Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
A Magyar Művészetért Díjban részesülnek 1987-2011 között
A Magyar Művészetért Díjat kapták 1987-2011 között:
Ádám Gyula
Ágh István
Aknay János
Almási Tamás
Annus József
Asszonyi Tamás
B. Nagy László
Balikó Tamás
Bálint Zoltán
Balla Demeter
Balogh Miklós
Bánffy Miklós
Bárdos Lajos
Bartis Attila
Bella István
Bence Lajos
Benedek György
Benedikty (Horváth) Tamás  
Benkő Imre
Benkő László
Berecz András    
Bereményi Géza
Bessenyei Ferenc
Bicskei Zoltán
Bocskay Vince
Bódy Gábor
Bogdán Zsolt-Bubik-díj
Bognár Szilvi
Borbándi Gyula
Borbás Tibor
Bozay Attila
Böszörményi Géza
Bródy János
Bubik István
Bucz Hunor
Buda Ferenc
Búza Barna
Cantemus Kórus
Cziffra György
Czimer József
Cs. Szabó László
Cseres Tibor
Cserhalmi György
Csernyus Lőrinc
Csete György
Csomós Mari
Csoóri Sándor
Darázs Árpád
Dárday István
Dienes Gábor
Dobos László
Dohnányi Ernő
Domokos Pál Péter
Domonkos István
Dresch Dudás Mihály
Dubrovay László
Duray Miklós
Ekler Dezső
Eötvös Péter
Eperjes Károly
Erdélyi János
Esterházy Péter
ExperiDance társulat
Fábri Zoltán
Farkas Árpád
Farkas Zoltán
Fehér Ferenc
Fekete György
Ferencz István
Ferenczes István
Finta József
Fodor Antal
Fodor Géza
Fodor Sándor
Foltin Jolán
Földi Péter
Gál Sándor
Gál Sándor-Felvidék
Garas Dezső
Gergely András
Ghymes együttes
Gink Károly
Gombos Gyula
Götz János
Grendel Lajos
Gubás Gabi-Bubik-díj
Gulyás Dénes
Gulyás György
Gulyás Gyula
Gulyás János
Gyarmathy Tihamér
Gyarmati Lívia
Győrfi Sándor
Györgyfalvay Katalin
Győri Balett
Gyulai Líviusz
Gyurkovics Tibor
Hajdú Szabolcs
Halmos Béla
Hamvas Béla
Harag György
Havasi István
Herceg János
Herczku Ágnes
Herendi Porcelánmanufaktúra
Hervay Gizella
Honvéd együttes
Huszárik Zoltán
Ilia Mihály
Illyés Kinga
Imre Zoltán
Ivácson László
Jancsó Adrienn
Jandó Jenő
Jankovics Marcell
Jaskó István
Jékely Zoltán
Jókai Anna
Juhász Ferenc
Juhász Zoltán
Jurcsik Károly
Káel Csaba
Kaiser Ottó
Kaján Tibor
Kaláka Együttes
Kallós Zoltán
Kányádi Sándor
Kardos István
Kárpáti Tamás
Karsai Zsigmond
Kása Béla
Kaszás Attila
Keleti Éva
Kerekes Éva-Bubik-díj
Kerényi Imre
Kévés György
Kicsid Gizella - Bubik-díj
Király Ernő
Király László
Kobzos Kiss Tamás
Kocsár Miklós
Kocsis Imre
Kocsis Zoltán
Kodály vonósnégyes       
Kokas Ignác
Koltai Lajos
Kondor Béla
Korniss Péter
Kortárs Magyar Galéria
Kós Károly Egyesülés
Kovács József
Kozák András
Kő Pál
Kubik Anna
Kubinyi Anna  
Kuncz László
Kunkovács László
Kurtág György  
Lajkó Félix
Lászlóffy Aladár
Latinovits Zoltán
Lázár Ervin
Lehóczky János
Liszt Ferenc Kamarazenekar
