Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
A Magyar Művészetért Díjban részesülnek 1987-2011 között
A Magyar Művészetért Díjat kapták 1987-2011 között:
Ádám Gyula
Ágh István
Aknay János
Almási Tamás
Annus József
Asszonyi Tamás
B. Nagy László
Balikó Tamás
Bálint Zoltán
Balla Demeter
Balogh Miklós
Bánffy Miklós
Bárdos Lajos
Bartis Attila
Bella István
Bence Lajos
Benedek György
Benedikty (Horváth) Tamás  
Benkő Imre
Benkő László
Berecz András    
Bereményi Géza
Bessenyei Ferenc
Bicskei Zoltán
Bocskay Vince
Bódy Gábor
Bogdán Zsolt-Bubik-díj
Bognár Szilvi
Borbándi Gyula
Borbás Tibor
Bozay Attila
Böszörményi Géza
Bródy János
Bubik István
Bucz Hunor
Buda Ferenc
Búza Barna
Cantemus Kórus
Cziffra György
Czimer József
Cs. Szabó László
Cseres Tibor
Cserhalmi György
Csernyus Lőrinc
Csete György
Csomós Mari
Csoóri Sándor
Darázs Árpád
Dárday István
Dienes Gábor
Dobos László
Dohnányi Ernő
Domokos Pál Péter
Domonkos István
Dresch Dudás Mihály
Dubrovay László
Duray Miklós
Ekler Dezső
Eötvös Péter
Eperjes Károly
Erdélyi János
Esterházy Péter
ExperiDance társulat
Fábri Zoltán
Farkas Árpád
Farkas Zoltán
Fehér Ferenc
Fekete György
Ferencz István
Ferenczes István
Finta József
Fodor Antal
Fodor Géza
Fodor Sándor
Foltin Jolán
Földi Péter
Gál Sándor
Gál Sándor-Felvidék
Garas Dezső
Gergely András
Ghymes együttes
Gink Károly
Gombos Gyula
Götz János
Grendel Lajos
Gubás Gabi-Bubik-díj
Gulyás Dénes
Gulyás György
Gulyás Gyula
Gulyás János
Gyarmathy Tihamér
Gyarmati Lívia
Győrfi Sándor
Györgyfalvay Katalin
Győri Balett
Gyulai Líviusz
Gyurkovics Tibor
Hajdú Szabolcs
Halmos Béla
Hamvas Béla
Harag György
Havasi István
Herceg János
Herczku Ágnes
Herendi Porcelánmanufaktúra
Hervay Gizella
Honvéd együttes
Huszárik Zoltán
Ilia Mihály
Illyés Kinga
Imre Zoltán
Ivácson László
Jancsó Adrienn
Jandó Jenő
Jankovics Marcell
Jaskó István
Jékely Zoltán
Jókai Anna
Juhász Ferenc
Juhász Zoltán
Jurcsik Károly
Káel Csaba
Kaiser Ottó
Kaján Tibor
Kaláka Együttes
Kallós Zoltán
Kányádi Sándor
Kardos István
Kárpáti Tamás
Karsai Zsigmond
Kása Béla
Kaszás Attila
Keleti Éva
Kerekes Éva-Bubik-díj
Kerényi Imre
Kévés György
Kicsid Gizella - Bubik-díj
Király Ernő
Király László
Kobzos Kiss Tamás
Kocsár Miklós
Kocsis Imre
Kocsis Zoltán
Kodály vonósnégyes       
Kokas Ignác
Koltai Lajos
Kondor Béla
Korniss Péter
Kortárs Magyar Galéria
Kós Károly Egyesülés
Kovács József
Kozák András
Kő Pál
Kubik Anna
Kubinyi Anna  
Kuncz László
Kunkovács László
Kurtág György  
Lajkó Félix
Lászlóffy Aladár
Latinovits Zoltán
Lázár Ervin
Lehóczky János
Liszt Ferenc Kamarazenekar
Litomericzky Nándor
Lohinszky Loránd
Lóránt János Demeter
Lovász Irén
Lukács Miklós
Magyar Zoltán
Makoldi Sándor
Makovecz Imre
Mányi Építész Stúdió
Márai Sándor
Maria de Faykod
Markó Iván
Martin György
Marton László
Matl Péter
Melocco Miklós
Mensáros László
Mészáros Ági
Mészöly Miklós
Mihály Árpád  
Miklósa Erika
Mocsár Gábor
Molnár Edit
Muzsikás Együttes
Nádas Péter
Nagy Ervin
Nagy Gáspár
Nagy József (Josef Nadj )
Nagy Kovács Mária
Nagy László
Nagy Zoltán ifj.
Nagy-Kálózy Eszter
Nemeskürty István
Németh Ildikó
Novák Ferenc
Oberfrank Pál – Bubik István-díj
Olasz Ferenc
Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark
Orosz János
Ökrös Csaba
Páll Ágoston
Páll Antal
Páll Lajos
Páll Magdi
Páskándi Géza
Péreli Zsuzsa
Perényi Miklós
Péterfy László
Petrás Mária
Pilinszky János
Polgár Rózsa
Popova, Aleszja
Püski Sándor
Ráckevei Anna
Ragályi Elemér
Ránki Dezső
Ratkó József
Reneszánsz Zrt.
Román Sándor
Rózsa György
Ruszt József
S. Benedek András
Samu Géza
Sánta Ferenc
Sára Sándor
Schéner Mihály
Schiffer Pál
Schinágl Gábor
Schrammel Imre
Sebestyén Márta
Sebő Ferenc
Seregi László
Sík Ferenc
Siklós Mária
Sinkovits Imre
Somogyi Győző
Somogyi József
Spiró György  
Sütő András
Sváby Lajos
Szabadi Vilmos
Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház
Szabados György
Szabolcs-Szatmár-Bereg  Megyei Építész Kamara
Szabó István
Szabó Szilárd
Szabóky Zsolt
Szakonyi Károly
Szalai Györgyi
Szalay Ferenc
Szántó Tibor
Szécsi Margit
Székely János
Szervátiusz Tibor
Szilágyi Domokos
Szilágyi István
Szirtes Ádám
Szokolay Sándor
Szőcs Géza
Szörényi Levente
Szőts István
Tamási Áron
Tari István
Tarr Béla
Taub János
Téka Együttes
Tímár János
Tímár Sándor
Tímár Viktor
Tiszatáj
Tolnay Klári
Tóth Bálint
Tóth Ildikó
Tóth Menyhért
Tóth Tibor-Bubik-díj
Törőcsik Mari
Török-Illyés Orsolya
Tőzsér Árpád
Trill Zsolt-Bubik-díj
Turányi Gábor
Udvardi Erzsébet
Udvaros Dorottya
Új Budapest Együttes
Ulman István
Utassy József
Vári Fábián László
Vass Lajos
Verebes Ernő
Vidnyánszky Attila
Vígh Tamás
Vinczeffy László
Visky Árpád
Vitézy László
Vivi Dragan Vasile
Vörös László
Vujicsics Tihamér
Wass Albert
Weöres Sándor
Zurgó együttes
Zsigmond Dezső
Zsigmond Vilmos
Zsuráfszki Zoltán
A Magyar Művészetért Tiszteletbeli Díj
Bayer József
Csányi Sándor
Debrecen városa
Demján Sándor
Gubcsi Lajos Levente
Kovács Gábor
Mádl Ferenc
Magyar Művészeti Akadémia
Marjay Gyula
Nagy Endre
Nemeskürty István
Szórádi Sándor
Székelyudvarhely
További hírek
Idei díjátadó gálánk - 30. évünkben - két részletben zajlik Erdélyben: július elsején Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában, és július 8-án Kézdivásárhelyen a Vigadó Művelődési Házban.

