Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
A MM Élőtárlata

 

Vándorúton – A Magyar Művészetért Élőtárlata

 

Árpádhalomtól Zetelakáig

 

A Magyar Művészetért Díjas festők, szobrászok, fotó-, ipar- és könyvművészek kiállítása a Kárpát-medencében.

 


 

A kiállító művészek között

 

Aknay János

 

Búza Barna                

 

Györfi Sándor            

 

Herendi Porcelánmanufaktúra:

 

Kokas Ignác

 

Kő Pál                       

 

Kubinyi Anna            

 

Makovecz Imre

 

Melocco Miklós

 

Péreli Zsuzsa

 

Schéner Mihály

 

Schrammel Imre

 

és művésztársaik alkotásaiból

 

(a mellékletben Melocco Miklós Krisztus-szobra)

 

 

 

Vándorúton - A Magyar Művészetért Élőtárlatának anyaga

 

Szobrászat:

 

Borbás Tibor:                Bartók Béla

 

Búza Barna:                  Tavaszi ölelés

 

Győrfi Sándor:              A játszma vége

                                   Főnix – Bubik István-díj

 

Herendi Porcelánmanufaktúra:

                         A Magyar Művészetért Díj

                         Árpád fejedelem-díj,

                         Mátyás király-díj,

                         Négy évszak

                         Sárkányváza

                    

Kő Pál:                         Számszeríj – Mohács, sírjel

 

Melocco Miklós           Krisztus

                     

Festészet:

Aknay János                  Kapcsolat - Hírnök

 

Czeizek György            Az első lelőtt repülőgép

 

Földi Péter                    Panelfecskék

 

Gubcsi Attila                 Gördülő kő – Czeizek György emlékére

       Az öreg sörös

       Napfényben

 

Kocsis Imre                   Mátyás király címerének meggyalázása

 

Kokas Ignác                   Váli táj I.

                                     Váli táj II.

 

Kovács Zsolt                 Napimádók

 

Lóránt János Demeter    Visszatérés

 

Makovecz Imre:            Rajzok

                                   SzigetvárI színház

                                   A fábólfaragott királyfi - díszlet

 

Schéner Mihály             Eljövel István király

                                                     Velencei karnevál

      Pipacsos rét

 

Sváby Lajos:                 Vigasztalás

 

Szkok Iván                          Tájrészlet

 

Vinczeffy László         Kozmosz

 

 

Iparművészet:

 

Kubinyi Anna:              Tömegsír

Péreli Zsuzsa:               Multiplex Madonna

Schrammel Imre:          Kerámiák

 

Könyvművészet:

 

Gubcsi Lajos:               A Magyar Művészetért Bibliofil sorozata – Ex Libris Díj

Szántó Tibor                 Biblia

 

Népművészet:

 

Páll Antal:                    Korondi alkotások

Páll Róza:                    Korondi alkotások

Zsitva Miklós              Szent György harca a sárkánnyal

 

 

Eredeti kézirat-könyvek:

Búza Barna

Gubcsi Lajos

Gyurkovics Tibor

Jókai Anna

Makovecz Imre

Nagy Gáspár

Schéner Mihály

Szakonyi Károly

Tőzsér Árpád

 

 

Az Élőtárlatnak külön, állandó helyen kiállított része a Magyar Művészetért Szoborkertjének szoborgyűjteménye, többek között Melocco Miklós, Kő Pál, Györfi Sándor, Schrammel Imre műveivel, Attila király, Szent István, Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Mária, Krisztus, a kun kapitányok szobraival, és az Árpád és fiai emlékmű, a pozsonyi csata és Árpád és fiai halálának 1100. évfordulójára.

 

 

IMRE ÁLMA

 

A nemzetjelkép

 

Kiállítás Makovecz Imre égtől a földig megrajzolt hitéről

 

 

„Elment az utolsó igaz nagy magyar – most aztán lehet igyekezni, hogy ki léphet a helyére”! – ezzel a címmel búcsúzott a Mestertől a kuratórium A Magyar Művészetért Díj közössége nevében., melyhez 1987-től alapítóként ő is tartozott, s melytől 1995-ben Életmű-díjat kapott.

Ha ilyent mondunk valakiről, az azt jelenti, hogy ő éltető erőnk. Ahogyan ugyancsak mi neveztük el őt: nemzetjelkép.

