Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
MM-díjak 1987-2013

A Magyar Művészetért Díjat kapták 1987-2013 között

 

Ádám Gyula

Ágh István

Aknay János

Almási Tamás

Annus József

Asszonyi Tamás

B. Nagy László

Balikó Tamás

Bálint Zoltán

Balla Demeter

Balogh Miklós

Bánffy Miklós

Bárdos Lajos

Bartis Attila

Bella István

Bence Lajos

Benedek György

Benedikty (Horváth) Tamás  

Benkő Imre

Berecz András                                                                              

Bereményi Géza

Bessenyei Ferenc

Bicskei Zoltán

Bocskay Vince

Bódy Gábor

Bogdán Zsolt - Bubik István-díj

Bognár Szilvi

Borbándi Gyula

Borbás Tibor

Bozay Attila

Böszörményi Géza

Bródy János

Bubik István

Bucz Hunor

Buda Ferenc

Búza Barna

Cantemus kórus

Cziffra György

Czimer József

Cs. Szabó László

Cseres Tibor

Cserhalmi György

Csernyus Lőrinc

Csete György

Csomós Mari

Csoóri Sándor

Darázs Árpád

Dárday István

Dévényi Sándor

Dienes Gábor

Dobos László

Dohnányi Ernő

Domokos Pál Péter

Domonkos István

Dresch Dudás Mihály

Dubrovay László

Duray Miklós

Ekler Dezső

Eötvös Péter

Eperjes Károly

Erdélyi János

Esterházy Péter

ExperiDance társulat

Fábri Zoltán

Farkas Árpád

Farkas Zoltán

Fehér Ferenc

Fekete György

Ferencz István

Ferenczes István

Finta József

Fodor Antal

Fodor Géza

Fodor Sándor

Foltin Jolán

Földi Péter

Gál Sándor-Felvidék

Gál Sándor-Magyarország

Garas Dezső

Gergely András

Ghymes együttes

Gink Károly

Gombos Gyula

Götz János

Grendel Lajos

Gubás Gabi - Bubik-díj

Gulyás Dénes

Gulyás György

Gulyás Gyula

Gulyás János

Gyarmathy Tihamér

Gyarmati Lívia

Györfi Sándor

Györgyfalvay Katalin

Győri Balett

Gyulai Líviusz

Gyurkovics Tibor

Hajdú Szabolcs

Halmos Béla

Hamvas Béla

Harag György

Havasi István

Herceg János

Herczku Ágnes

Herendi Porcelánmanufaktúra

Hervay Gizella

Honvéd együttes

Horváth Ádám

Huszárik Zoltán

Ilia Mihály

Illyés Kinga

Imre Zoltán

Ivácson László

Jancsó Adrienn

Jandó Jenő

Jankovics Marcell

Jaskó István

Jékely Zoltán

Jókai Anna

Juhász Ferenc

Juhász Zoltán

Jurcsik Károly

Káel Csaba

Kaiser Ottó

Kaján Tibor

Kaláka együttes

Kallós Zoltán

Kányádi Sándor

Kardos István

Kárpáti Tamás

Karsai Zsigmond

Kása Béla

Kaszás Attila

Keleti Éva

Kerekes Éva - Bubik-díj

Kerényi Imre

Kévés György

Kézdi Imola – Bubik-díj

Kicsid Gizella - Bubik-díj

Király Ernő

Király László

Kobzos Kiss Tamás

Kocsár Miklós

Kocsis Imre

Kocsis Zoltán

Kodály vonósnégyes      

Kokas Ignác

Koltai Lajos

Kondor Béla

Korniss Péter

Kortárs Magyar Galéria

Kós Károly Egyesülés

Kósa Ferenc

Kovács József

Kozák András

Kő Pál

Kubik Anna

Kubinyi Anna 

Kuncz László

Kunkovács László

Kurtág György 

Lajkó Félix

Lászlóffy Aladár

Latinovits Zoltán

Lázár Ervin

Lehóczky János

Lendvay József

Liszt Ferenc Kamarazenekar

Litomericzky Nándor

Lohinszky Loránd

Lóránt János Demeter

Lovász Irén

Lukács Miklós

Magyar Zoltán

Makoldi Sándor

Makovecz Imre

Mányi Építész Stúdió

Márai Sándor

Maria de Faykod

Markó Iván

