|
 |
|
 |
|
A vakcina
VAKCINA - FÉLNI VAGY SE? Lehet, hogy valakiknél kiverem a biztosítékot - nem hozzájuk szólok, Hanem azokhoz, akik felelős embernek tartanak. Láthatóan engedélyt kaphat az angol vakcina is, és úton az orosz, majd a kínai. VAN ÁLLÁSPONTOM: Nem kell félni egyik olyan vakcinától sem, amelyik eljut ilyen ellenőrzési-jóváhagyási fázisba. Felelős államok felelős kutatói és gyárai teljes tudásukkal jutottak el idáig, ez nem politikai kérdés sehol sem. A magyar jóváhagyási rendszer pedig teljesen megbízható. A magam részéről azt a vakcinát vállalom, amelyet kirendel nekem az általam befolyásolhatatlan, de biztonságos folyamat. Mitől jobb az angol, az amerikai, mint a kínai, az orosz vagy a majdani magyar? Tudjuk? Lényegét, a biztonságot tekintve bizonyára semmitől. Sznobizmus, félelem-ipar és politikai játszma áldozata az, aki hagyja magát félrevezetni. Természetesen mindenkinek szuverén joga, hogy vállalni akarja-e az oltást. 
|
További hírek
| | | |
Imádom Jókai Mórt, minden írását, úgy, ahogy' van, úgy, ahogy' megírta. Úgy jó, ahogy" van. Zseni, mint oly sokan abból a korszakból. Sok éven át faltam a könyveit, éjjel-nappal, holfénynél a tanyában, paplan alatt az ágyban lefekvés után. Reggel az utcán, útban a suliba. Rajta nőtt fel romantikus publikációs hajlamon, történelem-ismeretem és -szeretetem, ismerettáram a 19. század Magyarországáról. Édesanyám legnagyobb ajándéka volt, hogy akkortájt, talán a 60-as években megvásárolta a Jókai Összes Művei sorozatot. Amikor az megvolt, újra elkezdtem olvasni az egészet. Nyelvezete? Pompás, gazdag, magyar. Írói munkássága példa nélküli a magyar prózában, közéleti szerepvállalása a legnagyobb tiszteletet váltja ki belőlem. Tette, amit tehetett. Számomra írói példakép, mint a költészetben Petőfi. Nem az "egyik" példakép, hanem A... Viccfigurák próbálnak maguknak figyelmet szerezni azzal, hogy számon kérik rajta mai igényüket. Szánalmas arra gondolni, mire futotta az ő "életművükből" Jókaiéhoz képest. Semmire ahhoz képest. 
| | | | |
| | | |
MÁTÓL TILOS A HÁLAPÉNZ!!! Olyan ragadvány, amitől meg kellett válni. Bárcsak maradéktalanul betartanák, hiszen keményen kötelező az érvénye az új egészségügyi jogviszony keretében. Olyan csúnya folt volt ez, amit ki kellett vágni. tisztogatni nem lehetett.
| | | | |
| | | |
Barbárság a 20. században 75 éve, 1946 februárjában már törvényessé is tették a törvénytelent, amit 1 éve már gyakoroltak. Hány éves állam volt az, amelynek ez a szintje? Ezeréves? No, no. Akkortájt 28 körül. Népüldözők. Kimondták, leírták szemérmetlenül és elrettentően. Csehszlovákiában választójogot csak szláv nemzetiségű személyek kaphatnak. A Szlovák Nemzeti Tanács elnöke pedig imígyen szóla: "A trianoni határoknak előbb vagy utóbb etnikai határokká is kell válniok. ... Lehetővé akarjuk tenni a magyarok békés, zavartalan és rendezett távozását Szlovákiából." A rend kedvéért írjuk le a múltat, melyből ki akarnának törölni: A következő 16 vármegye a Felvidék: Pozsony vármegye, székhelye Pozsony Nyitra vármegye, székhelye Nyitra Bars vármegye, székhelye Aranyosmarót Hont vármegye, székhelye Ipolyság Nógrád vármegye, székhelye Balassagyarmat Borsod vármegye, székhelye Miskolc Zemplén vármegye, székhelye Sátoraljaújhely Abaúj-Torna vármegye, székhelye Kassa Sáros vármegye, székhelye Eperjes Gömör és Kishont vármegye, székhelye Rimaszombat Szepes vármegye, székhelye Lőcse Zólyom vármegye, székhelye Besztercebánya Liptó vármegye, székhelye Liptószentmiklós Árva vármegye, székhelye Alsókubin Turóc vármegye, székhelye Turócszentmárton Trencsén vármegye, székhelye Trencsén