Most a kézdivásárhelyi gála díjazottainak névsorát tesszük közzé, íme:

 

Árpád fejedelem-díj

Pászka Lehel lovasíjász

 

Gubcsi Lajos Ex Libris Díja

Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató

Beder Tibor és a Lármafa-találkozók

Gyűjtemények Háza, Kézdivásárhely

Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad

Nagy Mózes Elméleti Líceum

Romániai Magyar Pedagógus Szövetség

Szabó Enikő színművésznő

Szima Csaba helytörténész

Sántha Attila költő, történész

Veres István séf

Vetró Bodoni András képzőművész

 

A gálát megnyitja: Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere és Gubcsi Lajos, a díjak alapító elnöke.

(a fotón az Árpád fejedelem-díj, e herendi alkotás látható, valamint az Ex Libris Díj logója - Ötvös Nagy Ferenc alkotása)


Elhunyt egy kiváló, nagyszerű tévés személyiség: Nagy Gyuri.
Fura fintora a sorsnak: éppen ma, még a rossz hír előtt sokat töprengtem azon, hogy milyen kegyetlen vak szerencsétlenség, főleg, ha rák formájában érkezik. Mert mennyi jó ismerősömre sújtott le ez a betegség mostanában (Gyuri esetében még nem olvastam halála okát).
S bizony magamban hozzáfűztem: védtelenek vagyunk. S éppen tegnap írtam Benkő Lacinak, az Omega billentyűsének, hogy milyen nagyszerű az Ember, s mennyi oka van arra, hogy az Élettel a legutolsó másodpercig találkozni akar, s tud is. Jó ismerősök vagyunk vele, őt pillantjuk meg először, s hozzá ragaszkodunk végsőkig.
Gyurikám, örök békét földi jó híredhez.
Ő is azok közé tartozott, akinek évekkel ezelőtt átnyújthattam az Ex Libris Díjamat.
(fotó Magyar Nemzetből)