Martin György

Marton László

Matl Péter

Melocco Miklós

Mensáros László

Mészáros Ági

Mészöly Miklós

Mihály Árpád 

Mihály Gábor

Miklósa Erika

Misztrál együttes

Mocsár Gábor

Molnár Edit

Muzsikás együttes

Nádas Péter

Nagy Ervin

Nagy Ervin - Bubik-díj 

Nagy Gáspár

Nagy József (Josef Nadj)

Nagy Kovács Mária

Nagy László

Nagy Zoltán ifj.

Nagy-Kálózy Eszter

Nemeskürty István

Németh Ildikó

Novák Ferenc

Oberfrank Pál – Bubik-díj

Olasz Ferenc

Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark

Orosz János

Ökrös Csaba

Ötvös Nagy Ferenc

Páll Ágoston

Páll Antal

Páll Lajos

Páll Magdi

Páskándi Géza

Péreli Zsuzsa

Perényi Miklós

Péterfy László

Petrás Mária

Pilinszky János

Polgár Rózsa

Popova, Aleszja

Püski Sándor

Ráckevei Anna

Ragályi Elemér

Ránki Dezső

Ratkó József

Reneszánsz Zrt.

Rófusz Ferenc

Román Sándor

Rózsa György

Ruszt József

S. Benedek András

Samu Géza

Sánta Ferenc

Sára Sándor

Schéner Mihály

Schiffer Pál

Schilling Árpád

Schinágl Gábor

Schrammel Imre

Sebestyén Márta

Sebő Ferenc

Seregi László

Sík Ferenc

Siklós Mária

Sinkovits Imre

Somogyi Győző

Somogyi József

Spiró György 

Sütő András

Sváby Lajos

Szabadi Vilmos

Szabados György

Szabó István

Szabó Szilárd

Szabóky Zsolt

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Építész Kamara

Szakonyi Károly

Szalai Györgyi

Szalay Ferenc

Szántó Tibor

Szécsi Margit

Székely János

Szervátiusz Tibor

Szilágyi Domokos

Szilágyi István

Szirtes Ádám

Szokolay Sándor

Szórádi Zsigmond

Szőcs Géza

Szörényi Levente

Szőts István

Tamási Áron

Tari István

Tarr Béla

Taub János

Téka együttes

Tímár János

Tímár Sándor

Tímár Viktor

Tiszatáj

Tolnay Klári

Tóth Bálint

Tóth Ildikó

Tóth Menyhért

Tóth Tibor - Bubik-díj

Törőcsik Mari

Török-Illyés Orsolya

Tőzsér Árpád

Trill Zsolt - Bubik-díj

Turányi Gábor

Udvardi Erzsébet

Udvaros Dorottya

Új Budapest együttes

Ulman István

Utassy József

Ütő Gusztáv

Varga Miklós

Vári Fábián László

Vass Lajos

Verebes Ernő

Vidnyánszky Attila

Vígh Tamás

Vinczeffy László

Visky Árpád

Vitézy László

Vivi Dragan Vasile

Vörös László

Vujicsics Tihamér

Wass Albert

Weöres Sándor

Zurgó együttes

Zsigmond Dezső

Zsigmond Vilmos

Zsuráfszki Zoltán

 

A Magyar Művészetért

Tiszteletbeli Díj

Bayer József

Csányi Sándor

Debrecen városa

Demján Sándor

Gubcsi Lajos Levente

Kovács Gábor

Mádl Ferenc

Magyar Művészeti Akadémia

Marjay Gyula

Nagy Endre

Szórádi Sándor

Székelyudvarhely, Emlékpark

 

 

További hírek

Ma, a kuruc szabadságharcot 1711. április 30-án lezáró szatmári szerződés napján szeretném visszaidézni az indulást, az első percet, amikor Munkács feladásakor, 1688. január 17-én Zrínyi Ilona átadja a szabadság kardját fiának, az akkor 12 éves II. Rákóczi Ferencnek - a szobor A Magyar Művészetért Szoborkertjében áll 2004 óta, Györfi Sándor alkotása. Egyben a fejedelem születési évfordulójára is emlékeztünk vele - Tempfli József akkori váradi püspök szentelte fel, együtt Hajagos Gyula kiskunfélegyházi plébánossal.




Hajrá, magyarok! 6-ig meg se álljatok!

KÖSZÖNJÜK, CSALÁDOK, ÉS GRATULÁLUNK - EZ AZ AZ ÚT!

Évtizedes csúcsot ért el a magyar nők termékenységi szintje, kevésbé hivatalos kifejezéssel az áldott állapot és a házasodási kedv
20 éve nem kötöttek annyi esküvőt, mint tavaly, megtorpant a válások számának évek óta tartó növekedése, kevesebb abortuszra került sor.


2 éve már, hogy... de minek?
KÉT ÉVE ÍRTAM - emlékeztet most reggel a legnagyobb közösségi oldal -, s bizony, ma is írhatnám, semmi sem változott e téren, Isten malmai korpát őrölnek, ha úgy adódik. Riadtan nézem soraimat: marad ugyanúgy, ami rossz? Simicska, majd Habony és társai - mint a rendszer jelképei?

HABONY! - hablaty
Miért kell Habony Árpád ügyében - létéről, funkciójáról, szerepéről - hazudni? Mellébeszélni, ködösíteni, kitérni - mert e szavak is a hazugság kategóriája.
Nevét sem hallottam 2010-ig, az új Fidesz-kormány megalakulásáig. Ma már tudom, én voltam alulinformált. De vagyunk így közel 10 millióan. Aztán barátaim elmondták - 2010-ben - mi az ő kiváltságos szerepe Orbán Viktor körül. Nem örültem neki, ez nem jó konstrukció, nem olyan, ami illik a kétharmadhoz. Kifejezetten haragudtam érte, de egyébként mi közöm hozzá. Ki az a Habony Árpád, hogy foglalkoznom kelljen vele.
Az ellenzék és az érte dolgozó média, közformálók most mumusként néznek rá, lesik minden lépését, mintha maga az Úr járna köztünk. S megint eszembe jut: ki az a Habony Árpád? Miért kellene naponta magunkba engednünk a híreket róla. Nem a mi tévedésünk, nem a mi eszközünk, nem a mi módszerünk. Akkor miért? Oda se figyelek már, ha rugóznak rajta. Oda se figyelek már rá.
VISZONT. VAN. LÉTEZIK. HAT. BEFOLYÁSOL. TERVEZ, MEGVALÓSÍT. IRÁNYÍT. 
AKKOR VISZONT MIÉRT KELL LETAGADNI?

Ki és miért fél attól, hogy van egy fickó, aki tanácsokat ad a miniszterelnöknek? Miért fél bevallani ezt a kormányfő. Ismerve a Fidesz mai kormány- és jutalmazás-technikáit, érdektelen, hogy van-e fizetése bármely állami kifizető helyen, vagy nincs (nincs!), a hülye is tudja, hogy ha fontos embernek fontos helyen és helyzetben tanácsot ad (Habony Árpád vagy X, Y, Z), AKKOR megtalálják a módját annak, hogy elnyerje méltó jutalmát. Abba, hogy mi ez a jutalom, úgysem látunk bele, én nem is akarok, mert biztosan nem 100 milliárdos nagyságrendű, mint pl. a Simicska-birodalom jutalmazása (volt). Közömbös számomra, hogyan elégítik ki Habony Árpádot.

De ha ilyen egyszerűen megítélhető ez az egész kérdés, akkor miért kell hazudni, kitérni, ködösíteni, stb.? Ez a hiba, nem Habony. Őt és hatását nem tudjuk megítélni. DE a hazudozásból eredő hiba hatását meg tudjuk: elfordulunk tőle. Valahogy' nagyon stílustalan és erőszakos, mert az áll mögötte - immár hónapok óta minden Habonyt érintő kormányzati és Fidesz-megnyilvánulásban -, hogy: Figyelj! ÉN bármit mondhatok.