| | | | |
| | | |
ÚJ KÖNYVEM ELSŐ GONDOLATA Gubcsi Lajos: Hall még valaki? - Az Ismeretlen Ellenségnek Történelmi zárványban Covid-évi hangok. Érzéshullámok. Bezártak bennünket. Akkor el sem hittük. Láttuk már a kínaiak tíz- és százmillióit maszkokban, a tudósítások egyszerre tűntek groteszknek és a kínai elnyomás filmkockáinak: lám, mit lehet tenni egy egyébként fegyelmezett néppel? Aztán 2020 márciusában minden korábbi negligálás ellenére is, hirtelen irányváltással nálunk is beléptek és azonnal fejbe is csaptak bennünket a szigorú korlátozások, Az ellenséget senki nem ismerte, ezért a világ legtöbb állama úgy döntött, hogy a legrosszabbra készül fel, s ha kell, megnyomorítja saját népét, legalábbis népe korábbi szokásait. Kínaiak lettünk mi is néhány hét, hónap leforgása alatt. A maszkok mögött ismeretlen arcok suhannak el mellettünk. A buszokon csak a bizonytalan tekinteteket látjuk. Olyan hülyének tűnök én is, mint ő szemben? És beszorultunk otthonainkba.
| | | | |
| | | |
KÉREM, CSAK AZ OLVASSA EL, akit nem zavar, ha dicsérik legújabb könyvemet. LEKTORI értékelés. Gubcsi Lajos: Hall még valaki?! – Az Ismeretlen Ellenségnek Lélekmagma Ha egy szóban kellene összefoglalnom legújabb köteted lényegét, esszenciáját, azt mondanám: lélekmagma. Bár az eddigieknél rövidebb munkáról van szó, mégis úgy érzem, a mennyiség ez esetben sem csorbította a minőséget, sőt a rövidség, tömörség, még keményebbé, kontrasztosabbá, élesebbé, világosabbá teszi mindazt, amit láttatni akarsz. Érzek benne valami olyat is, ami merőben más, merőben új, sőt fölötte áll az eddigieknek. A megélt sors bölcsessége, felülemelkedettsége, távolságtartása, vagy éppen közelítése az, amely kiérzik az indító kérdésfelvetésektől kezdve a spirituális-érzéki gondolatszövésen át a summázatig. A jelenlegi bezártsági, bizonytalansági helyzet olyan feszültségeket indukál az emberben, mindannyiónkban, amit azonban nagyon nehéz megfogni, megfogalmazni, szavakba önteni. Ez neked a legújabb kötetedben minden eddiginél magasabb szinten és felfokozottabb érzelmi hőfokon, bár mégis mértékletes visszafogottsággal, sikerült. Egy rendkívül érett, kifinomult, egyszersmind felelősségteljességet tükröző gondolatfolyam formájában fogalmazod meg azt a belülről feszítő életérzést, a tehetetlenség, a félelem, a meghatározottság, a bezártság élethelyzetében vergődő ember életérzését, amelyet egyszerű szavakkal nehéz kifejezni. Csak különleges idegvégződések érzékenységével megáldott költői véna tudja letapogatni, leképezni és elénk tárni mindazt a megfoghatatlant, amit mindannyian átélünk ezekben a napokban. Itt és most íme az ember (ecce homo). A ma embere, aki azt hiszi elbizakodottságában, hogy mindenre képes, és mindennek az ellenkezőjére is, ezért legyőzhetetlen. S mégis most azt éljük meg, hogy legyőzhetetlenségünk nagyon is sebezhető. Gondolataid, érzéseid mindannyiunk ki nem mondott gondolatai. Szánkba adod, amit mindannyian legbelül érzünk, de nem vagyunk képesek szavakba önteni. Csak félrecsúszott mondatokba, pótcselekményekbe, sóhajokba szökik fel belőlünk. Ezért teremtette a Jóisten a költőt, hogy helyettünk is kimondja a kimondhatatlant. Annyira szürreálissá