a lovas és gyalogos hadművészet egyes példáinak bemutatásával.

Ezt a felbecsülhetetlen értékű munkát általános társadalmi elismertség övezi. A szervezet, amit elért, tagjai mérhetetlen erkölcsi és anyagi áldozatai nyomán érte el.

A huszár és katonai hagyományok őrzői így nap mint nap méltó emléket állítanak egyik nagy elődjüknek Széchényi Istvánnak is, aki maga is 15 évig szolgált huszártisztként, s ma is a nagy műveltségű, hazájához, nemzetéhez életfogytáig hűséges, önfeláldozó katona egyik legszebb példája. Meggyőződésünk, hogy a Szövetség munkája tovább élteti a méltán oly híres huszárszellemet, és bízunk abban, hogy azt a nem titkolt célért folytatott küzdelmüket is siker koronázza,  hogy a „Magyar Huszár”, amely az egész világon elismert „hungaricum”, amint a magyar népéletben már régen, úgy a közeli jövőben hivatalosan is a Magyar Köztársaság  nemzeti jelképévé válhasson.    

 

Az Erdélyi Református Egyházkerület

1990 után az Erdélyi Református Egyházkerület elsőrendű feladatként tűzte ki célul a református felekezeti oktatás újraszervezését. A helyzet nehéz volt, szinte kilátástalan: az egykori épületek állami tulajdonban, a valamikori infrastruktúra szétrombolva, gazdasági háttér nélkül és egy olyan oktatási törvény mellett, amely nem ismerte el a felekezeti oktatást. Mindezek ellenére a munka elindult. Elsőnek 1990-ben, épület nélkül, újraindult a Kolozsvári Református Kollégium. Lassan körvonalazódni látszott a cél is: először vissza kell szerezni a régi, nagynevű református kollégiumokat. A kolozsvári példán okulva a kivitelezés módja változott: „új honfoglalás” kezdődött el. Mindenik régi református kollégiumban egy-egy felekezeti osztály indítását kezdeményezték, amelyek később tagozattá, majd önálló intézményekké nőttek. Így indult újra a református felekezeti oktatás 1992-ben Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban, 1993-ban Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégiumban, 1994-ben Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, Székelyudvarhelyen, a Benedek Elek Tanítóképzőben és Kézdivásárhelyen, a Bod Péter Tanítóképzőben.

Szükség volt az iskolákban tanító vallástanárokra. Az egyházkerület már 1990-ben beindította a Vallástanárképző Fakultást, amely kezdetben a teológia mellett működött, majd a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem önálló fakultásává nőtte ki magát. Ugyancsak szükség volt egy intézményre, amely szakmailag összefogja, koordinálja az iskolákat. Így született meg a Református Pedagógiai Intézet. Szép lassan az intézményhálózat bővülni kezdett: létesültek általános iskolák, óvodák, bentlakások. 2003-tól a román állam kezdte visszaszolgáltatni az egyházkerületnek az iskolaépületeket. Ezeknek az ingatlanoknak a nagy része lerobbant, felújításra szoruló állapotban van. Távolról sem mondható tehát, hogy az egyházkerület túl van a nehezén. Változatlanul, 20 éve folyamatosan folytatni kell a harcot a felekezeti oktatás teljes jogú, minden oktatási szinten történő elismertetéséért, finanszírozásáért. Valami 20 évvel ezelőtt elkezdődött. Iskolaépítés a jövő építését jelenti. „Uraink jól tudják, hogy jövőnk oda van letéve – palatábla, palavessző formájában – az iskolák falai közé. Ezért verik széjjel azokat a jogtiprásnak minden eszközével.” – írta Sütő András a Nagyenyedi fügevirág c. esszéjében. Adja Isten, hogy ne így legyen, és az Erdélyi Református Egyházkerület 20 éve elkezdett iskolaépítő politikája gazdag gyümölcsöket teremjen.

 

A Magyar Tudományos Akadémia Enzimológiai Intézete

Van Magyarországon néhány olyan nemzetközileg elismert tudományos műhely, amelyről itthon, a szűkebb szakmai körökön túl meglehetősen keveset tudunk, pedig ezek a műhelyek fontos szerepet töltenek be a hazai szellemi élet alakításában, az ország nemzetközi integrációjában, a szakemberek képzésében és a felsőfokú oktatásban. Ilyen tudományos műhely az MTA Enzimológiai Intézete, amely egy szerény megjelenésű épületben működik Budán, a Karolina úton. Pedig ez az intézet rajta van a tudomány világtérképén, jeles külföldi tudósok tartanak itt rendszeresen előadásokat a molekuláris biológiai, biokémiai, biofizikai témában. Az intézet kutatói járván a világot jó hírét viszik Magyarországnak, de azután új tudással és ismeretekkel gazdagodva, hazatérve az ország szellemi erejét gyarapítják, tudásukat itthon hasznosítják az oktatásban és a gazdaságban. Az intézet nem csak nemzetközi hírű tudományos műhely, de iskola is, ahol számos jeles egyetemi tanár, ipari vezető, neves tudós nevelkedett. A hazai biotechnológia tudományos háttereként a magyar ipar számára is a tudás és technológiai fejlődés egyik forrása. A Kárpát-medencei magyar tudományos közösségnek is egyféle szellemi központot jelent az intézet, ahonnan szellemi muníciót, szakmai támogatást és baráti segítséget várhat.

