Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Albumok

Gubcsi Lajos könyvterve 1998-2023-ig ÉS könyveinek webjegyzéke

 

 I.  Megjelent 1998-2012 között:

 

 1. 1998-2000 között Üzenet Erdélyből, 5., 6., 7. és 8. kiadás

 

2. 1998 Szem, fényvesztés

 

3. 1999 Valaki dobog a szívemen

 

4. 2000 Aranykönyv I. – A Magyar Művészetért

 

5. 2000 Haza szerelem és a Valaki dobog a szívemen 2. kiadása

 

6. 2001 Posztumusz I. – A Magyar Művészetért és az Aranykönyv I. 2. kiadása

 

7. 2001 Istentelenül és a Haza szerelem 2. kiadása

 

8. 2002 Magyar parasztság a Kárpát-medencében és a Posztumusz I. 2. kiadása

 

9. 2002 Jó kedvedben teremtettél és az Aranykönyv I. 3. kiadása

 

10. 2003 Üzenet a végekről I. – Felvidék és az Istentelenül 2. kiadása

 

11. 2004 Az élet túlsó oldala, a Jó kedvedben teremtettél és a Magyar parasztság 2. kiadása

 

12. 2005 Üzenet a végekről II. – Kárpátalja, a Magyar parasztság 3. és a Jó kedvedben teremtettél 3. kiadása

 

13. 2005 A csillagokban Bubik István – Himnusz, nimbusz, mítosz

 

14. 2006 Summa

 

15. 2006 A szabadság népe - 1956

 

16. 2007 Az ég felé...

 

17. 2007 Üzenet a végekről III. - Délvidék - 1111 év után

 

18. 2008 Dallam az éjben

 

19. 2008 IV. Üzenet Erdélyből - 9. új, átdolgozott kiadás

 

20. Ajánlott - Levelek Orbán Viktornak (válogatás)

 

21. 2009 Elég, ami ELÉG - Leveleim Orbán Viktornak (a teljes levelezés 2004-2008)

 

22. 2009-2023 Ex Libris Díj -  6 kötet dísztokban: Pentalógia: Üzenet a Felvidékről, a Kárpátaljáról, a Délvidékről, Üzenet Erdélyből; A szabadság népe; és a Summa

 

23. 2010 Elég lett, ELÉGETT – Leveleim Orbán Viktornak 2009-ben 

 

24. 2010 Egy kun Budán és Pesten – élet-, kor- és közrajz

 

25. 2010 Korom Magyarország fölött

 

26. 2011 Legényregény

 

27. 2012 Hű szó, háborgó 
 
28. 2012 Felnőtt állatmesék
 
II. Tervezve 2013-2023 között: 
 

1. 2013 Őseink, gyermekeink 2013

 
2. 2013 Nyitott boríték 2013
 
3. 2013 A Magyar Művészetért - 25 éves gyermekem 2013
 
4. 2013 Hazudj, s a bíró is megsegít – Jus gladii – Karaktergyilkosság 2013
 
5. Lányregény – Töredékek 2014
 
6. 2016 Üzenet a magyarokról (Híradás a testvéreinkről)

 

7. 2018 Lélek, szó, szép

 

9. 2023  Summa summarum

 

 

Gubcsi Lajos Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában megjelent albumai, könyvei                                          

 

Gubcsi Lajos: Hazudj, s a bíró is megsegít – Jus gladii (megj. 2013)
Egy karaktergyilkosság története 
http://mek.oszk.hu/10400/10408/
 
Gubcsi Lajos: A Magyar Művészetért – 25 éves gyermekem (megj. 2013)

http://mek.oszk.hu/11200/11262/

 
Gubcsi Lajos: Nyitott boríték (megj. 2013)
http://mek.oszk.hu/10900/10946/
 
Gubcsi  Lajos: Őseink, gyermekeink
http://mek.oszk.hu/10400/10409/
 
Gubcsi Lajos: Felnőtt állatmesék 
http://mek.oszk.hu/10400/10407/
 
Gubcsi Lajos: Hű szó, háborgó
http://mek.oszk.hu/10400/10410/
 
Gubcsi Lajos: Legényregény
http://mek.oszk.hu/08600/08677
 
Gubcsi Lajos: Korom Magyarország fölött - 2004-2010
http://mek.oszk.hu/08400/08497/
 
Gubcsi Lajos: Elég lett, ELÉGETT
http://mek.oszk.hu/07700/07792/
 
Gubcsi Lajos: Egy kun Budán és Pesten
http://mek.oszk.hu/07700/07793/ 

 

Gubcsi Lajos: Elég, ami ELÉG

http://mek.oszk.hu/06600/06608/

 

Gubcsi Lajos: IV. Üzenet Erdélyből                                       

http://mek.oszk.hu/03400/03498

 

Gubcsi Lajos: Dallam az éjben                                                            

http://mek.oszk.hu/05700/05773/
 
Gubcsi Lajos: Ajánlott – Levelek Orbán Viktornak (részletek)
http://mek.oszk.hu/05800/05833/                                                           

 

Gubcsi Lajos: Üzenet a végekről III. – Délvidék

http://mek.oszk.hu/03400/03497                                                            

 

Gubcsi Lajos: A szabadság népe

http://mek.oszk.hu/03400/03496                                                           

 

Gubcsi Lajos: Az ég felé...

http://mek.oszk.hu/03400/03499                                                            

 

Gubcsi Lajos: Summa - 55 évem ha ha 110 lesz - Lírai regény

http://www.mek.oszk.hu/02400/02426/                                                    

 

Gubcsi Lajos - Gubcsi Anikó: A csillagokban Bubik István.

   http://www.mek.oszk.hu/02300/02355                                                  

 

Gubcsi Lajos: Üzenet a végekről I. – Felvidék

   http://www.mek.oszk.hu/01900/01950                                                

 

Gubcsi Lajos: Üzenet a végekről II. – Kárpátalja

   http://www.mek.oszk.hu/02300/02324                                              

 

Gubcsi Lajos: Üzenet Erdélyből

   http://www.mek.oszk.hu/01600/01651                                                  

 

Gubcsi Lajos: Az élet túlsó oldala

   http://www.mek.oszk.hu/01900/01947/                                             

 

Gubcsi Lajos: Jó kedvedben teremtettél...

http://mek.oszk.hu/02500/02576                                                          

 

Gubcsi Lajos: Istentelenül

http://mek.oszk.hu/02500/02575                                                        

 

Gubcsi Lajos: Haza szerelem

http://mek.oszk.hu/02500/02574                                                         

 

 Gubcsi Anikó-Gubcsi Lajos: Aranykönyv - A Magyar Művészetért

http://www.mek.oszk.hu/01700/01741                                             

 

 Gubcsi Lajos: Posztumusz

http://mek.oszk.hu/02700/02785                                                             

 

Gubcsi Lajos: Magyar parasztság a Kárpát-medencében  http://mek.oszk.hu/02500/02577                                                                

 

Gubcsi Lajos: Valaki dobog a szívemen

http://mek.oszk.hu/02500/02573                                                                 

 

Gubcsi Lajos: Szem, fényvesztés

http://mek.oszk.hu/02500/02578                                                                

 

Gubcsi Lajos: 4 nap, amely megrengette az országot (1989. október 5-9. MSZMP-MSZP)

http://www.mek.oszk.hu/01500/01508                                                         

 

Gubcsi Lajos-Tarafás Imre: A láthatatlan pénz

http://www.mek.oszk.hu/02400/02442/                                                          

 

Gubcsi Lajos: A kommunikáció napja (Magyar Tudományos Akadémia, 1998. április 10.) http://www.mek.oszk.hu/00100/00141                                                           

 

A Zrínyi Média kiadásában, Gubcsi Lajos szerkesztésében megjelent könyvek:

 

-1000-1100 years ago – Hungary in the Carpathian Basin

http://mek.oszk.hu/09100/09132/09132.pdf

 

-1000-1100 évvel ezelőtt – Magyarország a Kárpát-medencében

http://mek.oszk.hu/09100/09186/09186.pdf

 

-From the Noon Bell to the Lads of Pest

http://mek.oszk.hu/09400/09426

 

-A déli harangszótól a pesti srácokig

 

-For the Homeland onto Death

 

-A hazáért mindhalálig

 

Gubcsi Lajos Benkő László: Ismét Vereckénél – Rákóczi ballada

 

DVD: http://video.amm-gubcsi.hu/Ismet_Vereckenel.mpg

 

CD: http://www.amm-gubcsi.hu/cikk/1180/benko--gubcsi---ismet-vereckenel
További hírek

Ma, a kuruc szabadságharcot 1711. április 30-án lezáró szatmári szerződés napján szeretném visszaidézni az indulást, az első percet, amikor Munkács feladásakor, 1688. január 17-én Zrínyi Ilona átadja a szabadság kardját fiának, az akkor 12 éves II. Rákóczi Ferencnek - a szobor A Magyar Művészetért Szoborkertjében áll 2004 óta, Györfi Sándor alkotása. Egyben a fejedelem születési évfordulójára is emlékeztünk vele - Tempfli József akkori váradi püspök szentelte fel, együtt Hajagos Gyula kiskunfélegyházi plébánossal.




Hajrá, magyarok! 6-ig meg se álljatok!

KÖSZÖNJÜK, CSALÁDOK, ÉS GRATULÁLUNK - EZ AZ AZ ÚT!

Évtizedes csúcsot ért el a magyar nők termékenységi szintje, kevésbé hivatalos kifejezéssel az áldott állapot és a házasodási kedv
20 éve nem kötöttek annyi esküvőt, mint tavaly, megtorpant a válások számának évek óta tartó növekedése, kevesebb abortuszra került sor.


2 éve már, hogy... de minek?
KÉT ÉVE ÍRTAM - emlékeztet most reggel a legnagyobb közösségi oldal -, s bizony, ma is írhatnám, semmi sem változott e téren, Isten malmai korpát őrölnek, ha úgy adódik. Riadtan nézem soraimat: marad ugyanúgy, ami rossz? Simicska, majd Habony és társai - mint a rendszer jelképei?

HABONY! - hablaty
Miért kell Habony Árpád ügyében - létéről, funkciójáról, szerepéről - hazudni? Mellébeszélni, ködösíteni, kitérni - mert e szavak is a hazugság kategóriája.
Nevét sem hallottam 2010-ig, az új Fidesz-kormány megalakulásáig. Ma már tudom, én voltam alulinformált. De vagyunk így közel 10 millióan. Aztán barátaim elmondták - 2010-ben - mi az ő kiváltságos szerepe Orbán Viktor körül. Nem örültem neki, ez nem jó konstrukció, nem olyan, ami illik a kétharmadhoz. Kifejezetten haragudtam érte, de egyébként mi közöm hozzá. Ki az a Habony Árpád, hogy foglalkoznom kelljen vele.
Az ellenzék és az érte dolgozó média, közformálók most mumusként néznek rá, lesik minden lépését, mintha maga az Úr járna köztünk. S megint eszembe jut: ki az a Habony Árpád? Miért kellene naponta magunkba engednünk a híreket róla. Nem a mi tévedésünk, nem a mi eszközünk, nem a mi módszerünk. Akkor miért? Oda se figyelek már, ha rugóznak rajta. Oda se figyelek már rá.
VISZONT. VAN. LÉTEZIK. HAT. BEFOLYÁSOL. TERVEZ, MEGVALÓSÍT. IRÁNYÍT. 
AKKOR VISZONT MIÉRT KELL LETAGADNI?

Ki és miért fél attól, hogy van egy fickó, aki tanácsokat ad a miniszterelnöknek? Miért fél bevallani ezt a kormányfő. Ismerve a Fidesz mai kormány- és jutalmazás-technikáit, érdektelen, hogy van-e fizetése bármely állami kifizető helyen, vagy nincs (nincs!), a hülye is tudja, hogy ha fontos embernek fontos helyen és helyzetben tanácsot ad (Habony Árpád vagy X, Y, Z), AKKOR megtalálják a módját annak, hogy elnyerje méltó jutalmát. Abba, hogy mi ez a jutalom, úgysem látunk bele, én nem is akarok, mert biztosan nem 100 milliárdos nagyságrendű, mint pl. a Simicska-birodalom jutalmazása (volt). Közömbös számomra, hogyan elégítik ki Habony Árpádot.