8051 LÖVÉS ÍJJAL!

Kopecsni Gábor bámulatos íjász teljesítménye Felvidéken, Gömörpéterfalán, 12 órán át szakadatlanul - idézet a nekem is írt leveléből:

Kilőtt vesszőmennyiség: 8051
Találati arány 73, 55 %
Küzdelmek száma: 626 küzdelem
Győzelmi arány: 90, 6 %

Sokak számára úgy fog eljutni a hír, hogy Kopecsni Gábor kilőtt 8051 vesszőt, 73, 55 %-os arányban. Ez az eredmény nem születhetett volna meg, ha nincs az a kiváló csapat, aki összejött segíteni! Akik hűen kitartottak, akik hűen szedték és hordozták a vesszőket, akik hűen figyeltek egymásra és váltották a fáradókat egész nap, az említett szélsőséges időjárás dacára.

Minden tiszteletem a dunaszerdahelyi, a tornaljai, a palásti és a házigazda péterfali barantásoknak!
Ez az eredmény bár a Felföldi Baranta Iskola hírét öregbíti, de legyen példa minden fiatalnak és íjászónak, ha van hite és bizalma, akkor még jobb eredményeket is elérhet egymás példájára, és arra, hogy az íj a magyar ember kezébe való! Így emlékezzünk meg 2017-ben a 907-es győztes pozsonyi csata 1110-i évfordulójára, ahol az íj fő fegyver volt a magyarok kezében, és az okos taktika mellett ennek is köszönhetjük azt, hogy most itt lehetünk a szeretett hazákba, a Kárpát-medencében!
Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, nem bírom, még ezt a sorozatot lövöm. Voltak szakaszok, amikor minden egyes lövés nagy fájdalommal járt. Az íjtartó vállam, a feszítő kezem csuklója és az alkarom szinte robbanásig feszült, voltak pillanatok, mikor nem tudtam már megmarkolni az előkészített vesszőket és kiestek a kezemből… de amikor ránéztem azokra a tanítványaimra, akik hajnaltól végig kitartottak velem, tűző Napon, többször ránk szakadó esőben, sárban sem hátráltak meg, a lányok szakadó esőben is számolták a leadott lövéseket… az ő hitük nekem is hitet adott és bár minden perc háromszor annyinak tűnt, lelassult az idő, kitartottam a végsőkig.

Az Ősök útján, önmagunkhoz…

Tisztelettel e pár sor olvasóinak:
Kopecsni Gábor


Kopecsni Gábor 2014 óta Ex Libris Díjasunk.


Aki elmarad ettől, kívánom, legyen ő is benne!

298 300 forint a bruttó átlagkereset Magyarországon, 12,8 százalékkal magasabb, mint egy éve -KSH jelentés.
Az átlagos nettó kereset családi kedvezmény nélkül 198 400 forint, akik kedvezményt kaptak, azoknak átlagosan 206 300..
A magánszektorban 11,6, a közszférában 14,4 százalékkal emelkedett a bruttó átlagkereset márciusban - a közmunkások nélkül számolva, akiké 2,6 százalékkal emelkedett. 
Főleg a minimálbér és a garantált bérminimum emelkedése, valamint a közalkalmazottak és állami cégeknél dolgozók bérrendezése a kb. 12 %-os bérnövekedés oka tavalyi és idén március között. 3 éve, 2014 januárjában a mostani kb 300.000 helyett kb. 223.000 volt a bruttó átlagkereset.


Más. (kieg. a tegnapi hírhez) Tisztelettel teszem közzé a szolnoki tévében bemutatott tudósítást az ottani Makovecz kiállításomról, kiemelkedő gondolatok hangzottak el s igen látványos, szép a kiállítás.

http://www.szolnoktv.hu/musorok/kulturkorzo/?article_hid=44024


Most, hogy emlékeztettek az Imre álma című kiállításom sikerére, összefoglalva: Makovecz grafikai kiállításom jelenleg 40. helyszínén, Szolnokon, az Aba-Novák Agora Kulturális Központban látható, a szolnokiak igen szép, méltó ünnepséget rendeztek.
Az Imre álma bejárta az egész történelmi Magyarországot az elmúlt 6 évben: Erdélyt, Kárpátalját, Felvidék, Délvidék közösségeit, Várvidéket s természetesen a mai Magyarország számos kiállító termét - - sőt, a grafikák egy része, más kiállítási címen idestova 10 éve járja a magyar világot. .
S természetesen nem ért véget...