Litomericzky Nándor
Lohinszky Loránd
Lóránt János Demeter
Lovász Irén
Lukács Miklós
Magyar Zoltán
Makoldi Sándor
Makovecz Imre
Mányi Építész Stúdió
Márai Sándor
Maria de Faykod
Markó Iván
Martin György
Marton László
Matl Péter
Melocco Miklós
Mensáros László
Mészáros Ági
Mészöly Miklós
Mihály Árpád  
Miklósa Erika
Mocsár Gábor
Molnár Edit
Muzsikás Együttes
Nádas Péter
Nagy Ervin
Nagy Gáspár
Nagy József (Josef Nadj )
Nagy Kovács Mária
Nagy László
Nagy Zoltán ifj.
Nagy-Kálózy Eszter
Nemeskürty István
Németh Ildikó
Novák Ferenc
Oberfrank Pál – Bubik István-díj
Olasz Ferenc
Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark
Orosz János
Ökrös Csaba
Páll Ágoston
Páll Antal
Páll Lajos
Páll Magdi
Páskándi Géza
Péreli Zsuzsa
Perényi Miklós
Péterfy László
Petrás Mária
Pilinszky János
Polgár Rózsa
Popova, Aleszja
Püski Sándor
Ráckevei Anna
Ragályi Elemér
Ránki Dezső
Ratkó József
Reneszánsz Zrt.
Román Sándor
Rózsa György
Ruszt József
S. Benedek András
Samu Géza
Sánta Ferenc
Sára Sándor
Schéner Mihály
Schiffer Pál
Schinágl Gábor
Schrammel Imre
Sebestyén Márta
Sebő Ferenc
Seregi László
Sík Ferenc
Siklós Mária
Sinkovits Imre
Somogyi Győző
Somogyi József
Spiró György  
Sütő András
Sváby Lajos
Szabadi Vilmos
Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház
Szabados György
Szabolcs-Szatmár-Bereg  Megyei Építész Kamara
Szabó István
Szabó Szilárd
Szabóky Zsolt
Szakonyi Károly
Szalai Györgyi
Szalay Ferenc
Szántó Tibor
Szécsi Margit
Székely János
Szervátiusz Tibor
Szilágyi Domokos
Szilágyi István
Szirtes Ádám
Szokolay Sándor
Szőcs Géza
Szörényi Levente
Szőts István
Tamási Áron
Tari István
Tarr Béla
Taub János
Téka Együttes
Tímár János
Tímár Sándor
Tímár Viktor
Tiszatáj
Tolnay Klári
Tóth Bálint
Tóth Ildikó
Tóth Menyhért
Tóth Tibor-Bubik-díj
Törőcsik Mari
Török-Illyés Orsolya
Tőzsér Árpád
Trill Zsolt-Bubik-díj
Turányi Gábor
Udvardi Erzsébet
Udvaros Dorottya
Új Budapest Együttes
Ulman István
Utassy József
Vári Fábián László
Vass Lajos
Verebes Ernő
Vidnyánszky Attila
Vígh Tamás
Vinczeffy László
Visky Árpád
Vitézy László
Vivi Dragan Vasile
Vörös László
Vujicsics Tihamér
Wass Albert
Weöres Sándor
Zurgó együttes
Zsigmond Dezső
Zsigmond Vilmos
Zsuráfszki Zoltán
A Magyar Művészetért Tiszteletbeli Díj
Bayer József
Csányi Sándor
Debrecen városa
Demján Sándor
Gubcsi Lajos Levente
Kovács Gábor
Mádl Ferenc
Magyar Művészeti Akadémia
Marjay Gyula
Nagy Endre
Nemeskürty István
Szórádi Sándor
Székelyudvarhely
További hírek
A Publimont egy reklámcég. Óriásplakátokat ragasztgatnak bérelt vagy talán saját felületekre is.