De ha ilyen egyszerűen megítélhető ez az egész kérdés, akkor miért kell hazudni, kitérni, ködösíteni, stb.? Ez a hiba, nem Habony. Őt és hatását nem tudjuk megítélni. DE a hazudozásból eredő hiba hatását meg tudjuk: elfordulunk tőle. Valahogy' nagyon stílustalan és erőszakos, mert az áll mögötte - immár hónapok óta minden Habonyt érintő kormányzati és Fidesz-megnyilvánulásban -, hogy: Figyelj! ÉN bármit mondhatok.

És ez bizony elementárisan nagy tévedés. 
Mert mondanak bármit, Habony évtizedes időzónában titkos és belső bizalmas tanácsadó. Úgy, mint ahogyan pl. Simicska "kincstárnok" kifizető volt. Mire ment vele a Fidesz a dolgok kitisztulásakor?  (Simicskát nem volt szabad bírálni, félni kellett - volna - tőle; s mi lett belőle...)


2015. április 23. 


ENNÉL UNDORÍTÓBB HÍRT ALIG LEHET OLVASNI
SIMICSKA LAJOSÉ LETT AZ INDEX.HU - alapítványi átmosással (mert ugye, éppen most írtam: mire is használják az alapítványokat Magyarországon...). Gátlástalanok, ha egybekelnek.
Kezdődik.
Pfuj. Ennyi.

A Magyar Művészetért Díjrendszer idén 30 éves. Alapításához 500 forint kellett. Azóta a 16 díj együttesévé vált díjrendszer nevében kb. 1300 díjat adományoztunk és 2038-ig biztosan látjuk, hogy ez így marad. Saját erőből, barátok saját erejéből. S néhány önkéntes hazai magántámogatásból. Ami soha nem volt bekalkulálva, anélkül is haladni akartunk.

Utálnám, ha a művészeteket, művészeket, alkotó személyeket és közösségeket támogató díjunk sorsa attól függne, támogatja-e az állam, önkormányzat, mások pénzéből élő alapítvány. Egyáltalán: utálnám, ha a díjak sorsa attól függne, támogatja-e más az alapítón kívül. Mert akkor miért alapítja az alapító, ha nem tudja ellátni. S ha már nem tudja, miért nem hagyja abba?

Egész életemben megvetettem azokat az alapítványokat, alapokat, amelyeket azért hoztak létre, hogy aztán kalapoljanak, kéregessenek, s ha netán nem kapnak, bajba kerülnek, sírdogálni kezdenek. Akkor mire alapozták adományozó kedvüket? S ha erejük elfogyott, ha céljukat más nem támogatja, akkor miért nem adják át a terepet alaposabb kezdeményezőknek. De e téren nem vagyok türelmetlen, kritikát sem szoktam gyakorolni mások felé, egyszerűen csak utálom az ilyesmit. Mikor úgy tüntetik fel, hogy áldoznak, közben abból élnek? - a célra beszedett pénzekből.

De mindennél jobban utálom az állam, stb. tőgyén lógókat. 

S hogy fokozzam: náluk már csak azokat utálom jobban, akik külföldről tartatják el magukat. S ők a "fő civilek". Ők civilek? Mióta? Mióta civil kurázsi az, hogy szervezetek, csoportok eltartatják magukat külföldiek pénzén, s itthon eljátsszák a nagy felelős adakozót, demokratát, jogbajnokot, pénzosztót? Szolgák, pontosan behatárolható érdekek mentén, hihetetlen hangzatos címeken-neveken: Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), s az ilyenekből tucatnyi, seregnyi. A TASZ a példámban jelkép: a pénzügyi kitartottság és a társadalmi nagyképűség zavaros keveréke - mondhatnék más neveket is, bőven.

Még ezt is lenyeli az ember. Hiszen nem én hozom a döntéseket, nem azért vagyok, hogy mások ügyeiben ugrabugráljak.

De mi abban a gond, hogy egy állam - bármely állam, bárhol a világon - a saját törvényhozó erejére építve azt mondja: OK, működjetek, demokrácia van, éljen minden kezdeményezés, ÁM szeretném törvényileg meghatározni, hogy milyen legyen a működésetek pénzügyi átláthatósága?! Elvégre ti is itt szerveztek, ügyködtök jót vagy rosszat ezen ország területén.

