Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
A MM Élőtárlata

 

Vándorúton – A Magyar Művészetért Élőtárlata

 

Árpádhalomtól Zetelakáig

 

A Magyar Művészetért Díjas festők, szobrászok, fotó-, ipar- és könyvművészek kiállítása a Kárpát-medencében.

 


 

A kiállító művészek között

 

Aknay János

 

Búza Barna                

 

Györfi Sándor            

 

Herendi Porcelánmanufaktúra:

 

Kokas Ignác

 

Kő Pál                       

 

Kubinyi Anna            

 

Makovecz Imre

 

Melocco Miklós

 

Péreli Zsuzsa

 

Schéner Mihály

 

Schrammel Imre

 

és művésztársaik alkotásaiból

 

(a mellékletben Melocco Miklós Krisztus-szobra)

 

 

 

Vándorúton - A Magyar Művészetért Élőtárlatának anyaga

 

Szobrászat:

 

Borbás Tibor:                Bartók Béla

 

Búza Barna:                  Tavaszi ölelés

 

Győrfi Sándor:              A játszma vége

                                   Főnix – Bubik István-díj

 

Herendi Porcelánmanufaktúra:

                         A Magyar Művészetért Díj

                         Árpád fejedelem-díj,

                         Mátyás király-díj,

                         Négy évszak

                         Sárkányváza

                    

Kő Pál:                         Számszeríj – Mohács, sírjel

 

Melocco Miklós           Krisztus

                     

Festészet:

Aknay János                  Kapcsolat - Hírnök

 

Czeizek György            Az első lelőtt repülőgép

 

Földi Péter                    Panelfecskék

 

Gubcsi Attila                 Gördülő kő – Czeizek György emlékére

       Az öreg sörös

       Napfényben

 

Kocsis Imre                   Mátyás király címerének meggyalázása

 

Kokas Ignác                   Váli táj I.

                                     Váli táj II.

 

Kovács Zsolt                 Napimádók

 

Lóránt János Demeter    Visszatérés

 

Makovecz Imre:            Rajzok

                                   SzigetvárI színház

                                   A fábólfaragott királyfi - díszlet

 

Schéner Mihály             Eljövel István király

                                                     Velencei karnevál

      Pipacsos rét

 

Sváby Lajos:                 Vigasztalás

 

Szkok Iván                          Tájrészlet

 

Vinczeffy László         Kozmosz

 

 

Iparművészet:

 

Kubinyi Anna:              Tömegsír

Péreli Zsuzsa:               Multiplex Madonna

Schrammel Imre:          Kerámiák

 

Könyvművészet:

 

Gubcsi Lajos:               A Magyar Művészetért Bibliofil sorozata – Ex Libris Díj

Szántó Tibor                 Biblia

 

Népművészet:

 

Páll Antal:                    Korondi alkotások

Páll Róza:                    Korondi alkotások

Zsitva Miklós              Szent György harca a sárkánnyal

 

 

Eredeti kézirat-könyvek:

Búza Barna

Gubcsi Lajos

Gyurkovics Tibor

Jókai Anna

Makovecz Imre

Nagy Gáspár

Schéner Mihály

Szakonyi Károly

Tőzsér Árpád

 

 

Az Élőtárlatnak külön, állandó helyen kiállított része a Magyar Művészetért Szoborkertjének szoborgyűjteménye, többek között Melocco Miklós, Kő Pál, Györfi Sándor, Schrammel Imre műveivel, Attila király, Szent István, Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Mária, Krisztus, a kun kapitányok szobraival, és az Árpád és fiai emlékmű, a pozsonyi csata és Árpád és fiai halálának 1100. évfordulójára.

 

 

IMRE ÁLMA

 

A nemzetjelkép

 

Kiállítás Makovecz Imre égtől a földig megrajzolt hitéről

 

 

„Elment az utolsó igaz nagy magyar – most aztán lehet igyekezni, hogy ki léphet a helyére”! – ezzel a címmel búcsúzott a Mestertől a kuratórium A Magyar Művészetért Díj közössége nevében., melyhez 1987-től alapítóként ő is tartozott, s melytől 1995-ben Életmű-díjat kapott.