vált mindaz, ami körülvesz bennünket, annyira kifordult magából a valóságunk, annyira lidércnyomásra, delíriumos rémálomra hasonlít az, amibe belepottyantunk, ami közepette élnünk kell a hétköznapjainkat, annyira nem tudjuk, meddig, hogyan, miért, hogy szinte belénk szorul, belénk sül a szó, és állunk tétován, megrökönyödve, várva a megváltást. Embert, jellemet próbáló, formáló időszak ez, amikor ki-ki megmutatja magát, akaratlanul is, igazi arcát nem tudván leplezni. Tűrő- és alkalmazkodóképességünk, sőt segítőkészségünk nap mint nap próbára tétetik. Előhívódik, mint a hajdani, mára már elévültté vált fotón a fehér és a fekete, a fény és árnyék, ahol a kontrasztok élesen szétválnak. A szeretetnek, szerelemnek, családnak, barátságnak soha nincs nagyobb jelentősége, mint ilyenkor. Tudni hová tartozunk, mibe, kibe kapaszkodhatunk. Csak ez képes megtartani. A próza, a vers, a verspróza vagy prózavers egymásba kapaszkodva, összefonódva, szinte zenélve, egymásra rímelve vagy feleselve, alkotja ezt a pandémia kori, zseniálisan okos és szép gondolatfolyamot, amelyben a bezártság, a mulandóság, a hiábavalóság érzésének felerősödése indukálja a nagy sorskérdésekre való válaszkeresést, miközben a képzelet mind magasabb régiók felé és mind messzebbre szárnyal, amelynek borongósságát olykor fanyar humor, keserédes melankólia, játékos allegóriák, szójátékok, képzelettársítások oldják, cizellálják, s teszik derűsebbé, bizakodóvá. Nagyon mélyről fakadó hangok, érzéshullámok ezek, mintha a lélek legbensőbb, legérzékenyebb rétegei, rezdülései, magmatikus forrongásai törnének a felszínre, megpróbálva kibontani a mindent elfedő felszíni kéreg alól a lényeget, az élet korok és idők feletti lényegét, amely minden szenvedély forrása és táplálója, amelyben ott van a lét és nemlét, a fájdalom és öröm, az elmúlás és feltámadás, a szürreális és valós, amely végül is mindig ugyanahhoz a kiindulóponthoz tér vissza, a szerelem és szeretet, a család, az otthon és a haza éltető erejéhez és fontosságához. Ennél a pontnál visszautalhatunk nagy költőnk, Petőfi, szállóigévé vált verssorára, miszerint „haza és szerelem, e kettő kell nekem”, majd konklúzióként Madách soraira, hogy „ember küzdj és bízva bízzál”. Ezek a soha el nem évülő gondolatok kapnak e kötetben is ismét sajátos színt és aktualitást, megerősítést és a jelen helyzethez igazodó újabb dimenziókat. Érett, erőteljes, elkötelezett ez a hang, amely a maga természetességében, mesterkéletlenül szólal meg, s minden zord dilemma, sötét előérzet ellenére optimista kicsengésű, bizakodó, reménykedő, reménykeltő. Az írásokhoz Salvador Dali képei adnak képi és hangulati illusztrációt a gondolati és lelki rokonság valamiféle különös szimbiózisát hozva létre, ráerősítve a költői formába öntött, erős érzelmi töltetű, filozofikus, meditáló, egyben nagyon is valós mondanivalóra. Varga Bótos Anna
| | | | |
| | | |
Legújabb könyvem záró szavait idézem, mint credot: Gubcsi Lajos: Hall még valaki?! – Az Ismeretlen Ellenségnek "Magyarország adós azzal a stratégiával, amely az idők végezetéig segít számottevő magyar nemzeti erőnek megtartani erdélyi honfitársainkat. Van, volt, és mindig is lesz ennek történelmi mércéje, az egyetlen igazságos. Hogyan tekintenek ránk, mint szerető, hű anyjukra az erdélyi magyarok, mint példára és reménységre? Mint egy nagy toronyra a széthulló tájban."
| | | | |
|
|
 |
|
 |
|