Mi a gond abban, ha van egy határ - nem az én dolgom eldönteni, éppen hol lehet és kell ezt meghúzni -, amely fölött nyilvánosságra kell hozni a külföldi támogatás összegét? Örülhetnének e "civilek", hogy rájuk is kiterjednek a közösségi szabályok, s nem kerülnek gyanakvás árnyékába. Büszkén s maguktól kellene ezt felajánlaniuk, tisztelve ezzel a közeget, melyben élnek: a magyarok közösségét, közös ügyeit.

Én természetesen a belföldi támogatás összegét is kötelezően publikáltatnám, ugyancsak a törvény erejével.

És keserűen fűzöm hozzá: hozzon bármilyen törvényt az állam, ezek a szervezetek úgyis kijátsszák. Mert ők ebből élnek. És úgy gondolják, hogy ők védettek, rájuk ennél szigorúbban úgysem mer senki ellenőrzést kiróni. Sőt számukra az ellenőrzés sötétté vált Magyarországot jelent, gátlástalanul küldik világgá panaszukat jogfosztottságukról. Hm.

Legalább legyen egy jelzőoszlop, hogy Uraim, eddig és ne tovább. De mivel persze nem azt korlátoznánk, hogy Önök mennyi pénzt zsebelnek be külföldről - hogyan is szólhatnék bele ebbe én, az állam -, hanem csak egyszerűen látni szeretnémk a befolyó támogatás méretét X magas összeg fölött, szíveskednének ezt tudomásul venni? Amúgy meg nyilván folyik majd a pénz Önökhöz ezután is, ugyanazért, ugyanonnan, ugyanúgy.

Mi itt a baj? Az, hogy a szolgák - akiket eltartanak külföldről - szeretnék úgy tenni, mintha ők igazi, nemes nagyurak volnának? De nem azok. S nem is civilek. Függelékek, mástól függnek, más pénzét szolgálják meg, őt szolgálják ki, s közben a fejük fölött lóbálják a táblát: MI VAGYUNK a civil szervezet. Tudják, mit? Akkor már százszor inkább az a család, amelyik az utcánkban rendszeresen szépítgeti a szegényes játszóteret, kizárólag a saját pénzéből, szó nélkül, csak úgy egyszerűen, mert úgy érzik: nekik erre több pénzük van, mint a környék lakóinak. ŐK A CIVILEK - AKIK A SAJÁTJUKAT ADJÁK. Ők, a feljegyzetlen tízezrek, s nem a kibélelt szolgák. Önök meg a máséból élnek, farizeus módon jótevőként kívánva szerepelni

Ajánlom tehát mindenkinek, hogy kunyerálás és kiszolgálás, hajbókolás és függés helyett arra a méretre, arra a szorgalomra, kitartásra, tehetségre és áldozatra építse adományozó kedvét, amekkorát elbír ő maga. S ha ezek után valakik szívesen segítik, tegye teljesen nyilvánossá. Ehhez még csak nem is kellene törvény. Ehhez elég lenne tisztességes civil kurázsi.

Társaság a Szabadságjogokért meg a többi, meg a többi? Az melyik alapjog, hogy ismeretlen és ellenőrizhetetlen külső forrásokból tartsanak már el, ellenőrizetlenül, mert én annyira nagyon szeretem a szabadságot? Ez elég gyenge adományozó kedv, szolgaként is kevés.

ÉN, KIBEN TE
ÁLDOTT MINDEN PERC (Húsvétkor)

Lüktető életben a dermesztő halállal
szemben feszülni lehetetlen,
ha nem hiszünk az egyetlenben:
amelyben rajtunk túl is fénylő világ van

Vétkek közepette az örök vigaszban,
hogy a reményben csak jó s igaz van
S bár gyarlón mindig mindent elrontottunk
nem lesznek úrrá görcsök, félelmek rajtunk

Hús és vér sejtjében a vétlen, tiszta lélek
emberszívű megváltóink, kik értünk élnek
Feléjük nyújtott vágyakozó, kérő kezünk
a körforgásban mi is új létet érdemlünk

Százszor is benned én
kiben te megszülettél
ezerszer bennem te
felkelő naplemente

(Gubcsi Lajos, 2017. április 14,)