És ez bizony elementárisan nagy tévedés. 
Mert mondanak bármit, Habony évtizedes időzónában titkos és belső bizalmas tanácsadó. Úgy, mint ahogyan pl. Simicska "kincstárnok" kifizető volt. Mire ment vele a Fidesz a dolgok kitisztulásakor?  (Simicskát nem volt szabad bírálni, félni kellett - volna - tőle; s mi lett belőle...)


2015. április 23. 


ENNÉL UNDORÍTÓBB HÍRT ALIG LEHET OLVASNI
SIMICSKA LAJOSÉ LETT AZ INDEX.HU - alapítványi átmosással (mert ugye, éppen most írtam: mire is használják az alapítványokat Magyarországon...). Gátlástalanok, ha egybekelnek.
Kezdődik.
Pfuj. Ennyi.

A Magyar Művészetért Díjrendszer idén 30 éves. Alapításához 500 forint kellett. Azóta a 16 díj együttesévé vált díjrendszer nevében kb. 1300 díjat adományoztunk és 2038-ig biztosan látjuk, hogy ez így marad. Saját erőből, barátok saját erejéből. S néhány önkéntes hazai magántámogatásból. Ami soha nem volt bekalkulálva, anélkül is haladni akartunk.

Utálnám, ha a művészeteket, művészeket, alkotó személyeket és közösségeket támogató díjunk sorsa attól függne, támogatja-e az állam, önkormányzat, mások pénzéből élő alapítvány. Egyáltalán: utálnám, ha a díjak sorsa attól függne, támogatja-e más az alapítón kívül. Mert akkor miért alapítja az alapító, ha nem tudja ellátni. S ha már nem tudja, miért nem hagyja abba?

Egész életemben megvetettem azokat az alapítványokat, alapokat, amelyeket azért hoztak létre, hogy aztán kalapoljanak, kéregessenek, s ha netán nem kapnak, bajba kerülnek, sírdogálni kezdenek. Akkor mire alapozták adományozó kedvüket? S ha erejük elfogyott, ha céljukat más nem támogatja, akkor miért nem adják át a terepet alaposabb kezdeményezőknek. De e téren nem vagyok türelmetlen, kritikát sem szoktam gyakorolni mások felé, egyszerűen csak utálom az ilyesmit. Mikor úgy tüntetik fel, hogy áldoznak, közben abból élnek? - a célra beszedett pénzekből.

De mindennél jobban utálom az állam, stb. tőgyén lógókat. 

S hogy fokozzam: náluk már csak azokat utálom jobban, akik külföldről tartatják el magukat. S ők a "fő civilek". Ők civilek? Mióta? Mióta civil kurázsi az, hogy szervezetek, csoportok eltartatják magukat külföldiek pénzén, s itthon eljátsszák a nagy felelős adakozót, demokratát, jogbajnokot, pénzosztót? Szolgák, pontosan behatárolható érdekek mentén, hihetetlen hangzatos címeken-neveken: Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), s az ilyenekből tucatnyi, seregnyi. A TASZ a példámban jelkép: a pénzügyi kitartottság és a társadalmi nagyképűség zavaros keveréke - mondhatnék más neveket is, bőven.

Még ezt is lenyeli az ember. Hiszen nem én hozom a döntéseket, nem azért vagyok, hogy mások ügyeiben ugrabugráljak.

De mi abban a gond, hogy egy állam - bármely állam, bárhol a világon - a saját törvényhozó erejére építve azt mondja: OK, működjetek, demokrácia van, éljen minden kezdeményezés, ÁM szeretném törvényileg meghatározni, hogy milyen legyen a működésetek pénzügyi átláthatósága?! Elvégre ti is itt szerveztek, ügyködtök jót vagy rosszat ezen ország területén.