Harcedzett, vidám örök-tévés barátom, Pomezanski György nagy baráti-rokoni körben ünnepli ma 50. születésnapját. Ezek a sorok jutottak eszembe, megírtam az ünnepségre:

Gubcsi Lajos: A csendes intelligencia

A fenti cím nem más, mint Pomi, Pomezanski György neve egy sokak számára ismeretlen nyelven, amelyben a "csendes" azt jelenti, hogy pome, az intelligencia pedig a zanskival egyenlő. Ugyanezen a nyelven a György jelentése áttételes: utalást tartalmaz arra, hogy mindig élő, sokáig élni fog, halhatatlan. Míg ez utóbbi jelentést ellenséges érzelmű nyelvészek kétségbe vonják, az előzőekben nincs vita sehol a lingvisztikai szakirodalomban.
Így hordozza Pomezanski György, Gyuri, Pomi évszázadok óta - ezt ünnepeljük most - a csendes és az intelligencia lenyűgöző párosát. Voltak nagy emberek, Bonaparte Napóleon például, aki mindenkit meghaladó természetes intelligenciával rendelkezett, de kezdeti csendességét később zajra váltotta, egyszerűen nem bírta ki ágyúdörgés nélkül. Gyuri nem ilyen: még a balliberális harsogásokat is rezdületlen arccal viseli, erre Napóleon soha nem lett volna képes.
Csak az utóbbi években adott át Gyuri egy kéziratot, amelyből kiderült, hogy nemes ember. Nem tudom, miért nem akarta ezt már sokkal korábban közölni velem, hiszen jómagam tudtam kezdetektől. Ránézésre. Főleg pedig attól a pillanattól, amikor éppen mélyen vesztes helyzetemben meghívott a műsoraiba állandó szereplőnek, arcot mutathattam újra a képernyőkön is. E tekintetben ő volt az egyetlen, ekkor jöttem rá végérvényesen lengyel nemesi származására, ők - és mi, kiskunok - szoktunk kivont karddal belevágtatni az ellenség sűrű soraiba, merő büszke dacból. Tette - hogy nekem képernyőt, műsort ajánlott a sajátjából - felért egy kihívó, kirívó árulással az akkor éppen engem is letipró balliberális gócok szemében.
Egyébként nem volt könnyű az élete Gyurinak a tekintetben, hogyan maradjon egyszerre csendes és intelligens. Általában senkinek sem sikerül, ha bekerül a tévék vonzásába. Ő sajátos életutat teremtett azzal, hogy nem szállt be az önhitt hivalkodók ricsajába akkor sem, mikor pályacsúcsain ez kézenfekvő lett volna. Harsogó időkben halk szó? - ki ez az ember? Ja bocs, lengyel nemes magyar testben. Így aztán könnyen megvalósítja a lengyel, magyar két jó barát eszményét.
Azok, akik most emléksorokat írnak hozzám hasonlóan, nyilván tévés sikereit méltatják okkal, e fontos értékeléseket nem szaporítanám. Inkább egy olyan szempontot említek, amit mások talán nem.
A vezénylő tábornok szerepét. Aki pontosan tudja, hova küldi katonáit, a "Gyertek utánam, nem megyek sehova!" hamisságát szemétdombra dobva teljes biztonsággal tervezi meg a támadás irányát, a pontos ellátást lőszerrel, élelemmel, vízzel és markotányos nőkkel, az utak biztonságát, a váratlanul reá szakadt visszavonulás rendjét. Mert tudja, hogy a csata elvesztése csak akkor vezet vereséghez, ha fel is bomlunk, ld. Magyarország és Lengyelország megannyiszor!, - innen tehát tényleg tudhatja Gyuri, hogy ez nagy baj! A vezénylő tábornok képes azonnal, hittel és ésszel újraszervezni a sorokat, újabb erőfeszítésekre készen, legyen az akár az elkerülhetetlen halál, ha az az utolsó pillanatban is hordozza, viszi hátán a dicsőséges életet.
Sem a csendes intelligenciát, sem a vezénylő tábornok zsenijét nem lehet akarni: nem mondhatja senki, hogy én az AKAROK lenni. Vagy az vagy, vagy nem. Vagy lehetsz az, vagy nem. Ezt eldöntötték egyrészt őseid egy végtelen hosszú láncszemben, másrészt az a véletlen, amilyen lettél születésed pillanatában és utána, ifjú korodban, harmadrészt eldönti nagy fordulóinkon a vak szerencse. Ez a csodálatos vak ember, aki úgy tud hunyorogni a szempillái alatt, hogy soha nem tudjuk meg: világtalan-e, vagy látja az egész világunkat, benne piciny mivoltunkat, benne az eséllyel, hogy mi nem csak voltunk, hanem mindig leszünk is. És ebben 75 év csak egy csendes, intelligens hunyorítás a mindent látó vak derűs mosolyával kísérve.

Aki idáig eljutott az olvasásban, annak elmondom a hírt: közben Pomi 75 éves lett! Isten éltesse sokáig!