Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
A MI GALÁNTAI TÁNCUNK

GALÁNTÁN OLYAN DÍJÁTADÓ ÜNNEPET SZERVEZTEK A Magyar Művészetért díjai, 41. gálánk számára, amely párját ritkítja azon mintegy 40 ünnep között, amelyet a határon túl szerveztünk az elmúlt 31 évben. Hálám a szervezőknek és a díjazottaknak!

https://mail.google.com/mail/u/0/…

https://mail.google.com/mail/u/0/…

Mindent kifejez az egyik nagyszerű díjazott, Jégh Izabella köszöntő beszéde:

„Hiszem és remélem, hogy aki küzd, annak pártfogói mindig magasabb hatalmak.
Nem hagyják elesni, vagy ha el is esik: ott teremnek mindjárt s rögtön felemelik.
És szárnyakat adnak csüggedő lelkének, hogy higgyen, reméljen… hiszek és remélek!“

Írja Pósa Lajos költő 
(Nyomorhoz című verse!)

Díj alapító Elnök Úr! 
Európai - parlamenti Képviselő Úr! 
Elnök Urak! 
Hölgyeim és Uraim, kedves csemadokosok!

Mi hittünk és reméltünk, ezért vagyunk még mindig itt! Ezért tudtunk és tudunk időtálló értékeket létrehozni, mert a Teremtő az, aki estünkből felemel, mellettünk áll és égi édesanyánk, akinek első királyunk, Szent István országunkat felajánlotta, óv és vigyázza lépteink.

Biztos vagyok benne, hogy mi, akiket e nagy megtiszteltetés ért, hogy az Ex libirs díj alapítójától vehettük át az elismerést, valamennyien érezzük, hogy munkánk csupán szélmalomharc lenne a sok-sok önfeláldozó munkatárs és az égiek segítsége nélkül.

Ez az elismerés általunk mindazoknak szól, akik tettek és akik tesznek annak érdekében, hogy anyanyelvünk, kultúránk és hagyományaink tovább éljenek. S nem csak a kultúra területén teszik, hanem a köz érdekében, vagy éppen egyházközösségekben munkálkodnak. Ez az elismerés egyben kötelez is bennünket! Kötelez hűnek maradni hitünkhöz, nyelvünkhöz, örökségünkhöz és tovább adni az utánunk jövőknek.

Mi csemadokosok tudjuk, hogy természetünk vas-tulajdonság: magas szilárdságú, rugalmas, szívós, jól mágnesező. Sőt, ha mágneses tere megszűnik vonzása azon túl is megmarad és még mindig képes másokat vonzani.

Szívós, mert az élet és a különböző politikai erők támasztotta buktatók ellenére is VAGYUNK.

Rugalmas, mert minden történelmi és politikai helyzetre rugalmasan reagáltunk. 
És szilárd, mert elhatározásunkat, hogy szülőföldünkön magyarként akarunk élni és érvényesülni nem ingathatta és nem ingathatja meg semmi sem. 
Ha nem így lett volna és nem így lenne, akkor most nem készülhetnénk arra, hogy a jövő év márciusában méltóképpen emlékezzünk majd meg Szövetségünk 70. évfordulójáról.

Szent II. János Pál szavaival élve: „Az emberiség jövője azokon az embereken múlik, akik az igazság alapján állnak, s akiknek életét áthatják azok a magas erkölcsi elvek, melyek a szívet képessé teszik az önfeláldozásig kitartó szeretetre.“

S azt már én teszem hozzá, hogy érzésem szerint ezek a gondolatok jellemzik a Csemadok-tagokat, mert a csemadok-munkát csak végtelen szeretettel, alázattal és hangyaszorgalommal lehet végezni.

A díjazottak nevében mondok köszönetet a díj alapítójának és mondok köszönetet azoknak, akik bennünket érdemesnek találtak arra, hogy ma itt állhattunk és a díjat, amely nem csak a miénk, átvehettük.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

További hírek
MERT EZ A MI KÜZDELMES MÚLTUNK ITT!
http://mek.oszk.hu/18600/18685

MINDEN BARÁTOTOKNAK, AKI NEM TUD MAGYARUL
MEGJELENT ANGOLUL IS MAGYARORSZÁG HONVÉDELME A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN - küldd el a nagy világba...
A napokban magyarul, és most íme angolul is megjelent a nagy album. Egyetlen kattintás, és továbbíthatjátok az egész világ felé!!!