Simicska Lajos cége. Nem csak szócsöve, hanem a szava és a puskacsöve is egyben.

Éppen 7 éve történt.

2010-ben a Honvédelmi Minisztérium kommunikációs cégének, a Zrínyi Kft-nek voltam azokban a napokban kinevezett igazgatója.

Simicskára hivatkozva megjelent ott a Publimont nevű cég két új vezetője, és - finoman, úri sejtetésekkel - Simicskára utalva előnyöket kértek a cégüknek, olcsó árakat, a szerződés megkerülését, hiszen nálunk, a mi óriásplakát helyeinkre is ragasztottak. A kedvezmény nyújtását elutasítottam. Arcukon világosan látszott,, hogy nem hagyják annyiban, az uruk nem akárki, Magyarország akkori kettes számú hatalma, a rettenthetetlen és rettegett Simicska Lajos.

Később igazuk lett, Simicska és újságíró bandái - s velük együtt más média-bandák - folyamatos, a kinyírásomat megcélzó támadások özönét indították ellenem, élükön az index-szel, a Magyar Nemzettel, a Népszabadsággal - érdekes társaság, nem? - és persze Simicska rádiójával, tévéjével, később a teljes közszolgálati médiumrendszerrel. 15 hónapos kemény küzdelemben győztek, ki is vágattak onnan az akkori, nekik engedelmes honvédelmi miniszterrel. Simicska tényleg No. 2 volt. Vele akarok én ujjat húzni? Vaze, neked - nekem - annyi! Hogy mennyi? Mi mennyi? Mi annyi?

Simicska most tovább tévelyeg. A Publimont persze az övé, és ragasztgatják a G-nap óta, hogy Orbán Viktornak és kormányának - bandájának - hova kellene eltűnnie. Most a Publimont-póráz ezt követeli meg tőlük és persze lapjaiktól, tévéjüktől. Az igazság kutyusai.

Micsoda szennyes 7 év ez így nekik? Vaú, vaú. Simicska már nem harap, csak a vaú, az maradt. Simicska-Publimont és más bandák? Ezért nyírtatok ki mindenkit, aki az utatokba került? Sekély e kéj. Milyen lefelé tartva? Szédülés?

Hatalmas erőfeszítéseket kíván egy diploma, mire a kezébe venné a már felnőtt diák. Venné, ha vehetné. De nem biztos, hogy veheti. Mert - hiába kiváló szakember esetleg - képtelen letenni a kötelező, feltételként előírt nyelvvizsgát. Megpróbálja, újra is, és mégsem megy. MERT EZ nem megy neki. És akkor a kiváló - leendő - mérnök feladja, és elmegy pl. fólia sátorba kertésznek. Ez konkrét példa. A szívem vérzik.
Értem én, hogy akik ezt így előírták fél évtizede, azt akarták, hogy tanuljon idegen nyelveket a magyar! De így, ilyen áron? Így talán ne. Megpróbálják menteni a rendszert, kedvezményeket adnak, de láthatóan sikertelen. Riasztó számokat olvastam!!!!!!

Kb. 12 ezer diploma ragadt bent az egyetemeken és főiskolákon 2016-ban azért, mert a tanulmányait sikeresen elvégző diáknak hiányzott az oklevél kiadásához szükséges nyelvvizsga. 
Egy évvel korábban 9.500-an, 2014-ben 8.500-an nem vehették át emiatt a diplomájukat. Csupán e három év alatt 30.000 kettétört élet.

 

Nem kellene elgondolkodnia azoknak, akik ezt így előírták? - De bizony!

 

Utóirat:

Közlöm itt a Kanadában élő nagyszerű történész, a Corvinus Library alapító elnöke hozzászólását, amit máshol, egy levélben tett meg a fentiekhez, s amit akár javaslatnak is tekintenék: "Csatlakozom Gubcsi Lajos véleményéhez azzal a megjegyzéssel, hogy legtöbb diplomás sohasem fog tanulmányokat, cikkeket, könyveket írni idegen nyelven.. Viszont az idegen nyelvek olvasására szükség van a szakmai tájékozódás miatt. Tehát, véleményem szerint elegendő lenne, ha valaki a szakmájának megfelelő olvasási tudással rendelkezik. Ezt a tudást sokkal könnyebben lehet megszerezni.

Tisztelettel

Magyaródy Szabolcs
42 Juanita Dr.
Hamilton, ON L9C 2G3
Canada

 

 

 Gubcsi Lajos fényképe.


PÁSZKA LEHEL Árpád fejedelem-díja
Világhírű lovasíjász, a sepsiszentgyörgyi Saggitis Siculorum Egyesület elnöke. Célja minél szélesebb körben népszerűsíteni a honfoglaláskori ősök által képviselt lovasíjászatot. A székelyföldi lovasíjászat felemelése, a székely virtus bizonyítása nemzetköz szinten is – ezek az eszmék hajtják abban, hogy egyre magasabbra tegye a mércét, és folyamatosan fejlődjön a magyar harcművészetnek tartott lovasíjászat terén.
1982-ben született, 2006 óta foglalkozik lovasíjászattal, 2008-ban lett a Kassai-iskola tagja.
Semmi kétség, ez a fickó őrült – mondták róla már akkor, amikor évekkel ezelőtt feltűnt a színen, a lovas napok, a falunapok, a lovas események programját színesíteni lovas-harcászati bemutatókkal. - írta akkor a tudósító, Csibi Márti.

A világrekord 2í15-ben született: Pászka Lehel Sepsiszentgyörgy mellett az Óriás-pincetetőn egy négyszáz méteres pályán kantár és nyereg nélkül vágtázó lóról 37,74 másodperc alatt 15 célzott lövést adott le, és mindannyiszor célba talált.

Pászka Lehel szavait idézem azokból a pillanatokból, amikor a székelyek világrekordere lett, Guinness-rekordot beállítva:

"Ha valaki ki szeretné próbálni, de nincs felszerelése, akkor csak annyit tegyen, hogy vesz egy karikagyűrűt a bal kezébe, egy horgolótűt a jobb kezébe, és teljes vágtában, tizenöt alkalommal megpróbálja beledugni a kötőtűt a gyűrűbe. A lóval való kapcsolat magas szintű volt már őseink idejében: ha egy lóról levesszük a nyerget, akkor be tudjuk bizonyítani, hogy tudunk lovagolni. Ha a kantárt is levesszük, és így is tudjuk irányítani lovunkat, akkor be tudjuk bizonyítani, hogy nagyon komoly kapcsolat van közöttünk. Mutassuk meg, hogy a székely lovas nemzet volt... a lovasíjászat tette lehetővé a magyarok megmaradását a Kárpát-medencében. Ez az a harcmodor, amivel a Pozsonyi csatában, a honfoglalás sorsdöntő csatájában a magyarok egyesült serege győzni tudott. A lóról való íjászatban felülmúlhatatlanok voltak. ...Tegyük fel a kérdést: az őseink mit gondolnának rólunk, ha látnának? Éljünk úgy, hogy azt gondolhassák rólunk, amit mi is szeretnénk, hogy rólunk gondoljanak – fogalmazta meg életcélját Pászka Lehel, akit – miközben lélekben már a Székely Vágtára készül – kérek az Árpád fejedelem-díj átvételére. (elhangzott 2017. júl. 8-án, a díjat Gubcsi Lajos, az alapító adta át Kézdivásárhelyen)

Gubcsi Lajos Ex Libris Díja 2009-2038

Magyarország, Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, Őrvidék és a nagyvilág magyarjainak

 