 

Minden nagy kornak megvannak a nemzetjelképei. Árpád, Szent István és László, Mátyás király, Rákóczi Ferenc, Kossuth-Széchenyi-Petőfi, a 19. század végtelenül gazdag, mert a nemzet szellemi és politikai vezetése elkezdte saját népének anyanyelvén kifejezni magát sok évszázados elnyomás és megalázás után. Nem egyszerűen magát fejezte ki, hanem a nép vágyát a szabadságra, a megszabadulásra a gonosztól. Petőfinél még elválik a szabadság és a szerelem, a nemzet azonban éppen az ő hatására is szerelmes lett a szabadságába.

A 20. század mostoha a nemzet jelképeiben. De a legnagyobbakat útjára indította a múlt századforduló, köztük is Bartókot és Kodályt, majd Illyés Gyulát, mint új jelképeket Petőfi szellemében: ma is a nép a nemzet!

A 20. század második felében felfelé erősödő, izmosodó ívben látjuk Nagy László, Borsos Miklós, Kondor Béla, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Sütő András törékeny alkatát S egy különös úton eljutottunk egy tölgyfa törzséhez és koronájához, az égbe nyúló jurtához, a kupolák felülről világító szentélyéhez: Makovecz Imréhez. Népből származó tölgy-alkata, eltántoríthatatlan hűsége az őt nemző szülők, a szülő nemzet iránt, hihetetlen erővel feltörő és a világot bámulatba ejtő művészete, szellemi bátorsága minden helyzetben, szeretete magyarsága iránt, és megvetése az árulók iránt, kritikája az idegen szívű eszmék és jellemek iránt – ott van minden írásában, szavában, rajzában, megépített alkotásában.

Amikor 2003-ban a „Rajzok” című monumentális grafikai albumában összefoglalta álmait, akkor egy olyan világot tárt elénk, amelyben ő maga minden pillanatban benne élt, de amelyet mi nem láttunk így soha. Rajzainak egy része dedikálva A Magyar Művészetért Élőtárlatában kapott helyet. Temetése napján elhatároztuk: a jövőben „Imre álma” című vándorkiállítással emlékezünk a szellem általa képviselt erejére, rá, akit e sorok írója „atyai barátjának tekint”.

 

Makovecz Imre szelleme már örökké itt maradt, s a szellem tulajdonsága, hogy nem semmisíthető meg. A neki szentelt kiállítással megmutatjuk e szellemet a Kárpát-medence, egyszer talán az egész világ magyarságának. Eljutunk vele is oda is, mint más kiállításainkkal - a Vándorútonnal és az Élőtárlattal -, ahova csak a madár jár. A világ végére is, ami nekem jelképesen Háromkút a Gyimesek mentén, Bugac, a pusztám, és Homoródkarácsonyfalva 800 éves unitárius temploma az akkor megfestett Szent László freskókkal,. A nagy király örömmel szereti majd vele egy térben a tér mesterét látni ott is, s Imre álmában a magyar szentek mindig vele lesznek.

Budapest, 2011. Advent, Gubcsi Lajos

 

 

 

 

Balázs Péter színházi igazgató ünnepi beszéde a szolnoki bemutatón

 

Árpádhalomtól Zetelakáig. Sok éves előkészület után, a magyar művészek bámulatos összefogásának eredményeként, szeptember 27-én 12:45.-kor a Corvinus Egyetem aulájában nyílt meg, s egyben indult útjára a VÁNDORÚTON,  A MAGYAR MŰVÉSZETÉRT ÉLŐTÁRLATA, mely a tervek szerint (időben korlátlanul, sok éven keresztül) a Kárpát-medence egészében, talán majd azon túl is látható lesz.

 

Jelszavuk szerint: Oda is eljutnak, ahová a madár se jár! Oda, ahová nem tud, nem akar eljutni egy nagy, jelentős kiállítás! Ezen esetben, a Corvinuson történt ünnepi bemutatkozás után, már indult is azonnal a Felvidékre, Királyfiakarcsára, onnan a ferencesek volt csodás templomába, Révkomáromba.

 

A tavaszt Erdélyben, Marosvásárhelyen, majd a Székelyföldön, Kalotaszegen köszönti, de előtte Szentendre, Szolnok, Székesfehérvár, Szentes, a magyar honvédség bázisai lesznek a megtisztelő állomásai. Az anyag páratlan a tekintetében is, hogy integrálja a „MAGYAR MŰVÉSZETÉRT” díjjal kitüntetett festők, iparművészek, fotó- és képzőművészek, építészek, szobrászok műveit, ezredfordulós névjegyeit, és, hogy tényleg el fog jutni oda is, ahol még nem nagyon járhattak eddigelé mások. Homoródkarácsonyfalvától Gyimesbükkig.