Mi a gond abban, ha van egy határ - nem az én dolgom eldönteni, éppen hol lehet és kell ezt meghúzni -, amely fölött nyilvánosságra kell hozni a külföldi támogatás összegét? Örülhetnének e "civilek", hogy rájuk is kiterjednek a közösségi szabályok, s nem kerülnek gyanakvás árnyékába. Büszkén s maguktól kellene ezt felajánlaniuk, tisztelve ezzel a közeget, melyben élnek: a magyarok közösségét, közös ügyeit.

Én természetesen a belföldi támogatás összegét is kötelezően publikáltatnám, ugyancsak a törvény erejével.

És keserűen fűzöm hozzá: hozzon bármilyen törvényt az állam, ezek a szervezetek úgyis kijátsszák. Mert ők ebből élnek. És úgy gondolják, hogy ők védettek, rájuk ennél szigorúbban úgysem mer senki ellenőrzést kiróni. Sőt számukra az ellenőrzés sötétté vált Magyarországot jelent, gátlástalanul küldik világgá panaszukat jogfosztottságukról. Hm.

Legalább legyen egy jelzőoszlop, hogy Uraim, eddig és ne tovább. De mivel persze nem azt korlátoznánk, hogy Önök mennyi pénzt zsebelnek be külföldről - hogyan is szólhatnék bele ebbe én, az állam -, hanem csak egyszerűen látni szeretnémk a befolyó támogatás méretét X magas összeg fölött, szíveskednének ezt tudomásul venni? Amúgy meg nyilván folyik majd a pénz Önökhöz ezután is, ugyanazért, ugyanonnan, ugyanúgy.

Mi itt a baj? Az, hogy a szolgák - akiket eltartanak külföldről - szeretnék úgy tenni, mintha ők igazi, nemes nagyurak volnának? De nem azok. S nem is civilek. Függelékek, mástól függnek, más pénzét szolgálják meg, őt szolgálják ki, s közben a fejük fölött lóbálják a táblát: MI VAGYUNK a civil szervezet. Tudják, mit? Akkor már százszor inkább az a család, amelyik az utcánkban rendszeresen szépítgeti a szegényes játszóteret, kizárólag a saját pénzéből, szó nélkül, csak úgy egyszerűen, mert úgy érzik: nekik erre több pénzük van, mint a környék lakóinak. ŐK A CIVILEK - AKIK A SAJÁTJUKAT ADJÁK. Ők, a feljegyzetlen tízezrek, s nem a kibélelt szolgák. Önök meg a máséból élnek, farizeus módon jótevőként kívánva szerepelni

Ajánlom tehát mindenkinek, hogy kunyerálás és kiszolgálás, hajbókolás és függés helyett arra a méretre, arra a szorgalomra, kitartásra, tehetségre és áldozatra építse adományozó kedvét, amekkorát elbír ő maga. S ha ezek után valakik szívesen segítik, tegye teljesen nyilvánossá. Ehhez még csak nem is kellene törvény. Ehhez elég lenne tisztességes civil kurázsi.

Társaság a Szabadságjogokért meg a többi, meg a többi? Az melyik alapjog, hogy ismeretlen és ellenőrizhetetlen külső forrásokból tartsanak már el, ellenőrizetlenül, mert én annyira nagyon szeretem a szabadságot? Ez elég gyenge adományozó kedv, szolgaként is kevés.

ÉN, KIBEN TE
ÁLDOTT MINDEN PERC (Húsvétkor)

Lüktető életben a dermesztő halállal
szemben feszülni lehetetlen,
ha nem hiszünk az egyetlenben:
amelyben rajtunk túl is fénylő világ van

Vétkek közepette az örök vigaszban,
hogy a reményben csak jó s igaz van
S bár gyarlón mindig mindent elrontottunk
nem lesznek úrrá görcsök, félelmek rajtunk

Hús és vér sejtjében a vétlen, tiszta lélek
emberszívű megváltóink, kik értünk élnek
Feléjük nyújtott vágyakozó, kérő kezünk
a körforgásban mi is új létet érdemlünk

Százszor is benned én
kiben te megszülettél
ezerszer bennem te
felkelő naplemente

(Gubcsi Lajos, 2017. április 14,)