3D Past.com alkotó stáb

72. sz. Széchenyi István Cserkészcsapat - Ausztria

Ábrám Zoltán professzor

Ádám Zita

Ady Endre Líceum - Nagyvárad

Ághegy-Liget Baráti Társaság, Svédország

Alföldi Nyomda, Debrecen

Ambrus Ágnes

Amerikai Magyar Társaság – Cleveland

Antal Imre és Ágnes

Apa Vilmos

Áprily Lajos Általános Iskola

Aradi Alma Mater Alapítványnak

Arany János Gimnázium – Nagyszalonta

Aranyossy Szabolcs

Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziun

Ars Renata együttes - Virágh László

B. Kovács István

Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium

Bakó Pál

Balassa Zoltán

Balázs Áron

Balázs F. Attila

Balázs József

Balázsné Sziráki Ágnes

Bálint Péter

Balogh Miklós

Bánffyhunyad református temploma

Banner Zoltán

Barabási Albert-László

Bartha Julianna-Habakuk Bábegyüttes

Bástya Egyesület és Szórványkollégium Vice

Bayer József 

Bede-Fazekas Zsolt - Független Magyar Rádió

Beder Tibor és a Lármafa-találkozók

Belcanto Egyesület

Bencze Mihály

Benkő Emőke

Benkő László

Berki Krisztián

Bernády Alapítvány

Bíró László

Bocsárszky Attila

Bodor Péter Egyesület

Bodza Klára

Bodzsár Gyula

Bogár László

Bogdán József

Boráros Imre

Boros Csaba

Borsos Gábor

Borsos Géza

Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány

Botlik József

Böjte Lídia-Kemény János Művelődési Egyesület

Brassói Áprily Lajos Főgimnázium

Brogyányi Mihály

Bukaresti Tv Magyar Adások Szerkesztősége

Burg Castellum öröksége

Busa Viktor – posztumusz díj

Civilek Háromszékért Szövetség

Constantinum Gimnázium

Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes

Corvinus Library – Magyaródy Szabolcs

Credo együttes, Ungvár

Csaba László

Csallóközi hagyományőrzők

Csányi Sándor Alapítvány

Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége

Csépe László

Cserháti Ferenc centuriai c. püspök

Csíki Hajnal

Csíkszeredai könyvtár

Csíkszeredai Márton Áron Gimnázium

Csíkszeredai Régizene Fesztivál

Csoóri Sándor ifjú

Csúcs Mária

Csúsz László

Csutorás Tábor

Csűrszínház-Mikháza

Dálnok – Dózsa népe

Damó Gyula, Kisborsnyó

Dániel Erzsébet

Dancs Rózsa

Debreceni Canto Armonico énekegyüttes

Domokos Pál Péter Női Dalegylet

Dávid Júlia

Demján Sándor Alapítvány

Dévai Nagy Kamilla

Dinnyés József

Domokos Pál Péter citera együttes

Domokos Pál Péter Női Dalegylet

Dormán László

Draskóczy Lídia

Duna Tv TÉRkép műsor

Durku Csilla Mária

Ekler Dezső

Endrei Judit

Eötvös Kollégium


A Magyar Művészetért Díjrendszer XXXVIII., marosvásárhelyi gálájából

 

Bakó Pál atya, ferences szerzetes

            Marossárpatakon született 1954. július 23-án, apai ágon asztalos, anyai ágon gyógyítással foglalkozó szülők, nagyszülők gyermekeként. Mélyen vallásos családi háttérrel. A segítőkészséget családi örökségként megöröklő gyerekként folyamatosan tapasztalhatta a család szociális érzékenységét, elkötelezettségét. Úgy a szegények, mint a munkát vállaló roma/cigány falubeliek irányába. Szászrégeni középiskolai tanulmányai után két évig a marosvásárhelyi kábelgyár, előbb szakképzetlen, majd szakképzett munkásaként dolgozott, 1975-ben kezdve el teológiai tanulmányait Gyulafehérváron. 1981-ben szentelte pappá dr. Jakab Antal megyéspüspök. Csíkszeredai, brádi, orotvai egyházmegyés papi tevékenysége után 1990-ben kérte felvételét a ferences rendbe, ahol 1994-ben végleges fogadalmat tett. Szerzetesi névként választotta a Pál nevet, s azóta mindenki Pál atyaként ismeri.

        Már a végleges fogadalomtétel előtt a marosvásárhelyi ferences Szent Imre plébánia vezetője, házfőnöke, ahol 1994-től a rendházhoz tartozó szegény-konyhát kezdte el működtetni. Párhuzamosan intenzív cigány-pasztorációt kezdeményezett, amelyet 2003-i úgy Marosvásárhelyen, mint Kerelőszentpálon is végzett. Párhuzamosan 1994-től szintén 2003-ig a börtönpasztorációt is felvállalta. 2003-2005 között a csíksomlyói kolostor házfőnöke, majd Déván és Désen teljesített szolgálatot. 2009-től a kolozsvári rendházban végzi tevékenységét.

     Az 1998-ban létrejött a marosvásárhelyi ferences rendház keretében a Szent Erzsébet Társulás, ahol a félárva, árva elhagyott gyerekek gondozása kezdődhetett el. A társulás 2001-ben önállósult, s azóta folyamatosan bővül. Jelenleg 40 gyereket, fiatalt gondoznak 10 családjellegű házban Marosvásárhelyen és Marossárpatakon. A Szent Erzsébet Társulást szívügyének tekintve, azt folyamatosan koordinálja, függetlenül attól, hogy a rend hol igényli jelenlétét, szolgálatát.

    Pál atya családi gyökerekből is merített szociális érzékenysége és tevékenysége a Székelyföld nehéz helyzetbe kerülő társadalmi rétegeit, csoportjait segíti folyamatosan a méltó emberi élethez. A társadalmi integráció részeként felvállalt börtönpasztoráció és cigány-pasztoráció mellett az általa megálmodott, működtetett Szent Erzsébet Társulat keretén belül a családi biztonságot nélkülöző magára hagyott, árva és félárva gyerekeknek nyújt lehetőséget annak a szeretetnek a megtapasztalására, amely a felnövekvő gyerekeknek, fiataloknak megadhatja saját értékességüknek tudatát.

 

Plesch Katalin-EMKE Beszterce-Naszód megyei szervezetének laudációja

 

Sokszor elgondolkodom milyen nagy a hite és a magyarság ügye melletti elkötelezettsége  Plesch Katalinnak, aki szívósan, következetesen dolgozik, a sokszor már magyarul sem beszélő, de még magát magyarnak valló nemzettársainkért, akik mélyszórványban, peremközösségekként élnek Beszterce Naszód vármegyében. Plesch Katalin,  minden lehetőséget megragad arra, hogy erősítse  és tartsa a lelket a besztercei szórványban, hogy felmutassa, mint a Beszterce Naszód megyei EMKE elnöke azokat az értékeket amelyek menstvárai lehetnek ott élő magyaroknak. Mint a tenyerét, úgy ismeri az egész megyét és annak múltját.  Könyvbemutatók szervez, képzőművészeti és fotótárlatok rendez. Egyik fontos tárlat volt a besztercei magyar színjátszást bemutató korabeli plakát és fénykép kiállítás. A Magyar Kultúra Napját például öt énnekkar fellépésével szervezte meg társaival együtt. Reményik Sándor születésének 125. évfordulóján Radnaborbereken, ahol a költő sokat pihent és alkotott, három napos rendezvénysorozattal emlékeztek meg a kisebbségi létünkben oly sok reményt adó költőről. Ismerjük meg értékeinket, a megye híres szülötteit elvét érvényesítve számos fontos személyiségre emlékeztek már Besztercén és a megyében. Legközelebb a szögmérő feltalálójára gróf Teleki Ferenc költőre és matematikusra emlékeznek és helyeznek majd el emléktáblát a romai katolikus templomban.  A besztercei EMKE rendszeresen ápolja a szeretfalvi Magyar Honvéd Sírkertet és minden év szeptemberében kegyelettel emlékezik az elesettekre. Plesch Katalin mindent megtesz azért, hogy a román többség érdeklődő  rétegével megismertesse a magyar kultúra különböző szegmenseit. Magyarságát nem hivalkodva, de büszkén hordozza, munkája egyszerre nemzetmentő és építő. Megérdemelten veheti át most az Ex Libris Díjat.

 

 

EMKE Maros megyei szervezete

 

Az  Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1989-es változások után vagyonától megfosztva, kényszerű hallgatásból éledt fel újra és lépett Maros megyében is arra az útra, amelyet alapító elődeik kijelöltek. Haller Károly, Kolozsvár legnagyobb polgármestere 1884-ben egy közművelődési egyesület alakítására való felhívásában írta: ” hazafias lelkesedéssel és kitartó munkássággal  a cselekvés terére kell lépnünk”

  A Maros megyei első vezetőség, Szabó György Pál elnök kezdeményezésére elindította a Gyöngykoszorú népzene – és néptánc találkozókat, amely az egész megyére kiterjedő, ma már önszerveződő, napjainkig tartó, és egyedülálló, hagyományőrző mozgalom a romániai magyar közművelődésben.

A város és megye életében hiánypotló eseményeket szervez a Maros megyei EMKE: a Marosvásárhelyi Napok alatt Kilyén Ilka kezdeményezésére először szervezett a magyar közösséget megszólító programokat, amelyek azóta is élnek és vonzóak, mint például a több ezer embert együtt éneklésre buzdító magyar nóta est a nyári színpadon később a Kultúrpalotában, vagy a magyar kézművesek vására. Először szerveztek Marosvásárhelyen térzenét, népdal vetélkedőt kisiskolások számára, amely ma  a Tóth Erzsébet nevét viseli. Nem felejtkezhetünk el az énekelt versek fesztiváljáról, a szavaló versenyekről kiállításokról, könyvbemutatókról. Fiatal tehetségek tavasza címmel Március 15-e tiszteletére a Kultúrpalotában felvonultatták, több éven át  a megye ügyes tanulóit, diákjait. Nagyszabású Anyák napi rendezvény , sőt, először az Apák napjának megünneplése,  ugyancsak először a Magyar Kultúra Napjának a megünneplése is a Maros megyei EMKE népszolgálatát dicséri. Két köztéri szobrot állítattak, dr. Ábrám Zoltán és Ábrám Noémi kezdeményezésére: Petőfi Sándor szobrát és a Római Katolikus Sírkertben található Don-kanyari áldozatok emlékművét. Ismertető kiadványokat, népdalokat tartalmazó CD-t jelentettek meg. Fazakas Ildikó vezetésével, több mint 6 éve, citera együttesük alakult. A Fagyöngy citera zenekar ma már fontos része Marosvásárhely és a megye kulturális életének.

Az EMKE vezetését, a szervezéseket mindig önkéntes alapon bonyolították le vallván és vállalván a jelmondatot: „ Ki a köznek él, annak élni érdemes” (Szász Pál)

A díjat a jelenlegi elnök Kilyén Ilka veszi át.

 

Csűrszínház

 

2003-ban indult a  Nyárádmentén levő Mikházán  Szélyes Ferenc mikházi gyökerekkel bíró színművész kezdeményezésére a csűrszínházi mozgalom. Évente, a nyári évadszünetben egy régi csűr előtt „színpadra” állítottak egy-egy színdarabot azzal a céllal, hogy közelebb vigyék a színházat a közönséghez.

2007-ben létrejött a Csűrszínházi Egyesület, és a színházi előadások az évek során kiegészültek képzőművészeti népművészet és fotókiállítással  divat-és könyvbemutatókkal.

A Maros Megyei Tanács, a Nyárádremetei Polgármesteri Hivatal és a Marosvásárhelyi Rotary Téka Klub, valamint a Művelődési Minisztérium támogatásának köszönhetően a mikházi iskola udvarán álló csűrt átépítették. Így jött létre a Mikházi Csűrszínház.

Állandósult a Maros Megyei Múzeummal közösen szervezett Romai Fesztivál, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete által rendezett gazdanap, az Artecotur Egyesület által rendezett diákszínjátszó-, vagy a Bekecs Néptánc színház néptánc tábora, legújabban pedig filmnapot, kortárs zenei fesztivált is szerveznek. A programok májustól októberig tartanak.