 

És a kíváncsi közönség többek között Aknay János, Búza Barna, Györfi Sándor, a Herendi Porcelánmanufaktúra, Kokas Ignác, Kő Pál, Kubinyi Anna, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Péreli Zsuzsa, Schéner Mihály, Schrammel Imre és művésztársaik alkotásait tekinthetik meg.

 

„A parázs most is ott lapul a fiatalok lelkében, csak le kell róluk fújni a hamut.” E szívemhez közelálló gondolatot Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató asszonytól hallottam, és azóta is nagy szeretettel melengetem a lelkem mélyén.

 

Nekünk, művészeknek ez a dolgunk, a tűz ismerete, tudása, vigyázása! S mikor eljön a pillanat, mindannyiunk számára más-más időpontban jelentkezik.

Az itt kiállító művészek, alkotók már sokszor bizonyították, hogy helyén van a szívük. Nemcsak a rajz-, és íróasztalnál, de a közösség, a nemzet életének megszámlálhatatlanul számos pillanatában tettek áldozatos hitükről tanúbizonyságot. Keveset beszéltek, ellenben sokat és bátran cselekedtek.

Ezek a művészek generációknak adtak, és adnak (mutatnak) példát, jelölték-jelölik ki számukra az irányt. És az sem véletlen, hogy most Önök itt ezen a helyen, a szolnoki repülőbázis közelében (ahonnan a magasságba, a szó szoros, és átvitt értelmében) a Mennyekbe emelkednek, még a szürke hétköznapokon is. Ezen a helyen az ő alkotásaikban gyönyörködhetünk!

 

És még valami, ami számomra mindennél beszédesebb! Alkotóik pénzzé is tehették volna művüket! Múzeumok falán is lóghatnának háborítatlanul. Befolyásos magángyűjtők szalonjaiban élvezhetnék az értő, vagy kevésbé értő figyelmet.

Mégsem ezt tették. Ezeket a műveket ők felajánlották. És ezek a művek elindultak útjukra, a magyar művészet élőtárlataként, Árpádhalomtól Zetelakáig, hogy hírt vigyenek, hogy fényt sugározzanak, hogy hitet, s reményt adjanak. „Evangélisták” Ők, olyan emberek, akiknek igazán szükségük van a szépségre, az örök értékek adta biztonságérzetre, a jövőbe vetett hitre.

S akkor nem hiányzik a téma, mert MINDEN témává válik.

Ezek a művészek, íme most, lefújták a hamut!

2011. 01 25.

 

 



További hírek
A Publimont egy reklámcég. Óriásplakátokat ragasztgatnak bérelt vagy talán saját felületekre is.

Simicska Lajos cége. Nem csak szócsöve, hanem a szava és a puskacsöve is egyben.

Éppen 7 éve történt.

2010-ben a Honvédelmi Minisztérium kommunikációs cégének, a Zrínyi Kft-nek voltam azokban a napokban kinevezett igazgatója.

Simicskára hivatkozva megjelent ott a Publimont nevű cég két új vezetője, és - finoman, úri sejtetésekkel - Simicskára utalva előnyöket kértek a cégüknek, olcsó árakat, a szerződés megkerülését, hiszen nálunk, a mi óriásplakát helyeinkre is ragasztottak. A kedvezmény nyújtását elutasítottam. Arcukon világosan látszott,, hogy nem hagyják annyiban, az uruk nem akárki, Magyarország akkori kettes számú hatalma, a rettenthetetlen és rettegett Simicska Lajos.

Később igazuk lett, Simicska és újságíró bandái - s velük együtt más média-bandák - folyamatos, a kinyírásomat megcélzó támadások özönét indították ellenem, élükön az index-szel, a Magyar Nemzettel, a Népszabadsággal - érdekes társaság, nem? - és persze Simicska rádiójával, tévéjével, később a teljes közszolgálati médiumrendszerrel. 15 hónapos kemény küzdelemben győztek, ki is vágattak onnan az akkori, nekik engedelmes honvédelmi miniszterrel. Simicska tényleg No. 2 volt. Vele akarok én ujjat húzni? Vaze, neked - nekem - annyi! Hogy mennyi? Mi mennyi? Mi annyi?

Simicska most tovább tévelyeg. A Publimont persze az övé, és ragasztgatják a G-nap óta, hogy Orbán Viktornak és kormányának - bandájának - hova kellene eltűnnie. Most a Publimont-póráz ezt követeli meg tőlük és persze lapjaiktól, tévéjüktől. Az igazság kutyusai.

Micsoda szennyes 7 év ez így nekik? Vaú, vaú. Simicska már nem harap, csak a vaú, az maradt. Simicska-Publimont és más bandák? Ezért nyírtatok ki mindenkit, aki az utatokba került? Sekély e kéj. Milyen lefelé tartva? Szédülés?

Hatalmas erőfeszítéseket kíván egy diploma, mire a kezébe venné a már felnőtt diák. Venné, ha vehetné. De nem biztos, hogy veheti. Mert - hiába kiváló szakember esetleg - képtelen letenni a kötelező, feltételként előírt nyelvvizsgát. Megpróbálja, újra is, és mégsem megy. MERT EZ nem megy neki. És akkor a kiváló - leendő - mérnök feladja, és elmegy pl. fólia sátorba kertésznek. Ez konkrét példa. A szívem vérzik.
Értem én, hogy akik ezt így előírták fél évtizede, azt akarták, hogy tanuljon idegen nyelveket a magyar! De így, ilyen áron? Így talán ne. Megpróbálják menteni a rendszert, kedvezményeket adnak, de láthatóan sikertelen. Riasztó számokat olvastam!!!!!!

Kb. 12 ezer diploma ragadt bent az egyetemeken és főiskolákon 2016-ban azért, mert a tanulmányait sikeresen elvégző diáknak hiányzott az oklevél kiadásához szükséges nyelvvizsga. 
Egy évvel korábban 9.500-an, 2014-ben 8.500-an nem vehették át emiatt a diplomájukat. Csupán e három év alatt 30.000 kettétört élet.

 

Nem kellene elgondolkodnia azoknak, akik ezt így előírták? - De bizony!

 

Utóirat:

Közlöm itt a Kanadában élő nagyszerű történész, a Corvinus Library alapító elnöke hozzászólását, amit máshol, egy levélben tett meg a fentiekhez, s amit akár javaslatnak is tekintenék: "Csatlakozom Gubcsi Lajos véleményéhez azzal a megjegyzéssel, hogy legtöbb diplomás sohasem fog tanulmányokat, cikkeket, könyveket írni idegen nyelven.. Viszont az idegen nyelvek olvasására szükség van a szakmai tájékozódás miatt. Tehát, véleményem szerint elegendő lenne, ha valaki a szakmájának megfelelő olvasási tudással rendelkezik. Ezt a tudást sokkal könnyebben lehet megszerezni.

Tisztelettel

Magyaródy Szabolcs
42 Juanita Dr.
Hamilton, ON L9C 2G3
Canada

 

 

 Gubcsi Lajos fényképe.


PÁSZKA LEHEL Árpád fejedelem-díja
Világhírű lovasíjász, a sepsiszentgyörgyi Saggitis Siculorum Egyesület elnöke. Célja minél szélesebb körben népszerűsíteni a honfoglaláskori ősök által képviselt lovasíjászatot. A székelyföldi lovasíjászat felemelése, a székely virtus bizonyítása nemzetköz szinten is – ezek az eszmék hajtják abban, hogy egyre magasabbra tegye a mércét, és folyamatosan fejlődjön a magyar harcművészetnek tartott lovasíjászat terén.
1982-ben született, 2006 óta foglalkozik lovasíjászattal, 2008-ban lett a Kassai-iskola tagja.
Semmi kétség, ez a fickó őrült – mondták róla már akkor, amikor évekkel ezelőtt feltűnt a színen, a lovas napok, a falunapok, a lovas események programját színesíteni lovas-harcászati bemutatókkal. - írta akkor a tudósító, Csibi Márti.

A világrekord 2í15-ben született: Pászka Lehel Sepsiszentgyörgy mellett az Óriás-pincetetőn egy négyszáz méteres pályán kantár és nyereg nélkül vágtázó lóról 37,74 másodperc alatt 15 célzott lövést adott le, és mindannyiszor célba talált.

Pászka Lehel szavait idézem azokból a pillanatokból, amikor a székelyek világrekordere lett, Guinness-rekordot beállítva:

"Ha valaki ki szeretné próbálni, de nincs felszerelése, akkor csak annyit tegyen, hogy vesz egy karikagyűrűt a bal kezébe, egy horgolótűt a jobb kezébe, és teljes vágtában, tizenöt alkalommal megpróbálja beledugni a kötőtűt a gyűrűbe. A lóval való kapcsolat magas szintű volt már őseink idejében: ha egy lóról levesszük a nyerget, akkor be tudjuk bizonyítani, hogy tudunk lovagolni. Ha a kantárt is levesszük, és így is tudjuk irányítani lovunkat, akkor be tudjuk bizonyítani, hogy nagyon komoly kapcsolat van közöttünk. Mutassuk meg, hogy a székely lovas nemzet volt... a lovasíjászat tette lehetővé a magyarok megmaradását a Kárpát-medencében. Ez az a harcmodor, amivel a Pozsonyi csatában, a honfoglalás sorsdöntő csatájában a magyarok egyesült serege győzni tudott. A lóról való íjászatban felülmúlhatatlanok voltak. ...Tegyük fel a kérdést: az őseink mit gondolnának rólunk, ha látnának? Éljünk úgy, hogy azt gondolhassák rólunk, amit mi is szeretnénk, hogy rólunk gondoljanak – fogalmazta meg életcélját Pászka Lehel, akit – miközben lélekben már a Székely Vágtára készül – kérek az Árpád fejedelem-díj átvételére. (elhangzott 2017. júl. 8-án, a díjat Gubcsi Lajos, az alapító adta át Kézdivásárhelyen)

Gubcsi Lajos Ex Libris Díja 2009-2038

Magyarország, Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, Őrvidék és a nagyvilág magyarjainak

 

3D Past.com alkotó stáb

72. sz. Széchenyi István Cserkészcsapat - Ausztria

Ábrám Zoltán professzor

Ádám Zita

Ady Endre Líceum - Nagyvárad

Ághegy-Liget Baráti Társaság, Svédország

Alföldi Nyomda, Debrecen

Ambrus Ágnes

Amerikai Magyar Társaság – Cleveland

Antal Imre és Ágnes

Apa Vilmos

Áprily Lajos Általános Iskola

Aradi Alma Mater Alapítványnak

Arany János Gimnázium – Nagyszalonta

Aranyossy Szabolcs

Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziun

Ars Renata együttes - Virágh László

B. Kovács István

Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium

Bakó Pál

Balassa Zoltán

Balázs Áron

Balázs F. Attila

Balázs József

Balázsné Sziráki Ágnes

Bálint Péter

Balogh Miklós

Bánffyhunyad református temploma

Banner Zoltán

Barabási Albert-László

Bartha Julianna-Habakuk Bábegyüttes

Bástya Egyesület és Szórványkollégium Vice

Bayer József 

Bede-Fazekas Zsolt - Független Magyar Rádió

Beder Tibor és a Lármafa-találkozók

Belcanto Egyesület

Bencze Mihály

Benkő Emőke

Benkő László

Berki Krisztián

Bernády Alapítvány

Bíró László

Bocsárszky Attila

Bodor Péter Egyesület

Bodza Klára

Bodzsár Gyula

Bogár László

Bogdán József

Boráros Imre

Boros Csaba

Borsos Gábor

Borsos Géza

Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány

Botlik József

Böjte Lídia-Kemény János Művelődési Egyesület

Brassói Áprily Lajos Főgimnázium

Brogyányi Mihály

Bukaresti Tv Magyar Adások Szerkesztősége

Burg Castellum öröksége

Busa Viktor – posztumusz díj

Civilek Háromszékért Szövetség

Constantinum Gimnázium

Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes

Corvinus Library – Magyaródy Szabolcs

Credo együttes, Ungvár

Csaba László

Csallóközi hagyományőrzők

Csányi Sándor Alapítvány

Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége

Csépe László

Cserháti Ferenc centuriai c. püspök

Csíki Hajnal

Csíkszeredai könyvtár

Csíkszeredai Márton Áron Gimnázium

Csíkszeredai Régizene Fesztivál

Csoóri Sándor ifjú

Csúcs Mária

Csúsz László

Csutorás Tábor

Csűrszínház-Mikháza

Dálnok – Dózsa népe

Damó Gyula, Kisborsnyó

Dániel Erzsébet

Dancs Rózsa

Debreceni Canto Armonico énekegyüttes

Domokos Pál Péter Női Dalegylet

Dávid Júlia

Demján Sándor Alapítvány

Dévai Nagy Kamilla

Dinnyés József

Domokos Pál Péter citera együttes

Domokos Pál Péter Női Dalegylet

Dormán László

Draskóczy Lídia

Duna Tv TÉRkép műsor

Durku Csilla Mária

Ekler Dezső

Endrei Judit

Eötvös Kollégium


A Magyar Művészetért Díjrendszer XXXVIII., marosvásárhelyi gálájából

 

Bakó Pál atya, ferences szerzetes

            Marossárpatakon született 1954. július 23-án, apai ágon asztalos, anyai ágon gyógyítással foglalkozó szülők, nagyszülők gyermekeként. Mélyen vallásos családi háttérrel. A segítőkészséget családi örökségként megöröklő gyerekként folyamatosan tapasztalhatta a család szociális érzékenységét, elkötelezettségét. Úgy a szegények, mint a munkát vállaló roma/cigány falubeliek irányába. Szászrégeni középiskolai tanulmányai után két évig a marosvásárhelyi kábelgyár, előbb szakképzetlen, majd szakképzett munkásaként dolgozott, 1975-ben kezdve el teológiai tanulmányait Gyulafehérváron. 1981-ben szentelte pappá dr. Jakab Antal megyéspüspök. Csíkszeredai, brádi, orotvai egyházmegyés papi tevékenysége után 1990-ben kérte felvételét a ferences rendbe, ahol 1994-ben végleges fogadalmat tett. Szerzetesi névként választotta a Pál nevet, s azóta mindenki Pál atyaként ismeri.

        Már a végleges fogadalomtétel előtt a marosvásárhelyi ferences Szent Imre plébánia vezetője, házfőnöke, ahol 1994-től a rendházhoz tartozó szegény-konyhát kezdte el működtetni. Párhuzamosan intenzív cigány-pasztorációt kezdeményezett, amelyet 2003-i úgy Marosvásárhelyen, mint Kerelőszentpálon is végzett. Párhuzamosan 1994-től szintén 2003-ig a börtönpasztorációt is felvállalta. 2003-2005 között a csíksomlyói kolostor házfőnöke, majd Déván és Désen teljesített szolgálatot. 2009-től a kolozsvári rendházban végzi tevékenységét.

     Az 1998-ban létrejött a marosvásárhelyi ferences rendház keretében a Szent Erzsébet Társulás, ahol a félárva, árva elhagyott gyerekek gondozása kezdődhetett el. A társulás 2001-ben önállósult, s azóta folyamatosan bővül. Jelenleg 40 gyereket, fiatalt gondoznak 10 családjellegű házban Marosvásárhelyen és Marossárpatakon. A Szent Erzsébet Társulást szívügyének tekintve, azt folyamatosan koordinálja, függetlenül attól, hogy a rend hol igényli jelenlétét, szolgálatát.

    Pál atya családi gyökerekből is merített szociális érzékenysége és tevékenysége a Székelyföld nehéz helyzetbe kerülő társadalmi rétegeit, csoportjait segíti folyamatosan a méltó emberi élethez. A társadalmi integráció részeként felvállalt börtönpasztoráció és cigány-pasztoráció mellett az általa megálmodott, működtetett Szent Erzsébet Társulat keretén belül a családi biztonságot nélkülöző magára hagyott, árva és félárva gyerekeknek nyújt lehetőséget annak a szeretetnek a megtapasztalására, amely a felnövekvő gyerekeknek, fiataloknak megadhatja saját értékességüknek tudatát.

 

Plesch Katalin-EMKE Beszterce-Naszód megyei szervezetének laudációja

 

Sokszor elgondolkodom milyen nagy a hite és a magyarság ügye melletti elkötelezettsége  Plesch Katalinnak, aki szívósan, következetesen dolgozik, a sokszor már magyarul sem beszélő, de még magát magyarnak valló nemzettársainkért, akik mélyszórványban, peremközösségekként élnek Beszterce Naszód vármegyében. Plesch Katalin,  minden lehetőséget megragad arra, hogy erősítse  és tartsa a lelket a besztercei szórványban, hogy felmutassa, mint a Beszterce Naszód megyei EMKE elnöke azokat az értékeket amelyek menstvárai lehetnek ott élő magyaroknak. Mint a tenyerét, úgy ismeri az egész megyét és annak múltját.  Könyvbemutatók szervez, képzőművészeti és fotótárlatok rendez. Egyik fontos tárlat volt a besztercei magyar színjátszást bemutató korabeli plakát és fénykép kiállítás. A Magyar Kultúra Napját például öt énnekkar fellépésével szervezte meg társaival együtt. Reményik Sándor születésének 125. évfordulóján Radnaborbereken, ahol a költő sokat pihent és alkotott, három napos rendezvénysorozattal emlékeztek meg a kisebbségi létünkben oly sok reményt adó költőről. Ismerjük meg értékeinket, a megye híres szülötteit elvét érvényesítve számos fontos személyiségre emlékeztek már Besztercén és a megyében. Legközelebb a szögmérő feltalálójára gróf Teleki Ferenc költőre és matematikusra emlékeznek és helyeznek majd el emléktáblát a romai katolikus templomban.  A besztercei EMKE rendszeresen ápolja a szeretfalvi Magyar Honvéd Sírkertet és minden év szeptemberében kegyelettel emlékezik az elesettekre. Plesch Katalin mindent megtesz azért, hogy a román többség érdeklődő  rétegével megismertesse a magyar kultúra különböző szegmenseit. Magyarságát nem hivalkodva, de büszkén hordozza, munkája egyszerre nemzetmentő és építő. Megérdemelten veheti át most az Ex Libris Díjat.

 

 

EMKE Maros megyei szervezete

 

Az  Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1989-es változások után vagyonától megfosztva, kényszerű hallgatásból éledt fel újra és lépett Maros megyében is arra az útra, amelyet alapító elődeik kijelöltek. Haller Károly, Kolozsvár legnagyobb polgármestere 1884-ben egy közművelődési egyesület alakítására való felhívásában írta: ” hazafias lelkesedéssel és kitartó munkássággal  a cselekvés terére kell lépnünk”

  A Maros megyei első vezetőség, Szabó György Pál elnök kezdeményezésére elindította a Gyöngykoszorú népzene – és néptánc találkozókat, amely az egész megyére kiterjedő, ma már önszerveződő, napjainkig tartó, és egyedülálló, hagyományőrző mozgalom a romániai magyar közművelődésben.

A város és megye életében hiánypotló eseményeket szervez a Maros megyei EMKE: a Marosvásárhelyi Napok alatt Kilyén Ilka kezdeményezésére először szervezett a magyar közösséget megszólító programokat, amelyek azóta is élnek és vonzóak, mint például a több ezer embert együtt éneklésre buzdító magyar nóta est a nyári színpadon később a Kultúrpalotában, vagy a magyar kézművesek vására. Először szerveztek Marosvásárhelyen térzenét, népdal vetélkedőt kisiskolások számára, amely ma  a Tóth Erzsébet nevét viseli. Nem felejtkezhetünk el az énekelt versek fesztiváljáról, a szavaló versenyekről kiállításokról, könyvbemutatókról. Fiatal tehetségek tavasza címmel Március 15-e tiszteletére a Kultúrpalotában felvonultatták, több éven át  a megye ügyes tanulóit, diákjait. Nagyszabású Anyák napi rendezvény , sőt, először az Apák napjának megünneplése,  ugyancsak először a Magyar Kultúra Napjának a megünneplése is a Maros megyei EMKE népszolgálatát dicséri. Két köztéri szobrot állítattak, dr. Ábrám Zoltán és Ábrám Noémi kezdeményezésére: Petőfi Sándor szobrát és a Római Katolikus Sírkertben található Don-kanyari áldozatok emlékművét. Ismertető kiadványokat, népdalokat tartalmazó CD-t jelentettek meg. Fazakas Ildikó vezetésével, több mint 6 éve, citera együttesük alakult. A Fagyöngy citera zenekar ma már fontos része Marosvásárhely és a megye kulturális életének.

Az EMKE vezetését, a szervezéseket mindig önkéntes alapon bonyolították le vallván és vállalván a jelmondatot: „ Ki a köznek él, annak élni érdemes” (Szász Pál)

A díjat a jelenlegi elnök Kilyén Ilka veszi át.

 

Csűrszínház

 

2003-ban indult a  Nyárádmentén levő Mikházán  Szélyes Ferenc mikházi gyökerekkel bíró színművész kezdeményezésére a csűrszínházi mozgalom. Évente, a nyári évadszünetben egy régi csűr előtt „színpadra” állítottak egy-egy színdarabot azzal a céllal, hogy közelebb vigyék a színházat a közönséghez.

2007-ben létrejött a Csűrszínházi Egyesület, és a színházi előadások az évek során kiegészültek képzőművészeti népművészet és fotókiállítással  divat-és könyvbemutatókkal.

A Maros Megyei Tanács, a Nyárádremetei Polgármesteri Hivatal és a Marosvásárhelyi Rotary Téka Klub, valamint a Művelődési Minisztérium támogatásának köszönhetően a mikházi iskola udvarán álló csűrt átépítették. Így jött létre a Mikházi Csűrszínház.

Állandósult a Maros Megyei Múzeummal közösen szervezett Romai Fesztivál, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete által rendezett gazdanap, az Artecotur Egyesület által rendezett diákszínjátszó-, vagy a Bekecs Néptánc színház néptánc tábora, legújabban pedig filmnapot, kortárs zenei fesztivált is szerveznek. A programok májustól októberig tartanak.

A Mikházi Csűrszínházi Egyesület szándéka, az összmagyar kultúra ápolása, az erdélyi magyarság helyben maradásának ösztönzése, az ifjúság szellemi gyarapítása és egy fontos térség gazdasági fellendítése.  A szervezést Szélyes Ferenc mellett minden évben felvállalja Vajda György újságíró, Szélyes Andrea-Natália díszlettervező, bábszínművész és mindazok, akik leteszik a garast e jó ügy mellett.

 

Bartha Julianna és a Habakuk Bábegyüttes

 

Szerényen, népmesék alakjai mögé bújva több mint húsz esztendeje végez népnevelői munkát Bartha Julianna. Ötéves korában baleset érte. Az éppen akkor meginduló Marosvásárhelyi Rádió (1958) gyermek és mese műsorai jelentették az egy évig  ágyhoz kötött kislánynak a szórakozást, az örömöt. Rongybabákat készített magának és önmaga szórakoztatására eljátszotta a meséket. Amikor a 89-es változás után magához tért és szervezkedni kezdett az erdélyi magyarság, Marosvásárhelyen megalakult a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, amelynek alapító tagjaként egy kézimunka kiállítás keretében bábokat állított ki Bartha Julianna. A kiállítást megtekintő tanító és óvónőképzős lányok szorgalmazták, hogy a bábkészítés csínját-bínját tanítsa meg nekik is. Kezdetben szemléltető eszközként használt bábuk egyre sokasodtak és teret követeltek maguknak. Megalakult a Habakuk bábjátszó csoport 1996-ban 2004-ben pedig önálló egyesületté vált. Ettől kezdve Bartha Julianna nemcsak kézügyességére alapozott, hanem fejlesztette tudását. Szakkönyvekből tanult, továbbképzőkön vett részt, bábos találkozókon figyelt mások tapasztalataira.  Kisgyermekekkel ismerteti meg a bábmozgatást, a bábszínészetet, akik az oktatójuk segítségével dramatizált meséket adnak elő a város iskoláiban, óvodáiban, valamint számtalan szórványtelepülésen is. Mennyire hiteles szórakoztatás és nevelési forma ez. Kisgyermekek kisgyermekeknek. Mögöttük pedig ott áll az irányító-oktató, aki nem vágyik sem hírnévre sem tapsra, csak át szeretné adni azt a sok szeretet, amit gyermekkorában nagymamájától, édesanyjától kapott. Az eltelt húsz év alatt legalább háromszáz gyermek szerette meg általa a bábkészítést és mozgatást, és a hétvégi találkozókon valamint az alkotótáborokban egyre többet tudott meg erről a csodálatos, sokszor mostohán kezelt művészetről, a magyar és egyetemes népmesekincsről. Akik 1996-ban és utána is mellé szegődtek ma maguk is oktatók, művészek, dolgozó felnőttek és tovább viszik azt a Julikától ellesett , megtanult mintát, hogy a legjobb pedagógia módszer a szeretet.


Idei díjátadó gálánk - 30. évünkben - két részletben zajlik Erdélyben: július elsején Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában, és július 8-án Kézdivásárhelyen a Vigadó Művelődési Házban.

Most a kézdivásárhelyi gála díjazottainak névsorát tesszük közzé, íme:

 

Árpád fejedelem-díj

Pászka Lehel lovasíjász

 

Gubcsi Lajos Ex Libris Díja

Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató

Beder Tibor és a Lármafa-találkozók

Gyűjtemények Háza, Kézdivásárhely

Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad

Nagy Mózes Elméleti Líceum

Romániai Magyar Pedagógus Szövetség

Szabó Enikő színművésznő

Szima Csaba helytörténész

Sántha Attila költő, történész

Veres István séf

Vetró Bodoni András képzőművész

 

A gálát megnyitja: Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere és Gubcsi Lajos, a díjak alapító elnöke.

(a fotón az Árpád fejedelem-díj, e herendi alkotás látható, valamint az Ex Libris Díj logója - Ötvös Nagy Ferenc alkotása)