1122 years - For the Homeland unto Death : Hungary in the Carpathian Basin / szerkesztő Gubcsi Lajos
http://mek.oszk.hu/18600/18685

(a képen Hunyadi János szobra, Mihályi Gábor alkotása a szoborkertemben)

BARÁTAIM AZ FB-N! MÉG NEM VOLT PÉLDA RÁ, hogy egy könyvem letöltése két nap alatt meghaladja az 500-t! Mert íme, ez történt most a legújabbal Köszönöm!
1122 év - A hazáért mindhalálig : Magyarország a Kárpát-medencében / szerkesztő Gubcsi Lajos 
http://mek.oszk.hu/18600/18686
HÁLÁBÓL hamarosan vaskos meglepetéssel szolgálok! Már a hét végére! (a fotón Szent István a szoborkertemben)

 

A könyvben írt bevezetőmből idézek:
"Ujjongva és megrendülten olvasom népem 1122 éves történelmét a Kárpát-medencében.

Ujjongok, amikor bátorságunkra, a szabadságért 1122 éve vívott példa nélküli elszántságunkra gondolok 896 és 1956 között. Ma lepel fedi ezt a bátorságot, de ki vonná kétségbe, hogy ugyanott rejtőzik, mint eddig.

És megrendülök a fájdalomtól, az elhullajtott vértől, a védtelenek halott hősiességétől, amely kíséri hazám és népem sorsát a Duna-Tisza medencéjében.

Olvasom, tehát ismerem. Ismerem, tehát tudom. Tudom, mert megélem. S ismerem sok más nép történelmét is. Rájuk is gondolok, amikor csendesen elmondom: kitárt mellkassal voltunk Európa védőpajzsa történelmünk nagy részében, meztelenül a szív fölött, de forrón bent, a szívben..."

Részlet a magyarok 1918. dec. 22-i kolozsvári kiáltványából, melyet a románok dec. 1-én Gyulafehérváron deklarált elszakadására - pontosabban Erdély erőszakos elszakításának kísérletére válaszul fogalmaztak meg:

 „Kelet-Magyarországnak Kolozsvárt 1918. december 22-én összesereglett különböző vallású és fajú népei kijelentik a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési joguk alapján, hogy Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni és az egységes és csonkítatlan Magyarország keretein belül követelik minden ittlakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot. Kijelenti a nagygyűlés, hogy az erdélyi magyarság és székelység teljes jogosultságú önkormányzati szervének és képviselőjének elismeri a Kolozsvárt 1918. december 17-én egyesült Erdélyi Magyar Székely Nemzeti Tanácsot, illetőleg annak 1918. december hó 18-án megválasztott központi kormányzó tanácsát.”

Képtalálat a következőre: „mátyás király Kolozsvári szobra”


ÚJABB 1000
1000. letöltéséhez érkezett egy igen fontos könyvem A Magyar Művészetért 31 évének utóbbi 5 évéről 2012-2017 között
Gubcsi Lajos: Krisztusi korban - Alleglória : 30 éves A Magyar Művészetért Díjrendszer
http://mek.oszk.hu/17400/17494
(a logónk Ötvös Nagy Ferenc alkotása, 2005-ig ez volt maga a díj is - és 2006 óta a díj herendi alkotás)


AMIT MINDENEKELŐTT ÉS MINDENKINEK AJÁNLOK - HOGYAN VÉDTÜK HAZÁNKAT 1122 ÉVEN ÁT - MOST JELENT MEG 
1122 év - A hazáért mindhalálig : Magyarország a Kárpát-medencében / szerkesztő Gubcsi Lajos 
http://mek.oszk.hu/18600/18686

A könyvben írt bevezetőmből idézek:
"Ujjongva és megrendülten olvasom népem 1122 éves történelmét a Kárpát-medencében.