Ha ilyent mondunk valakiről, az azt jelenti, hogy ő éltető erőnk. Ahogyan ugyancsak mi neveztük el őt: nemzetjelkép.

 

Minden nagy kornak megvannak a nemzetjelképei. Árpád, Szent István és László, Mátyás király, Rákóczi Ferenc, Kossuth-Széchenyi-Petőfi, a 19. század végtelenül gazdag, mert a nemzet szellemi és politikai vezetése elkezdte saját népének anyanyelvén kifejezni magát sok évszázados elnyomás és megalázás után. Nem egyszerűen magát fejezte ki, hanem a nép vágyát a szabadságra, a megszabadulásra a gonosztól. Petőfinél még elválik a szabadság és a szerelem, a nemzet azonban éppen az ő hatására is szerelmes lett a szabadságába.

A 20. század mostoha a nemzet jelképeiben. De a legnagyobbakat útjára indította a múlt századforduló, köztük is Bartókot és Kodályt, majd Illyés Gyulát, mint új jelképeket Petőfi szellemében: ma is a nép a nemzet!

A 20. század második felében felfelé erősödő, izmosodó ívben látjuk Nagy László, Borsos Miklós, Kondor Béla, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Sütő András törékeny alkatát S egy különös úton eljutottunk egy tölgyfa törzséhez és koronájához, az égbe nyúló jurtához, a kupolák felülről világító szentélyéhez: Makovecz Imréhez. Népből származó tölgy-alkata, eltántoríthatatlan hűsége az őt nemző szülők, a szülő nemzet iránt, hihetetlen erővel feltörő és a világot bámulatba ejtő művészete, szellemi bátorsága minden helyzetben, szeretete magyarsága iránt, és megvetése az árulók iránt, kritikája az idegen szívű eszmék és jellemek iránt – ott van minden írásában, szavában, rajzában, megépített alkotásában.

Amikor 2003-ban a „Rajzok” című monumentális grafikai albumában összefoglalta álmait, akkor egy olyan világot tárt elénk, amelyben ő maga minden pillanatban benne élt, de amelyet mi nem láttunk így soha. Rajzainak egy része dedikálva A Magyar Művészetért Élőtárlatában kapott helyet. Temetése napján elhatároztuk: a jövőben „Imre álma” című vándorkiállítással emlékezünk a szellem általa képviselt erejére, rá, akit e sorok írója „atyai barátjának tekint”.

 

Makovecz Imre szelleme már örökké itt maradt, s a szellem tulajdonsága, hogy nem semmisíthető meg. A neki szentelt kiállítással megmutatjuk e szellemet a Kárpát-medence, egyszer talán az egész világ magyarságának. Eljutunk vele is oda is, mint más kiállításainkkal - a Vándorútonnal és az Élőtárlattal -, ahova csak a madár jár. A világ végére is, ami nekem jelképesen Háromkút a Gyimesek mentén, Bugac, a pusztám, és Homoródkarácsonyfalva 800 éves unitárius temploma az akkor megfestett Szent László freskókkal,. A nagy király örömmel szereti majd vele egy térben a tér mesterét látni ott is, s Imre álmában a magyar szentek mindig vele lesznek.

Budapest, 2011. Advent, Gubcsi Lajos

 

 

 

 

Balázs Péter színházi igazgató ünnepi beszéde a szolnoki bemutatón

 

Árpádhalomtól Zetelakáig. Sok éves előkészület után, a magyar művészek bámulatos összefogásának eredményeként, szeptember 27-én 12:45.-kor a Corvinus Egyetem aulájában nyílt meg, s egyben indult útjára a VÁNDORÚTON,  A MAGYAR MŰVÉSZETÉRT ÉLŐTÁRLATA, mely a tervek szerint (időben korlátlanul, sok éven keresztül) a Kárpát-medence egészében, talán majd azon túl is látható lesz.

 

Jelszavuk szerint: Oda is eljutnak, ahová a madár se jár! Oda, ahová nem tud, nem akar eljutni egy nagy, jelentős kiállítás! Ezen esetben, a Corvinuson történt ünnepi bemutatkozás után, már indult is azonnal a Felvidékre, Királyfiakarcsára, onnan a ferencesek volt csodás templomába, Révkomáromba.

 

A tavaszt Erdélyben, Marosvásárhelyen, majd a Székelyföldön, Kalotaszegen köszönti, de előtte Szentendre, Szolnok, Székesfehérvár, Szentes, a magyar honvédség bázisai lesznek a megtisztelő állomásai. Az anyag páratlan a tekintetében is, hogy integrálja a „MAGYAR MŰVÉSZETÉRT” díjjal kitüntetett festők, iparművészek, fotó- és képzőművészek, építészek, szobrászok műveit, ezredfordulós névjegyeit, és, hogy tényleg el fog jutni oda is, ahol még nem nagyon járhattak eddigelé mások. Homoródkarácsonyfalvától Gyimesbükkig.

 

És a kíváncsi közönség többek között Aknay János, Búza Barna, Györfi Sándor, a Herendi Porcelánmanufaktúra, Kokas Ignác, Kő Pál, Kubinyi Anna, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Péreli Zsuzsa, Schéner Mihály, Schrammel Imre és művésztársaik alkotásait tekinthetik meg.

 

„A parázs most is ott lapul a fiatalok lelkében, csak le kell róluk fújni a hamut.” E szívemhez közelálló gondolatot Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató asszonytól hallottam, és azóta is nagy szeretettel melengetem a lelkem mélyén.

 

Nekünk, művészeknek ez a dolgunk, a tűz ismerete, tudása, vigyázása! S mikor eljön a pillanat, mindannyiunk számára más-más időpontban jelentkezik.

Az itt kiállító művészek, alkotók már sokszor bizonyították, hogy helyén van a szívük. Nemcsak a rajz-, és íróasztalnál, de a közösség, a nemzet életének megszámlálhatatlanul számos pillanatában tettek áldozatos hitükről tanúbizonyságot. Keveset beszéltek, ellenben sokat és bátran cselekedtek.

Ezek a művészek generációknak adtak, és adnak (mutatnak) példát, jelölték-jelölik ki számukra az irányt. És az sem véletlen, hogy most Önök itt ezen a helyen, a szolnoki repülőbázis közelében (ahonnan a magasságba, a szó szoros, és átvitt értelmében) a Mennyekbe emelkednek, még a szürke hétköznapokon is. Ezen a helyen az ő alkotásaikban gyönyörködhetünk!

 

És még valami, ami számomra mindennél beszédesebb! Alkotóik pénzzé is tehették volna művüket! Múzeumok falán is lóghatnának háborítatlanul. Befolyásos magángyűjtők szalonjaiban élvezhetnék az értő, vagy kevésbé értő figyelmet.

Mégsem ezt tették. Ezeket a műveket ők felajánlották. És ezek a művek elindultak útjukra, a magyar művészet élőtárlataként, Árpádhalomtól Zetelakáig, hogy hírt vigyenek, hogy fényt sugározzanak, hogy hitet, s reményt adjanak. „Evangélisták” Ők, olyan emberek, akiknek igazán szükségük van a szépségre, az örök értékek adta biztonságérzetre, a jövőbe vetett hitre.

S akkor nem hiányzik a téma, mert MINDEN témává válik.

Ezek a művészek, íme most, lefújták a hamut!

2011. 01 25.

 

 



További hírek
A Magyar Művészetért Díjrendszer mai ünnepségén adjuk át
Szeredy Krisztina
Operaénekes, Érsekújváron született és tanult, 2005-ben szerezte diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Két egymást követő évben tanult a Londoni Covent Garden iskolájában. Rendszeresen koncertezik Ausztriában, USA-ban, Kanadában, Ausztráliában, Japánban. A Budapesti Operettszínház, a Debreceni Csokonai Színház, az Interoperett után a Magyar Zenés Színház tagja. 2017-ben Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki.

Holnap, okt. 23-én 7 díjat adományozunk A Magyar Művészetért Díjrendszer ünnepségén. Közöttük lesz 5 fantasztikus világbajnok, világcsúcstartó, ultrasportoló, ahogyan mi aposztrofáljuk őket, Hősök I. II. III. IV. V.

E hír kapcsán küldött gratulációt egy kiváló közösség, a Megszállottak Klubja, akik egyben be is mutatkoztak, idézem:

"Csak elismerést érdemel a több évtizedes munkája amit a Magyar Művészetért Díj-rendszeren belüli sokféle díjazással tett. Klubunk a sport terén emeli ki és ismeri el azon sportolók eredményeit amely nem olimpiai sportágukban kiváló teljesítményt mutattak. Egy kis tájékoztató rólunk: Megszállottak klubja. Talán kissé pejoratív az elnevezés, de feltétlenül találó, és a klub tagjai egyáltalán nem érzik sértőnek. Ők maguk is tudják, hogy ahhoz a teljesítményhez, amely őket a klub tagjává tette, nem elég az elhivatottság, a bizonyítási vágy, az akarat, ahhoz bizony a legtöbbször megszállottnak kell lenni. A Megszállottak Klubjának összetétele igen szélsőséges. Vannak olyan tagok, akik jól ismertek, sportágukban a világ bármelyik versenyén megsüvegelik őket. Ugyanakkor vannak olyanok, akik szintén példátlanul nagy eredményt értek el, de még szűkebb lakókörnyezetükben is csak kevesen tudnak Megszállottságukról. A Megszállottak Klubja soraiban tudhatja például Fa Nándor és Gál József óceáni vitorlázót, Fekete Lászlót, a világ korábbi legerősebb emberét, Adámy István és Furkó Kálmán karatézó nagymestereket, Ferjáncz Attila autóversenyzőt, Besenyei Péter műrepülőt, Béres Alexandra fitnessvilágbajnokot, Monspart Sarolta tájfutót, Várkonyi László hegymászót, Piroch Gábor kaszkadőrt. De velük együtt tagja a klubnak Csorba Simon László, Paczulák András, aki 19 évesen elvesztette egyik lábát, de a sportnak (triatlon) köszönhetően visszaszerezte életkedvét, vagy Szendrő Szabolcs, akinek szintén fiatalon kellett amputálni egyik lábát, ám később így is feljutott egy 8200 méter magas hegycsúcsra. Tagja a klubnak (tiszteletbeli státusszal) Göncz Árpád (korábbi) köztársasági elnök is. A Megszállottak Klubja a kilencvenes évek közepén kelt életre. Dr. Jakabházy László, a Testnevelési Egyetem Rekreációs Tanszékének vezetője az akkori OTSH egyik vezetőjeként álmodta meg azoknak a sportembereknek a csoportosulását, akik nem olimpiai sportágban értek el világraszóló eredményeket. Az alapötlet az volt, hogy egy ilyen klub társadalmi elismertséget jelenthet olyan embereknek is, akik egyénként ismeretlenek, ugyanakkor a maguk sportágában egészen kiemelkedő, olykor példátlan sikerrel képviselték Magyarországot. A Megszállottak Klubja csapatként harcol a tiszta sportértékekért, küzd a drogok, az egészségre káros szenvedélyek terjedése ellen, hirdeti az egészség, az erő, a kitartás fontosságát. A klub életre hívásának egy másik lényeges szempontja volt a példamutatás. Ugyanis a Megszállottak harcukkal, életszemléletükkel példát adtak arra, hogyan lehet legyőzni félelmeinket, esetleges komplexusainkat, káros szenvedélyeinket, önmagunkat. S erre, legyen szó gyermekekről vagy meglett emberekről, nem csupán a sportban van nagy szükség.


