Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
A MM Élőtárlata

 

Vándorúton – A Magyar Művészetért Élőtárlata

 

Árpádhalomtól Zetelakáig

 

A Magyar Művészetért Díjas festők, szobrászok, fotó-, ipar- és könyvművészek kiállítása a Kárpát-medencében.

 


 

A kiállító művészek között

 

Aknay János

 

Búza Barna                

 

Györfi Sándor            

 

Herendi Porcelánmanufaktúra:

 

Kokas Ignác

 

Kő Pál                       

 

Kubinyi Anna            

 

Makovecz Imre

 

Melocco Miklós

 

Péreli Zsuzsa

 

Schéner Mihály

 

Schrammel Imre

 

és művésztársaik alkotásaiból

 

(a mellékletben Melocco Miklós Krisztus-szobra)

 

 

 

Vándorúton - A Magyar Művészetért Élőtárlatának anyaga

 

Szobrászat:

 

Borbás Tibor:                Bartók Béla

 

Búza Barna:                  Tavaszi ölelés

 

Győrfi Sándor:              A játszma vége

                                   Főnix – Bubik István-díj

 

Herendi Porcelánmanufaktúra:

                         A Magyar Művészetért Díj

                         Árpád fejedelem-díj,

                         Mátyás király-díj,

                         Négy évszak

                         Sárkányváza

                    

Kő Pál:                         Számszeríj – Mohács, sírjel

 

Melocco Miklós           Krisztus

                     

Festészet:

Aknay János                  Kapcsolat - Hírnök

 

Czeizek György            Az első lelőtt repülőgép

 

Földi Péter                    Panelfecskék

 

Gubcsi Attila                 Gördülő kő – Czeizek György emlékére

       Az öreg sörös

       Napfényben

 

Kocsis Imre                   Mátyás király címerének meggyalázása

 

Kokas Ignác                   Váli táj I.

                                     Váli táj II.

 

Kovács Zsolt                 Napimádók

 

Lóránt János Demeter    Visszatérés

 

Makovecz Imre:            Rajzok

                                   SzigetvárI színház

                                   A fábólfaragott királyfi - díszlet

 

Schéner Mihály             Eljövel István király

                                                     Velencei karnevál

      Pipacsos rét

 

Sváby Lajos:                 Vigasztalás

 

Szkok Iván                          Tájrészlet

 

Vinczeffy László         Kozmosz

 

 

Iparművészet:

 

Kubinyi Anna:              Tömegsír

Péreli Zsuzsa:               Multiplex Madonna

Schrammel Imre:          Kerámiák

 

Könyvművészet:

 

Gubcsi Lajos:               A Magyar Művészetért Bibliofil sorozata – Ex Libris Díj

Szántó Tibor                 Biblia

 

Népművészet:

 

Páll Antal:                    Korondi alkotások

Páll Róza:                    Korondi alkotások

Zsitva Miklós              Szent György harca a sárkánnyal

 

 

Eredeti kézirat-könyvek:

Búza Barna

Gubcsi Lajos

Gyurkovics Tibor

Jókai Anna

Makovecz Imre

Nagy Gáspár

Schéner Mihály

Szakonyi Károly

Tőzsér Árpád

 

 

Az Élőtárlatnak külön, állandó helyen kiállított része a Magyar Művészetért Szoborkertjének szoborgyűjteménye, többek között Melocco Miklós, Kő Pál, Györfi Sándor, Schrammel Imre műveivel, Attila király, Szent István, Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Mária, Krisztus, a kun kapitányok szobraival, és az Árpád és fiai emlékmű, a pozsonyi csata és Árpád és fiai halálának 1100. évfordulójára.

 

 

IMRE ÁLMA

 

A nemzetjelkép

 

Kiállítás Makovecz Imre égtől a földig megrajzolt hitéről

 

 

„Elment az utolsó igaz nagy magyar – most aztán lehet igyekezni, hogy ki léphet a helyére”! – ezzel a címmel búcsúzott a Mestertől a kuratórium A Magyar Művészetért Díj közössége nevében., melyhez 1987-től alapítóként ő is tartozott, s melytől 1995-ben Életmű-díjat kapott.

Ha ilyent mondunk valakiről, az azt jelenti, hogy ő éltető erőnk. Ahogyan ugyancsak mi neveztük el őt: nemzetjelkép.

 

Minden nagy kornak megvannak a nemzetjelképei. Árpád, Szent István és László, Mátyás király, Rákóczi Ferenc, Kossuth-Széchenyi-Petőfi, a 19. század végtelenül gazdag, mert a nemzet szellemi és politikai vezetése elkezdte saját népének anyanyelvén kifejezni magát sok évszázados elnyomás és megalázás után. Nem egyszerűen magát fejezte ki, hanem a nép vágyát a szabadságra, a megszabadulásra a gonosztól. Petőfinél még elválik a szabadság és a szerelem, a nemzet azonban éppen az ő hatására is szerelmes lett a szabadságába.

A 20. század mostoha a nemzet jelképeiben. De a legnagyobbakat útjára indította a múlt századforduló, köztük is Bartókot és Kodályt, majd Illyés Gyulát, mint új jelképeket Petőfi szellemében: ma is a nép a nemzet!

A 20. század második felében felfelé erősödő, izmosodó ívben látjuk Nagy László, Borsos Miklós, Kondor Béla, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Sütő András törékeny alkatát S egy különös úton eljutottunk egy tölgyfa törzséhez és koronájához, az égbe nyúló jurtához, a kupolák felülről világító szentélyéhez: Makovecz Imréhez. Népből származó tölgy-alkata, eltántoríthatatlan hűsége az őt nemző szülők, a szülő nemzet iránt, hihetetlen erővel feltörő és a világot bámulatba ejtő művészete, szellemi bátorsága minden helyzetben, szeretete magyarsága iránt, és megvetése az árulók iránt, kritikája az idegen szívű eszmék és jellemek iránt – ott van minden írásában, szavában, rajzában, megépített alkotásában.

Amikor 2003-ban a „Rajzok” című monumentális grafikai albumában összefoglalta álmait, akkor egy olyan világot tárt elénk, amelyben ő maga minden pillanatban benne élt, de amelyet mi nem láttunk így soha. Rajzainak egy része dedikálva A Magyar Művészetért Élőtárlatában kapott helyet. Temetése napján elhatároztuk: a jövőben „Imre álma” című vándorkiállítással emlékezünk a szellem általa képviselt erejére, rá, akit e sorok írója „atyai barátjának tekint”.

 

Makovecz Imre szelleme már örökké itt maradt, s a szellem tulajdonsága, hogy nem semmisíthető meg. A neki szentelt kiállítással megmutatjuk e szellemet a Kárpát-medence, egyszer talán az egész világ magyarságának. Eljutunk vele is oda is, mint más kiállításainkkal - a Vándorútonnal és az Élőtárlattal -, ahova csak a madár jár. A világ végére is, ami nekem jelképesen Háromkút a Gyimesek mentén, Bugac, a pusztám, és Homoródkarácsonyfalva 800 éves unitárius temploma az akkor megfestett Szent László freskókkal,. A nagy király örömmel szereti majd vele egy térben a tér mesterét látni ott is, s Imre álmában a magyar szentek mindig vele lesznek.

Budapest, 2011. Advent, Gubcsi Lajos

 

 

 

 

Balázs Péter színházi igazgató ünnepi beszéde a szolnoki bemutatón

 

Árpádhalomtól Zetelakáig. Sok éves előkészület után, a magyar művészek bámulatos összefogásának eredményeként, szeptember 27-én 12:45.-kor a Corvinus Egyetem aulájában nyílt meg, s egyben indult útjára a VÁNDORÚTON,  A MAGYAR MŰVÉSZETÉRT ÉLŐTÁRLATA, mely a tervek szerint (időben korlátlanul, sok éven keresztül) a Kárpát-medence egészében, talán majd azon túl is látható lesz.

 

Jelszavuk szerint: Oda is eljutnak, ahová a madár se jár! Oda, ahová nem tud, nem akar eljutni egy nagy, jelentős kiállítás! Ezen esetben, a Corvinuson történt ünnepi bemutatkozás után, már indult is azonnal a Felvidékre, Királyfiakarcsára, onnan a ferencesek volt csodás templomába, Révkomáromba.