Egy ország minőségét, nemzetközi hírnevét és megtartó képességét azok a közösségek és szellemi műhelyek határozzák meg, amelyek a maguk területén igazi értéket hoznak létre, s amelyek biztosítják az egyén számára az alkotó szakmai kibontakozás esélyét, az intellektuális tevékenység örömét és a hasznosság érzését. Ilyen műhely az MTA Enzimológiai Intézete, s ezt elismerve ítélte oda neki a kuratórium a Széchenyi István-emlékdíjat. 

           

A Professzorok Batthyány Köre

1995-ben alakult azzal a céllal, hogy a polgári értékrendet magukénak valló, ezen értékrend érvényesítéséért tenni akaró egyetemi tanárok közös munkájának keretet adjon. Keresik a jelen kihívásaira hosszabb távon is érvényes válaszokat, hogy ezzel is előmozdítsák a nemzet erkölcsi és gazdasági felemelkedését. Szakértők bevonásával elkészítették az első, következetesen nemzeti jövőképet, a Szent István Tervet, mely széles körben fejtette és fejti ki ma is a hatását a magyar közgondolkodásban. Nyilatkozatukban, melyet számos közéleti személyiség is aláírt, a 2004. decemberi népszavazást megelőzően igent mondtak a kettős állampolgárságra. Már nyilvánosságra kerülésének másnapján elítélően nyilatkoztak az öszödi beszédről, felszólítva a magyar értelmiséget, hogy ebben a helyzetben hallassa hangját, a köztársasági elnököt pedig arra kérték, hogy kezdeményezze a kormány távozását. Személyre szóló levélben emlékeztették az Országgyűlés tagjait, hogy törvényhozó munkájuk során felelősségük tudatában kell döntéseiket meghozniuk, következetesen ragaszkodniuk kell az Alkotmányhoz és esküjükhöz. Felemelték a szavukat az oktatás és a tudomány világát is megérintő erkölcsi hanyatlás, a mindent elborító anyagiasság ellen. A kör tagjai közül számosan fejtenek ki élénk közírói tevékenységet, írásaik olvashatók a napi és a szaksajtóban. A kétszáznál több tagot számláló egyesület anyagi forrásait kizárólag a befizetett tagdíjakból biztosítja,

 

Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége

Két évtizedes, sok-sok szabadidőben végzett kemény munka van azok mögött, akik a szlovákiai magyar nyelvű iskolák megőrzésének és továbbfejlesztésének szándékával a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége keretei között vállalták a küldetést - konok hittel őrizték az örökséget, folyamatosan tervezték és szervezték a felvidéki magyar közösség nevelési és oktatási intézményeinek a jövőjét. A csehszlovákiai „bársonyos forradalmat” követően néha nyugodtabb politikai légkörben, máskor ellenséges közegben kellett a felvidéki magyar közösségnek, köztük a pedagógustársadalomnak tenni a dolgát. Az alternatív oktatási koncepció elutasításától a kétnyelvű bizonyítványok kiadásáért folytatott harcokon, a történelmi és a földrajzi magyar megnevezések, valamint az iskolai nyelvhasználati korlátozásokon át a diákok szlovák nyelvismeretének elmarasztalása miatti tiltakozásokig vezet az út, mely talán egyszer a hatalom belátásából adódóan kedvezőbb irányba fordul.

Mindeközben a Pedagógusszövetség civil szerveződésként kivette részét a szlovákiai közoktatási rendszer átalakításából. Kezdeményezte a törvényi változások megszületését, az oktatásügyi hatáskörök átruházását az államról az önkormányzatokra, a normatív támogatás létrejöttét. A magyarországi egyetemek szlovákiai kihelyezett részlegei létrehozásának kezdeményezésével segítette a Selye János Egyetem megszületését. Létrehozta a Pázmány Péter Alapítványt és a Comenius Pedagógiai Intézetet, az intézményvezetők és az óvodapedagógusok országos társulásait.  A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége igyekszik betölteni azt az űrt, mely a kisebbségi szakmai háttérintézmény-rendszer hiányából adódik Szlovákiában. A szövetség szakmai építkezését mutatják az országos, regionális és helyi szakmai programok, rendezvények - a szlovákiai magyar pedagógusok rozsnyói országos találkozója, a nyári egyetemek, a pedagógus-továbbképzések, a kiadványok, a beiratkozási, a tehetséggondozó, a szórvány és egyéb programok, a magyar diákok számára szervezett anyanyelvi tanulmányi versenyek és táborok. Az országos tanévnyitók évről évre megerősítést adnak abban, hogy a felvidéki magyar közösség számára nem közömbös anyanyelvi iskoláinak sorsa.  A szövetség továbbra sem feledkezhet meg a hagyományos értékekről, a nemzeti kulturális sajátosságok továbbéltetéséről, a tisztességes emberi magatartás kialakításáról.

A Pedagógusszövetség rendezvényeinek megvalósítása során saját erején kívül elsősorban a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériumának és a magyarországi alapítványok támogatására számíthat, melyeknek segítségével igyekszik a felvidéki magyar iskolákban olyan szellemiséget kialakítani, mely segíti az iskolák diákjait a bennük rejlő értékek kibontakozásában, egyaránt éreztetve velük a gyökér megtartó erejét és a szárnyalás szabadságát, hogy az alma materek a kisebbségi közösségek otthonai és a tudás bástyái legyenek.