BALHÉBÉCIK: (ebből is látszik, hogy fogy a jókedvem e téren)
Idézem még egy bejegyzésemet a mai napról, a színművészetis balhé kapcsán reagáltam Demeter Szilárd szavaira.
"A fagyi mindenkor visszanyal. Vagy direkt, vagy indirekt módon. Emlékszik még valaki Nagy Blankára? Ugye nem. Ő volt a kikiáltott hős, a bátor lány. Ő volt az ellenzék üdvöskéje talán két évvel ezelőtt. Az a félegyházi lány, aki ordenáré módon beszélt kormányzati politikusokról, Kövér Lászlóról, ami csak a száján kijött. Stílusa azonnal elvitte az ujjongó csürhét az O1G-hez. Hol van most az ifjú titán? Én nem tudo., Csak annyit, hogy az történt vele, amit tudni lehetett: használói kifacsarták és eldobták, mint a narancshéjat.
V.ö.: mai színművészetis középületfoglalók. Mert erről van szó: középületfoglalásról. Az egyetemet soha nem fogják tudni elfoglalni, Az "egyetem" egy egyetemes fogalom, szelleme leírhatatlan rétegződésből áll. Benne egész múltja és jövője is. Benne a finanszírozása közpénzből, s benne a színházak jövőbeli működése, filmek készítése. Ezek itt csak szalagokat ragasztgathatnak a bejárat elé. Márpedig az nem egyetemes tett. csak egy kis balhé, ami túl hosszúra nyúlik. Szegény Nagy Blanka, ha tudta volna...

Ferenczy Károly Kődobálók című festményének felidézésével meg nem érdemelt esztétikai gesztust teszek a balhézók felé... majd utalok egy kevésbé szép foglalatosságra, az iszapbírkózásra.

 

 


Az egyik bejegyzésem kapcsán a hozzászólásokban vita zajlik arról, hogy a Fidesz hogyan támaszkodik a kevésbé tanult vidéki emberekre. Nevek említése nélkül idézem legutóbbi reflexiómat, mert nagyon komolyan gondolom::
"Kedves ..., megismétlem, s nem a bántás szándékával: ezek az egyszerűnek minősített emberek, ŐK, ugyanolyan fontos és teljesértékű alapja minden nemzetnek, a magyarnak is, alkotó eleme, mint akármilyen Pálinkás. Vagy a magát többre becsülő "intellektuel". Önámítás, hogy vannak a politikában a "hű-de-mindent-tudnak" emberek, és vannak a "nem-nagyon-tudnak-semmit-sem" alakok. Aki ez utóbbiakat megérti, beszéli a nyelvüket, az az azonos értékű nemzettel beszél. Önhittség és önteltség a kékvérű értelmiség képe. Ezt nem Önre értem, hanem azokra, akik ezt hiszik magukról, s "lefelé nézve" tanulatlanságot sejtenek. Az én nagyapám, nagymamám, 2-2 osztályt végzett, mindkettő, tanyában élő parasztok voltak, és mégis mindent, de mindent tudtak, ami az ő munkájukhoz, életükhöz kellett.
(a kép Gubcsi Attila festménye nagyapánkról I. világháborús tizedesként, és földet túró parasztemberként)

 én a sötétben is látok

nem zavar a szürke hályog
nem bántana, ha vak lennék
ha úgy szabadon szólhatnék
a hamisság már nem ámít
a fény belülről világít

árkon-bokron széllel mennék
virágporban terjeszkednék
nem ismerném a félelmet
kinyújtanám két kezemet
ha megmondjátok, hol az Igaz
van-e remény, lesz-e vigasz?

 Statua Iustitiae.jpg


Nem találkoztam még ilyen sunyi, sötét, mögöttes szándékokat elbújtató fogalommal-szóval, mint a primití
ÉRZÉKENYÍTÉS.
Most más a közszolgálati csatorna fő híradásaiban is úgy idézik különbözö hírek kapcsán, mint létező, bevett fogalmat, amiről tudnunk kellene, hogy mit jelent.
Nem akarom tudni!!! Nem akarok tudni róla, arról, amit takar.
Sunyik, a suliból, óvodából kifelé.
Alkossatok magatoknak hasonló fedett fogalmakat magatok fedésére. Ha akartok mondani valamit, mondjátok meg világosan, hogy világos választ adhassunk rá.
Utoljára írtam le e tisztátlan szándékú, zavaros fogalmat, most is csak azért, hogy kifejezhessem elutasításomat.
Vissza az agarakkal, az agyarakkal, megvagyunk nélküle, érzékenyen minden szépre.

 Illetékteleneknek belépni tilos matrica, tábla, jelzés 63×63 cm 3590 Ft-tól.