 

A tavaszt Erdélyben, Marosvásárhelyen, majd a Székelyföldön, Kalotaszegen köszönti, de előtte Szentendre, Szolnok, Székesfehérvár, Szentes, a magyar honvédség bázisai lesznek a megtisztelő állomásai. Az anyag páratlan a tekintetében is, hogy integrálja a „MAGYAR MŰVÉSZETÉRT” díjjal kitüntetett festők, iparművészek, fotó- és képzőművészek, építészek, szobrászok műveit, ezredfordulós névjegyeit, és, hogy tényleg el fog jutni oda is, ahol még nem nagyon járhattak eddigelé mások. Homoródkarácsonyfalvától Gyimesbükkig.

 

És a kíváncsi közönség többek között Aknay János, Búza Barna, Györfi Sándor, a Herendi Porcelánmanufaktúra, Kokas Ignác, Kő Pál, Kubinyi Anna, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Péreli Zsuzsa, Schéner Mihály, Schrammel Imre és művésztársaik alkotásait tekinthetik meg.

 

„A parázs most is ott lapul a fiatalok lelkében, csak le kell róluk fújni a hamut.” E szívemhez közelálló gondolatot Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató asszonytól hallottam, és azóta is nagy szeretettel melengetem a lelkem mélyén.

 

Nekünk, művészeknek ez a dolgunk, a tűz ismerete, tudása, vigyázása! S mikor eljön a pillanat, mindannyiunk számára más-más időpontban jelentkezik.

Az itt kiállító művészek, alkotók már sokszor bizonyították, hogy helyén van a szívük. Nemcsak a rajz-, és íróasztalnál, de a közösség, a nemzet életének megszámlálhatatlanul számos pillanatában tettek áldozatos hitükről tanúbizonyságot. Keveset beszéltek, ellenben sokat és bátran cselekedtek.

Ezek a művészek generációknak adtak, és adnak (mutatnak) példát, jelölték-jelölik ki számukra az irányt. És az sem véletlen, hogy most Önök itt ezen a helyen, a szolnoki repülőbázis közelében (ahonnan a magasságba, a szó szoros, és átvitt értelmében) a Mennyekbe emelkednek, még a szürke hétköznapokon is. Ezen a helyen az ő alkotásaikban gyönyörködhetünk!

 

És még valami, ami számomra mindennél beszédesebb! Alkotóik pénzzé is tehették volna művüket! Múzeumok falán is lóghatnának háborítatlanul. Befolyásos magángyűjtők szalonjaiban élvezhetnék az értő, vagy kevésbé értő figyelmet.

Mégsem ezt tették. Ezeket a műveket ők felajánlották. És ezek a művek elindultak útjukra, a magyar művészet élőtárlataként, Árpádhalomtól Zetelakáig, hogy hírt vigyenek, hogy fényt sugározzanak, hogy hitet, s reményt adjanak. „Evangélisták” Ők, olyan emberek, akiknek igazán szükségük van a szépségre, az örök értékek adta biztonságérzetre, a jövőbe vetett hitre.

S akkor nem hiányzik a téma, mert MINDEN témává válik.

Ezek a művészek, íme most, lefújták a hamut!

2011. 01 25.

 

 



További hírek
Ex Libris Díjat kapott A Magyar Művészetért 40. Gáláján jún. 4-én a sokszoros íjász világcsúcstartó, az egri Prokaj Kiara - a díjat az alapító, Gubcsi Lajos adta át A Magyar Művészetért Szoborkertjében - és mellékelünk egy friss portré-interjút az ifjú világbajnokkal
https://www.heol.hu/sport/helyi-sport/a-vilagelso-egri-ijaszno-ujabb-sikere-1185672/

Meghalt Kányádi Sándor, 
-az örökifjú, tiszta szavú költő. A Magyar Művészetért Díjat 1993-ban nyújtottuk át neki a Nemzeti Színházban.
Előtte, 2000-ben jelent meg leányommal közösen írt könyvünk, amelyben a legnagyobbak között ő is szerepelt: Ő volt az első magyar Erdélyben, akivel Ceausescu halála után Kolozsváron kezet rázhattam - leszámítva a tusnádfürdői Dánel Attilát, de vele itt Budapesten ráztunk kezet s indultunk el a hosszú januári erdélyi utakra hétvégeken... Szomorú szívvel búcsúzunk, igazán kedves barátunk!