Ujjongok, amikor bátorságunkra, a szabadságért 1122 éve vívott példa nélküli elszántságunkra gondolok 896 és 1956 között. Ma lepel fedi ezt a bátorságot, de ki vonná kétségbe, hogy ugyanott rejtőzik, mint eddig.

És megrendülök a fájdalomtól, az elhullajtott vértől, a védtelenek halott hősiességétől, amely kíséri hazám és népem sorsát a Duna-Tisza medencéjében.

Olvasom, tehát ismerem. Ismerem, tehát tudom. Tudom, mert megélem. S ismerem sok más nép történelmét is. Rájuk is gondolok, amikor csendesen elmondom: kitárt mellkassal voltunk Európa védőpajzsa történelmünk nagy részében, meztelenül a szív fölött, de forrón bent, a szívben..."

(a mellékelt képen Szent István, valamint Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi bronz szobra A Magyar Művészetért Szoborkertjében)


A lemészárolt jogalap
Az a bizonyos Vitéz Mihály "erdélyi fejedelem", akiből a románok levezetik a gyulafehérvári jogosultságukat és Erdély elrablását.
Mert meddig is volt ő "Erdély fejedelme" Habsburg támogatással? 1599 őszétől 1600 tavaszáig, mint Rudolf császár zsoldjának kedvezményezettje a magyarok ellen. Fejedelmi asztalnokból lett Havasalföld fejedelme ezzel egyidőben, 1600-ban "meghódította" Moldvát is, ahonnan hónapok alatt elzavarták. így aztán mindhárom "fejedelemségét" elveszítette 1600-ban. 
Nem is nagyon őrizhette volna meg. Ugyanezen Rudolf császár német vezérének, a kassai főkapitány Bastának vallon zsoldosai hamarosan felkoncolták a nagy Vitéz Mihálya sokszoros "fejedelmét", Havasalföld, Moldva és Erdély "egyesítőjét", mely szerepet német zsoldban fél évig töltötte be. Ő lett a jogi alap Gyulafehérváron 1918. dec. 1-én.
A német zsoldosok tényleg brutálisak voltak, íme a leírás a nagy vitéz felkoncolásáról:
"A vallon kapitány csellel élt. Először csak kevesed magával ment a vajda sátorához, hogy kikémlelje, „hogy az vajda mit cselekszik és ha hozzáférhetnek-é az megöléséhez". A vajda mit sem sejtett…
…a többi vallonok is megérkeztek s a sátort hirtelen körűlfogták. A vallon kapitány látván, „hogy a vajda ingyen sem gondolkoznék halála felől, úgy kezdett hozzá a dologhoz". Beauri néhányad magával a sátorba megy s ezen szavakkal: fogoly vagy! megragadja a vajdát. Mihály sem rest, felkiált : ha ! s a sátor „árbóczfáján" függő kardjához kap bal kezével — mert balog volt a miért a magyarok „balog"-nak is nevezgették. — Ámde a vallonok megelőzik. Beauri alabárdjával hasba szúrja, más vallon puskáját hozzá lövi s épen bal karját találja, a harmadik derekát lövi át. így, midőn sebeiben összeroskadt, „azért hogy az vallon roszpergerel nem vehette fejét", a vajda saját szablyáját kapják és azzal veszik fejét. Azután a sátorból kivonszolják, levágott szakálas fejét egy kevéssel azelőtt elhullott ló testére tették és sokáig ott tartották közszemlére kitéve. Ruhájától megfosztott hullája harmadnapig hevert lemeztelenítve az útfélen. „Az németek a vajda testéből darabonként nagy bőröket szeldeltek ki, megnyúzván a hátát, oldalát, vállát" s a bőrdarabokat eltették emlékűl s talizmánul. „Végre ilyen undokul, hogy szinte az ebek meg ne egyék, egy kis verembe valami ráczok eltemették." Básta aztán Fejérvárra vitette s a vajda által alapított templomban temettette el ; később az oláhok Havasalföldére vitték s most ott nyugosznak hamvai egy kolostorban.

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember