Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
MM-díjak 1987-2013

A Magyar Művészetért Díjat kapták 1987-2013 között

 

Ádám Gyula

Ágh István

Aknay János

Almási Tamás

Annus József

Asszonyi Tamás

B. Nagy László

Balikó Tamás

Bálint Zoltán

Balla Demeter

Balogh Miklós

Bánffy Miklós

Bárdos Lajos

Bartis Attila

Bella István

Bence Lajos

Benedek György

Benedikty (Horváth) Tamás  

Benkő Imre

Berecz András                                                                              

Bereményi Géza

Bessenyei Ferenc

Bicskei Zoltán

Bocskay Vince

Bódy Gábor

Bogdán Zsolt - Bubik István-díj

Bognár Szilvi

Borbándi Gyula

Borbás Tibor

Bozay Attila

Böszörményi Géza

Bródy János

Bubik István

Bucz Hunor

Buda Ferenc

Búza Barna

Cantemus kórus

Cziffra György

Czimer József

Cs. Szabó László

Cseres Tibor

Cserhalmi György

Csernyus Lőrinc

Csete György

Csomós Mari

Csoóri Sándor

Darázs Árpád

Dárday István

Dévényi Sándor

Dienes Gábor

Dobos László

Dohnányi Ernő

Domokos Pál Péter

Domonkos István

Dresch Dudás Mihály

Dubrovay László

Duray Miklós

Ekler Dezső

Eötvös Péter

Eperjes Károly

Erdélyi János

Esterházy Péter

ExperiDance társulat

Fábri Zoltán

Farkas Árpád

Farkas Zoltán

Fehér Ferenc

Fekete György

Ferencz István

Ferenczes István

Finta József

Fodor Antal

Fodor Géza

Fodor Sándor

Foltin Jolán

Földi Péter

Gál Sándor-Felvidék

Gál Sándor-Magyarország

Garas Dezső

Gergely András

Ghymes együttes

Gink Károly

Gombos Gyula

Götz János

Grendel Lajos

Gubás Gabi - Bubik-díj

Gulyás Dénes

Gulyás György

Gulyás Gyula

Gulyás János

Gyarmathy Tihamér

Gyarmati Lívia

Györfi Sándor

Györgyfalvay Katalin

Győri Balett

Gyulai Líviusz

Gyurkovics Tibor

Hajdú Szabolcs

Halmos Béla

Hamvas Béla

Harag György

Havasi István

Herceg János

Herczku Ágnes

Herendi Porcelánmanufaktúra

Hervay Gizella

Honvéd együttes

Horváth Ádám

Huszárik Zoltán

Ilia Mihály

Illyés Kinga

Imre Zoltán

Ivácson László

Jancsó Adrienn

Jandó Jenő

Jankovics Marcell

Jaskó István

Jékely Zoltán

Jókai Anna

Juhász Ferenc

Juhász Zoltán

Jurcsik Károly

Káel Csaba

Kaiser Ottó

Kaján Tibor

Kaláka együttes

Kallós Zoltán

Kányádi Sándor

Kardos István

Kárpáti Tamás

Karsai Zsigmond

Kása Béla

Kaszás Attila

Keleti Éva

Kerekes Éva - Bubik-díj

Kerényi Imre

Kévés György

Kézdi Imola – Bubik-díj

Kicsid Gizella - Bubik-díj

Király Ernő

Király László

Kobzos Kiss Tamás

Kocsár Miklós

Kocsis Imre

Kocsis Zoltán

Kodály vonósnégyes      

Kokas Ignác

Koltai Lajos

Kondor Béla

Korniss Péter

Kortárs Magyar Galéria

Kós Károly Egyesülés

Kósa Ferenc

Kovács József

Kozák András

Kő Pál

Kubik Anna

Kubinyi Anna 

Kuncz László

Kunkovács László

Kurtág György 

Lajkó Félix

Lászlóffy Aladár

Latinovits Zoltán

Lázár Ervin

Lehóczky János

Lendvay József

Liszt Ferenc Kamarazenekar

Litomericzky Nándor

Lohinszky Loránd

Lóránt János Demeter

Lovász Irén

Lukács Miklós

Magyar Zoltán

Makoldi Sándor

Makovecz Imre

Mányi Építész Stúdió

Márai Sándor

Maria de Faykod

Markó Iván

Martin György

Marton László

Matl Péter

Melocco Miklós

Mensáros László

Mészáros Ági

Mészöly Miklós

Mihály Árpád 

Mihály Gábor

Miklósa Erika

Misztrál együttes

Mocsár Gábor

Molnár Edit

Muzsikás együttes

Nádas Péter

Nagy Ervin

Nagy Ervin - Bubik-díj 

Nagy Gáspár

Nagy József (Josef Nadj)

Nagy Kovács Mária

Nagy László

Nagy Zoltán ifj.

Nagy-Kálózy Eszter

Nemeskürty István

Németh Ildikó

Novák Ferenc

Oberfrank Pál – Bubik-díj

Olasz Ferenc

Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark

Orosz János

Ökrös Csaba

Ötvös Nagy Ferenc

Páll Ágoston

Páll Antal

Páll Lajos

Páll Magdi

Páskándi Géza

Péreli Zsuzsa

Perényi Miklós

Péterfy László

Petrás Mária

Pilinszky János

Polgár Rózsa

Popova, Aleszja

Püski Sándor

Ráckevei Anna

Ragályi Elemér

Ránki Dezső

Ratkó József

Reneszánsz Zrt.

Rófusz Ferenc

Román Sándor

Rózsa György

Ruszt József

S. Benedek András

Samu Géza

Sánta Ferenc

Sára Sándor

Schéner Mihály

Schiffer Pál

Schilling Árpád

Schinágl Gábor

Schrammel Imre

Sebestyén Márta

Sebő Ferenc

Seregi László

Sík Ferenc

Siklós Mária

Sinkovits Imre

Somogyi Győző

Somogyi József

Spiró György 

Sütő András

Sváby Lajos

Szabadi Vilmos

Szabados György

Szabó István

Szabó Szilárd

Szabóky Zsolt

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Építész Kamara

Szakonyi Károly

Szalai Györgyi

Szalay Ferenc

Szántó Tibor

Szécsi Margit

Székely János

Szervátiusz Tibor

Szilágyi Domokos

Szilágyi István

Szirtes Ádám

Szokolay Sándor

Szórádi Zsigmond

Szőcs Géza

Szörényi Levente

Szőts István

Tamási Áron

Tari István

Tarr Béla

Taub János

Téka együttes

Tímár János

Tímár Sándor

Tímár Viktor

Tiszatáj

Tolnay Klári

Tóth Bálint

Tóth Ildikó

Tóth Menyhért

Tóth Tibor - Bubik-díj

Törőcsik Mari

Török-Illyés Orsolya

Tőzsér Árpád

Trill Zsolt - Bubik-díj

Turányi Gábor

Udvardi Erzsébet

Udvaros Dorottya

Új Budapest együttes

Ulman István

Utassy József

Ütő Gusztáv

Varga Miklós

Vári Fábián László

Vass Lajos

Verebes Ernő

Vidnyánszky Attila

Vígh Tamás

Vinczeffy László

Visky Árpád

Vitézy László

Vivi Dragan Vasile

Vörös László

Vujicsics Tihamér

Wass Albert

Weöres Sándor

Zurgó együttes

Zsigmond Dezső

Zsigmond Vilmos

Zsuráfszki Zoltán

 

A Magyar Művészetért

Tiszteletbeli Díj

Bayer József

Csányi Sándor

Debrecen városa

Demján Sándor

Gubcsi Lajos Levente

Kovács Gábor

Mádl Ferenc

Magyar Művészeti Akadémia

Marjay Gyula

Nagy Endre

Szórádi Sándor

Székelyudvarhely, Emlékpark

 

 

További hírek
Idei díjátadó gálánk - 30. évünkben - két részletben zajlik Erdélyben: július elsején Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában, és július 8-án Kézdivásárhelyen a Vigadó Művelődési Házban.

Most a kézdivásárhelyi gála díjazottainak névsorát tesszük közzé, íme:

 

Árpád fejedelem-díj

Pászka Lehel lovasíjász

 

Gubcsi Lajos Ex Libris Díja

Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató

Beder Tibor és a Lármafa-találkozók

Gyűjtemények Háza, Kézdivásárhely

Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad

Nagy Mózes Elméleti Líceum

Romániai Magyar Pedagógus Szövetség

Szabó Enikő színművésznő

Szima Csaba helytörténész

Sántha Attila költő, történész

Veres István séf

Vetró Bodoni András képzőművész

 

A gálát megnyitja: Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere és Gubcsi Lajos, a díjak alapító elnöke.

(a fotón az Árpád fejedelem-díj, e herendi alkotás látható, valamint az Ex Libris Díj logója - Ötvös Nagy Ferenc alkotása)


Elhunyt egy kiváló, nagyszerű tévés személyiség: Nagy Gyuri.
Fura fintora a sorsnak: éppen ma, még a rossz hír előtt sokat töprengtem azon, hogy milyen kegyetlen vak szerencsétlenség, főleg, ha rák formájában érkezik. Mert mennyi jó ismerősömre sújtott le ez a betegség mostanában (Gyuri esetében még nem olvastam halála okát).
S bizony magamban hozzáfűztem: védtelenek vagyunk. S éppen tegnap írtam Benkő Lacinak, az Omega billentyűsének, hogy milyen nagyszerű az Ember, s mennyi oka van arra, hogy az Élettel a legutolsó másodpercig találkozni akar, s tud is. Jó ismerősök vagyunk vele, őt pillantjuk meg először, s hozzá ragaszkodunk végsőkig.
Gyurikám, örök békét földi jó híredhez.
Ő is azok közé tartozott, akinek évekkel ezelőtt átnyújthattam az Ex Libris Díjamat.
(fotó Magyar Nemzetből)

8051 LÖVÉS ÍJJAL!

Kopecsni Gábor bámulatos íjász teljesítménye Felvidéken, Gömörpéterfalán, 12 órán át szakadatlanul - idézet a nekem is írt leveléből:

Kilőtt vesszőmennyiség: 8051
Találati arány 73, 55 %
Küzdelmek száma: 626 küzdelem
Győzelmi arány: 90, 6 %

Sokak számára úgy fog eljutni a hír, hogy Kopecsni Gábor kilőtt 8051 vesszőt, 73, 55 %-os arányban. Ez az eredmény nem születhetett volna meg, ha nincs az a kiváló csapat, aki összejött segíteni! Akik hűen kitartottak, akik hűen szedték és hordozták a vesszőket, akik hűen figyeltek egymásra és váltották a fáradókat egész nap, az említett szélsőséges időjárás dacára.

Minden tiszteletem a dunaszerdahelyi, a tornaljai, a palásti és a házigazda péterfali barantásoknak!
Ez az eredmény bár a Felföldi Baranta Iskola hírét öregbíti, de legyen példa minden fiatalnak és íjászónak, ha van hite és bizalma, akkor még jobb eredményeket is elérhet egymás példájára, és arra, hogy az íj a magyar ember kezébe való! Így emlékezzünk meg 2017-ben a 907-es győztes pozsonyi csata 1110-i évfordulójára, ahol az íj fő fegyver volt a magyarok kezében, és az okos taktika mellett ennek is köszönhetjük azt, hogy most itt lehetünk a szeretett hazákba, a Kárpát-medencében!
Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, nem bírom, még ezt a sorozatot lövöm. Voltak szakaszok, amikor minden egyes lövés nagy fájdalommal járt. Az íjtartó vállam, a feszítő kezem csuklója és az alkarom szinte robbanásig feszült, voltak pillanatok, mikor nem tudtam már megmarkolni az előkészített vesszőket és kiestek a kezemből… de amikor ránéztem azokra a tanítványaimra, akik hajnaltól végig kitartottak velem, tűző Napon, többször ránk szakadó esőben, sárban sem hátráltak meg, a lányok szakadó esőben is számolták a leadott lövéseket… az ő hitük nekem is hitet adott és bár minden perc háromszor annyinak tűnt, lelassult az idő, kitartottam a végsőkig.

Az Ősök útján, önmagunkhoz…

Tisztelettel e pár sor olvasóinak:
Kopecsni Gábor


Kopecsni Gábor 2014 óta Ex Libris Díjasunk.


Aki elmarad ettől, kívánom, legyen ő is benne!

298 300 forint a bruttó átlagkereset Magyarországon, 12,8 százalékkal magasabb, mint egy éve -KSH jelentés.
Az átlagos nettó kereset családi kedvezmény nélkül 198 400 forint, akik kedvezményt kaptak, azoknak átlagosan 206 300..
A magánszektorban 11,6, a közszférában 14,4 százalékkal emelkedett a bruttó átlagkereset márciusban - a közmunkások nélkül számolva, akiké 2,6 százalékkal emelkedett. 
Főleg a minimálbér és a garantált bérminimum emelkedése, valamint a közalkalmazottak és állami cégeknél dolgozók bérrendezése a kb. 12 %-os bérnövekedés oka tavalyi és idén március között. 3 éve, 2014 januárjában a mostani kb 300.000 helyett kb. 223.000 volt a bruttó átlagkereset.


Más. (kieg. a tegnapi hírhez) Tisztelettel teszem közzé a szolnoki tévében bemutatott tudósítást az ottani Makovecz kiállításomról, kiemelkedő gondolatok hangzottak el s igen látványos, szép a kiállítás.

http://www.szolnoktv.hu/musorok/kulturkorzo/?article_hid=44024


Most, hogy emlékeztettek az Imre álma című kiállításom sikerére, összefoglalva: Makovecz grafikai kiállításom jelenleg 40. helyszínén, Szolnokon, az Aba-Novák Agora Kulturális Központban látható, a szolnokiak igen szép, méltó ünnepséget rendeztek.
Az Imre álma bejárta az egész történelmi Magyarországot az elmúlt 6 évben: Erdélyt, Kárpátalját, Felvidék, Délvidék közösségeit, Várvidéket s természetesen a mai Magyarország számos kiállító termét - - sőt, a grafikák egy része, más kiállítási címen idestova 10 éve járja a magyar világot. .
S természetesen nem ért véget...

Harcedzett, vidám örök-tévés barátom, Pomezanski György nagy baráti-rokoni körben ünnepli ma 50. születésnapját. Ezek a sorok jutottak eszembe, megírtam az ünnepségre:

Gubcsi Lajos: A csendes intelligencia

A fenti cím nem más, mint Pomi, Pomezanski György neve egy sokak számára ismeretlen nyelven, amelyben a "csendes" azt jelenti, hogy pome, az intelligencia pedig a zanskival egyenlő. Ugyanezen a nyelven a György jelentése áttételes: utalást tartalmaz arra, hogy mindig élő, sokáig élni fog, halhatatlan. Míg ez utóbbi jelentést ellenséges érzelmű nyelvészek kétségbe vonják, az előzőekben nincs vita sehol a lingvisztikai szakirodalomban.
Így hordozza Pomezanski György, Gyuri, Pomi évszázadok óta - ezt ünnepeljük most - a csendes és az intelligencia lenyűgöző párosát. Voltak nagy emberek, Bonaparte Napóleon például, aki mindenkit meghaladó természetes intelligenciával rendelkezett, de kezdeti csendességét később zajra váltotta, egyszerűen nem bírta ki ágyúdörgés nélkül. Gyuri nem ilyen: még a balliberális harsogásokat is rezdületlen arccal viseli, erre Napóleon soha nem lett volna képes.
Csak az utóbbi években adott át Gyuri egy kéziratot, amelyből kiderült, hogy nemes ember. Nem tudom, miért nem akarta ezt már sokkal korábban közölni velem, hiszen jómagam tudtam kezdetektől. Ránézésre. Főleg pedig attól a pillanattól, amikor éppen mélyen vesztes helyzetemben meghívott a műsoraiba állandó szereplőnek, arcot mutathattam újra a képernyőkön is. E tekintetben ő volt az egyetlen, ekkor jöttem rá végérvényesen lengyel nemesi származására, ők - és mi, kiskunok - szoktunk kivont karddal belevágtatni az ellenség sűrű soraiba, merő büszke dacból. Tette - hogy nekem képernyőt, műsort ajánlott a sajátjából - felért egy kihívó, kirívó árulással az akkor éppen engem is letipró balliberális gócok szemében.
Egyébként nem volt könnyű az élete Gyurinak a tekintetben, hogyan maradjon egyszerre csendes és intelligens. Általában senkinek sem sikerül, ha bekerül a tévék vonzásába. Ő sajátos életutat teremtett azzal, hogy nem szállt be az önhitt hivalkodók ricsajába akkor sem, mikor pályacsúcsain ez kézenfekvő lett volna. Harsogó időkben halk szó? - ki ez az ember? Ja bocs, lengyel nemes magyar testben. Így aztán könnyen megvalósítja a lengyel, magyar két jó barát eszményét.
Azok, akik most emléksorokat írnak hozzám hasonlóan, nyilván tévés sikereit méltatják okkal, e fontos értékeléseket nem szaporítanám. Inkább egy olyan szempontot említek, amit mások talán nem.
A vezénylő tábornok szerepét. Aki pontosan tudja, hova küldi katonáit, a "Gyertek utánam, nem megyek sehova!" hamisságát szemétdombra dobva teljes biztonsággal tervezi meg a támadás irányát, a pontos ellátást lőszerrel, élelemmel, vízzel és markotányos nőkkel, az utak biztonságát, a váratlanul reá szakadt visszavonulás rendjét. Mert tudja, hogy a csata elvesztése csak akkor vezet vereséghez, ha fel is bomlunk, ld. Magyarország és Lengyelország megannyiszor!, - innen tehát tényleg tudhatja Gyuri, hogy ez nagy baj! A vezénylő tábornok képes azonnal, hittel és ésszel újraszervezni a sorokat, újabb erőfeszítésekre készen, legyen az akár az elkerülhetetlen halál, ha az az utolsó pillanatban is hordozza, viszi hátán a dicsőséges életet.
Sem a csendes intelligenciát, sem a vezénylő tábornok zsenijét nem lehet akarni: nem mondhatja senki, hogy én az AKAROK lenni. Vagy az vagy, vagy nem. Vagy lehetsz az, vagy nem. Ezt eldöntötték egyrészt őseid egy végtelen hosszú láncszemben, másrészt az a véletlen, amilyen lettél születésed pillanatában és utána, ifjú korodban, harmadrészt eldönti nagy fordulóinkon a vak szerencse. Ez a csodálatos vak ember, aki úgy tud hunyorogni a szempillái alatt, hogy soha nem tudjuk meg: világtalan-e, vagy látja az egész világunkat, benne piciny mivoltunkat, benne az eséllyel, hogy mi nem csak voltunk, hanem mindig leszünk is. És ebben 75 év csak egy csendes, intelligens hunyorítás a mindent látó vak derűs mosolyával kísérve.

Aki idáig eljutott az olvasásban, annak elmondom a hírt: közben Pomi 75 éves lett! Isten éltesse sokáig!