Gubcsi Anikó-Gubcsi Lajos: Aranykönyv - A Magyar Művészetért 
http://www.mek.oszk.hu/01700/01741

Onnan idézek tőle ld. 44-45. o.

Miatyánkot mormolunk...
MAGYAR HISTÓRIAI
PILLANATOKRA

vajon ha koppány úr a győztes
fölnégyeltette volna-e
vajkot ki ha magyari nőt vesz
asszonyául s nem hozza be
európát pannóniába
irtva már-már a nyelvet is
nem hittünk-e vajon hiába
ha bennünk az isten se hisz
ha folyton folyvást önerőből
kell újra s újra kezdenünk
ha minden áldozat kevés
vajon ha istván visszahőköl
akkor is fölfeszíttetünk
vagy mégis volna küldetés


ÍGY, E PORTRÉFELVÉTELLEL TISZTELGÜNK - SZERETETTEL ÉS FENNTARTÁS NÉLKÜL - LOVAS ISTVÁNNAK, SAJÁT A SZAVAIVAL:
Lovas István úgy ment el, hogy itt maradt.
Most először tesszük közzé azt a tiszta önvallomást, amelyet Gubcsi Lajos Ex Libris Díjának átvételekor fogalmazott meg 2015 végén. Ilyen volt, ilyen egyszerű és tiszta - és nagyon bátor, mert nem ismerte a félelem kereteit. Önvallomás Lovas Istvántól - melyet halála után két nappal és végtelen tisztelettel közlünk most - a filmet Nádorfi Lajos készítette anno, a díjátadó ünnepségen. Istvánt sokszor ütötték meg méltatlanul és gazul, de ő a boldogságáról beszél.

https://youtu.be/b5zc6MHCVz0

 Képtalálat a következőre: „lovas istván”


Énekkel köszönti a gála résztvevőit, íme:

https://youtu.be/aA736fEmens

 


A földi és az égi lovas

LOVAS PISTA-
"Lovas István azt írja Ungár Péternek, hogy nem ő, Lovas István írta az obszcén szavakat Ungárnak, Lovas így fogalmaz: meghekkelték az e-mailemet és a nevemben olyan obszcén szöveggel küldtek Önnek üzeneteket, amelyeket nem én írtam,
Hiszek neki."

Tegnapelőtt írtam a fenti sorokat Lovas István vétlensége mellett érvelve. Tegnap meghalt. Okát még nem tudom. Ő is Ex Libris Díjat kapott tőlünk, 2015-ben. Meghallgattuk és rögzítettük ott tett vallomását. Ars poetica volt. Nagy meglepetést kelt majd, ha közzétesszük. Mert nem csak a harcost látják meg benne, hanem egy hozzánk, mindnyájukhoz nagyon közeli embert. Egy esendő, szeretetre vágyó kurucot, aki nem teszi le a kardot a Majtényi síkon és nem köt békét Szatmárnál.

Most már az égi lovas.


Trianon napjára időzítettük a 25 díj átadását szerte a Kárpát-medencében élő-alkotó kiváló magyaroknak, valamint a Meghalt, mert magyar - Az ártatlan áldozatok bennünk élnek nevű emlékmű felavatását.
Ezzel A Magyar Művészetért ezen a 40. gálán eljutott eddigi csúcspontjára. 31 év alatt több, mint 1300 díj átadása - a szoborkertben 12 köztéri méretű szobor, az Élőtárlat, és a céljaiban a mostani közgyűlésen megerősített Magyar Művészek Köre Egyesület.
Néhány emblematikus fotó a gáláról, szoboravatásról - és nagyon köszönöm az eddigi figyelmet, Gubcsi Lajos

A képeken: Zrínyi Ilona-díj Sándor Krisztinának és Ex Libris Díj Kacsó Hanga Borbálának és a Székely Dalegyletnek, Böjte Csaba és Kusztos Tibor megáldja a díjazottakat, a Meghalt... emlékmű szobrai - Melocco, Györfi alkotásai, Kő Pál örökmécsese -, Csáky Pál koszorújának elhelyezése 8 további koszorú mellé.

 Tischler Zoltán fotóriporter felvételei - mint minden, a gáláról közölt és közlendő fotó!