A Mikházi Csűrszínházi Egyesület szándéka, az összmagyar kultúra ápolása, az erdélyi magyarság helyben maradásának ösztönzése, az ifjúság szellemi gyarapítása és egy fontos térség gazdasági fellendítése.  A szervezést Szélyes Ferenc mellett minden évben felvállalja Vajda György újságíró, Szélyes Andrea-Natália díszlettervező, bábszínművész és mindazok, akik leteszik a garast e jó ügy mellett.

 

Bartha Julianna és a Habakuk Bábegyüttes

 

Szerényen, népmesék alakjai mögé bújva több mint húsz esztendeje végez népnevelői munkát Bartha Julianna. Ötéves korában baleset érte. Az éppen akkor meginduló Marosvásárhelyi Rádió (1958) gyermek és mese műsorai jelentették az egy évig  ágyhoz kötött kislánynak a szórakozást, az örömöt. Rongybabákat készített magának és önmaga szórakoztatására eljátszotta a meséket. Amikor a 89-es változás után magához tért és szervezkedni kezdett az erdélyi magyarság, Marosvásárhelyen megalakult a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, amelynek alapító tagjaként egy kézimunka kiállítás keretében bábokat állított ki Bartha Julianna. A kiállítást megtekintő tanító és óvónőképzős lányok szorgalmazták, hogy a bábkészítés csínját-bínját tanítsa meg nekik is. Kezdetben szemléltető eszközként használt bábuk egyre sokasodtak és teret követeltek maguknak. Megalakult a Habakuk bábjátszó csoport 1996-ban 2004-ben pedig önálló egyesületté vált. Ettől kezdve Bartha Julianna nemcsak kézügyességére alapozott, hanem fejlesztette tudását. Szakkönyvekből tanult, továbbképzőkön vett részt, bábos találkozókon figyelt mások tapasztalataira.  Kisgyermekekkel ismerteti meg a bábmozgatást, a bábszínészetet, akik az oktatójuk segítségével dramatizált meséket adnak elő a város iskoláiban, óvodáiban, valamint számtalan szórványtelepülésen is. Mennyire hiteles szórakoztatás és nevelési forma ez. Kisgyermekek kisgyermekeknek. Mögöttük pedig ott áll az irányító-oktató, aki nem vágyik sem hírnévre sem tapsra, csak át szeretné adni azt a sok szeretet, amit gyermekkorában nagymamájától, édesanyjától kapott. Az eltelt húsz év alatt legalább háromszáz gyermek szerette meg általa a bábkészítést és mozgatást, és a hétvégi találkozókon valamint az alkotótáborokban egyre többet tudott meg erről a csodálatos, sokszor mostohán kezelt művészetről, a magyar és egyetemes népmesekincsről. Akik 1996-ban és utána is mellé szegődtek ma maguk is oktatók, művészek, dolgozó felnőttek és tovább viszik azt a Julikától ellesett , megtanult mintát, hogy a legjobb pedagógia módszer a szeretet.


Idei díjátadó gálánk - 30. évünkben - két részletben zajlik Erdélyben: július elsején Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában, és július 8-án Kézdivásárhelyen a Vigadó Művelődési Házban.

Most a kézdivásárhelyi gála díjazottainak névsorát tesszük közzé, íme:

 

Árpád fejedelem-díj

Pászka Lehel lovasíjász

 

Gubcsi Lajos Ex Libris Díja

Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató

Beder Tibor és a Lármafa-találkozók

Gyűjtemények Háza, Kézdivásárhely

Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad

Nagy Mózes Elméleti Líceum

Romániai Magyar Pedagógus Szövetség

Szabó Enikő színművésznő

Szima Csaba helytörténész

Sántha Attila költő, történész

Veres István séf

Vetró Bodoni András képzőművész

 

A gálát megnyitja: Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere és Gubcsi Lajos, a díjak alapító elnöke.

(a fotón az Árpád fejedelem-díj, e herendi alkotás látható, valamint az Ex Libris Díj logója - Ötvös Nagy Ferenc alkotása)