Porteleki Zoltán: brácsa, hegedűkontra, cimbalom, citera, ének - Ex Libris Díj jún. 13-án

A Magyar Művészetért 47. Gáláján két nagyszerű ozorai zenésszel is találkozunk, a Porteleki testvérekkel, akik – bár Budapesten születtek – a kis dunántúli történelmi faluban tanulták a zenét nagyszüleiktől. Zoltán, "Kolbi" általános iskolás korában citerázni tanult. 12-13 évesen érdekelték más népi hangszerek, elsősorban a tekerőlant. Porteleki Zoltán bátyja, Porteleki László invitálására jött vissza Budapestre az Óbudai Népzenei Iskolába. Ifj. Csoóri Sándortól tanult tekerőn és brácsán játszani. A vele egykorú növendékek-barátokból megalakították a Forrás zenekart, tehát 14-15 évesen már a zenélés volt a legfontosabb számára. 1987-ben lett a Téka zenekar tagja 1999-ig. Ezután a Méta zenekarban muzsikált tovább, ebben a formációban kerültek az Állami Népi Együtteshez zenélni. 2003-tól a Hagyományok Háza Folklórdokumentációs Központ munkatársa. Ahogyan vallja: „A szinte állandó zenélés és az ehhez kapcsolódó erdélyi és felvidéki gyűjtőutak voltak az én "iskoláim."

LEGNEMESEBB ZENÉNKBŐL - JÁNOSI ANDRÁS és a HUNGARICUS EGYÜTTES is Ex Libris Díjban részesül A Magyar Művészetért 47. Gáláján jún. 13-án

Jánosi András és a Hungaricus - magyar régizene, népzene
Jánosi András népzenész, zenetanár, zenekutató, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja több évtizede kutatja a magyar néphagyományban megőrzött, eleven táncdallamokat és a levéltárak mélyére temetett régi kottákat. A Hungaricus másik két tagja, Apró Anna és Légrády Eszter a Zeneakadémia Népzene Tanszékén végzett népzenetanárok és országos, valamint nemzetközi zenei versenyek díjazott előadói. Az együttes neve a magyar táncok 16-18. századi elnevezését idézi. Céljuk 2019-es megalakulásukkor az volt, hogy a korábbi századok régi magyar zenei gyűjteményeinek dallamanyagát életre keltsék és közkinccsé tegyék. Megalakulásuk határon túli koncertjeikhez kötődik: jótékonysági koncerteket szerveztek Felvidéken és Délvidéken (a két alapító muzsikus társ e területekről származott), amelyeken Berzsenyi-kori zenét játszottak hegedű, koboz, ének felállásban. Tulajdonképpen ezeken a koncertsorozatokon váltak együttessé és vették fel a 18. századi táncaink elnevezését idéző Hungaricus nevet. Koncertsorozatuk volt Kassa környékén és Gömörben, Csíkszeredában, Gyimesbükkön, Székelyudvarhelyen és Nagyváradon, Farkaslakán, s elrepítették Dél-Koreáig a felvidéki, rozsnyói régi zenét. A legtöbb helyen templomokban szerepeltek, a hely szellemiségét tekintve itt találták meg zenéjük legméltóbb helyét.

Ex Libris Díjban részesül a Romániai Magyar Dalosszövetség jún. 13-án A Magyar Művészetért 47. Gáláján

Trianon gazsága után az irodalommal és színművészettel egy időben az erdélyi magyar énekkarok – mint hamarosan az egész magyar szellemi élet - megtalálták szerepüket az a magyarság művelődési életében. A számos városban és faluban sok évtizedes múltra visszatekintő régi "dalárdák" mellé újonnan alakult kórusok sorakoztak fel egyre nagyobb számban, s 1921. november 13-án Brassóban 30 énekkar küldötte kimondotta a "Romániai Magyar Dalosszövetség" megalakulását. Ez a magyar dal- és zeneegyesületek országos keretbe tömörítésével a karének, dal- és zeneirodalom ápolását tűzte ki célul, s különféle versenyeket, karmesteri tanfolyamokat, ünnepségeket, hangversenyeket vett tervbe. Könyvtárakat és kottagyűjteményeket teremtett, pályadíjakat tűzött ki, szaklapot, zeneműveket adott ki. A Romániai Magyar Dalosszövetség különösképpen a történelmi Erdély területén működő magyar ajkú amatőr
világi és egyházi énekkarok, fúvószenekarok, hagyományőrző és régizene-együttesek szakmai és szellemi támogatója. A több, mint száz esztendős történelme során a Dalosszövetség mindenkori és legfontosabb szerepvállalása az erdélyi műkedvelő zenei közösségek felkarolása, a magyar zenei anyanyelv megélési lehetőségeinek biztosítása, ezáltal a magyarságtudat megerősítése, a magyar és erdélyi zenei anyanyelv átörökítése, múltunk és jelenünk zenei-szellemi értékeinek továbbadása.
Ahogyan büszkén mondják: Jelen vagyunk dalainkkal egész Erdélyben, „angyalkáink”, vezetőségi tagjaink, regionális képviselőink s dalnokaink mélyről feltörő énekekkel képviselnek bennünket. Elnökük Dr. Csákány Csilla PhD zenetudós adjunktus. Kolozsvárról, de Marosvásárhelyről és Nagyváradról is – a teljes erdélyi térben. ld fotó