Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
MM-díjak 1987-2013

A Magyar Művészetért Díjat kapták 1987-2013 között

 

Ádám Gyula

Ágh István

Aknay János

Almási Tamás

Annus József

Asszonyi Tamás

B. Nagy László

Balikó Tamás

Bálint Zoltán

Balla Demeter

Balogh Miklós

Bánffy Miklós

Bárdos Lajos

Bartis Attila

Bella István

Bence Lajos

Benedek György

Benedikty (Horváth) Tamás  

Benkő Imre

Berecz András                                                                              

Bereményi Géza

Bessenyei Ferenc

Bicskei Zoltán

Bocskay Vince

Bódy Gábor

Bogdán Zsolt - Bubik István-díj

Bognár Szilvi

Borbándi Gyula

Borbás Tibor

Bozay Attila

Böszörményi Géza

Bródy János

Bubik István

Bucz Hunor

Buda Ferenc

Búza Barna

Cantemus kórus

Cziffra György

Czimer József

Cs. Szabó László

Cseres Tibor

Cserhalmi György

Csernyus Lőrinc

Csete György

Csomós Mari

Csoóri Sándor

Darázs Árpád

Dárday István

Dévényi Sándor

Dienes Gábor

Dobos László

Dohnányi Ernő

Domokos Pál Péter

Domonkos István

Dresch Dudás Mihály

Dubrovay László

Duray Miklós

Ekler Dezső

Eötvös Péter

Eperjes Károly

Erdélyi János

Esterházy Péter

ExperiDance társulat

Fábri Zoltán

Farkas Árpád

Farkas Zoltán

Fehér Ferenc

Fekete György

Ferencz István

Ferenczes István

Finta József

Fodor Antal

Fodor Géza

Fodor Sándor

Foltin Jolán

Földi Péter

Gál Sándor-Felvidék

Gál Sándor-Magyarország

Garas Dezső

Gergely András

Ghymes együttes

Gink Károly

Gombos Gyula

Götz János

Grendel Lajos

Gubás Gabi - Bubik-díj

Gulyás Dénes

Gulyás György

Gulyás Gyula

Gulyás János

Gyarmathy Tihamér

Gyarmati Lívia

Györfi Sándor

Györgyfalvay Katalin

Győri Balett

Gyulai Líviusz

Gyurkovics Tibor

Hajdú Szabolcs

Halmos Béla

Hamvas Béla

Harag György

Havasi István

Herceg János

Herczku Ágnes

Herendi Porcelánmanufaktúra

Hervay Gizella

Honvéd együttes

Horváth Ádám

Huszárik Zoltán

Ilia Mihály

Illyés Kinga

Imre Zoltán

Ivácson László

Jancsó Adrienn

Jandó Jenő

Jankovics Marcell

Jaskó István

Jékely Zoltán

Jókai Anna

Juhász Ferenc

Juhász Zoltán

Jurcsik Károly

Káel Csaba

Kaiser Ottó

Kaján Tibor

Kaláka együttes

Kallós Zoltán

Kányádi Sándor

Kardos István

Kárpáti Tamás

Karsai Zsigmond

Kása Béla

Kaszás Attila

Keleti Éva

Kerekes Éva - Bubik-díj

Kerényi Imre

Kévés György

Kézdi Imola – Bubik-díj

Kicsid Gizella - Bubik-díj

Király Ernő

Király László

Kobzos Kiss Tamás

Kocsár Miklós

Kocsis Imre

Kocsis Zoltán

Kodály vonósnégyes      

Kokas Ignác

Koltai Lajos

Kondor Béla

Korniss Péter

Kortárs Magyar Galéria

Kós Károly Egyesülés

Kósa Ferenc

Kovács József

Kozák András

Kő Pál

Kubik Anna

Kubinyi Anna 

Kuncz László

Kunkovács László

Kurtág György 

Lajkó Félix

Lászlóffy Aladár

Latinovits Zoltán

Lázár Ervin

Lehóczky János

Lendvay József

Liszt Ferenc Kamarazenekar

Litomericzky Nándor

Lohinszky Loránd

Lóránt János Demeter

Lovász Irén

Lukács Miklós

Magyar Zoltán

Makoldi Sándor

Makovecz Imre

Mányi Építész Stúdió

Márai Sándor

Maria de Faykod

Markó Iván

Martin György

Marton László

Matl Péter

Melocco Miklós

Mensáros László

Mészáros Ági

Mészöly Miklós

Mihály Árpád 

Mihály Gábor

Miklósa Erika

Misztrál együttes

Mocsár Gábor

Molnár Edit

Muzsikás együttes

Nádas Péter

Nagy Ervin

Nagy Ervin - Bubik-díj 

Nagy Gáspár

Nagy József (Josef Nadj)

Nagy Kovács Mária

Nagy László

Nagy Zoltán ifj.

Nagy-Kálózy Eszter

Nemeskürty István

Németh Ildikó

Novák Ferenc

Oberfrank Pál – Bubik-díj

Olasz Ferenc

Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark

Orosz János

Ökrös Csaba

Ötvös Nagy Ferenc

Páll Ágoston

Páll Antal

Páll Lajos

Páll Magdi

Páskándi Géza

Péreli Zsuzsa

Perényi Miklós

Péterfy László

Petrás Mária

Pilinszky János

Polgár Rózsa

Popova, Aleszja

Püski Sándor

Ráckevei Anna

Ragályi Elemér

Ránki Dezső

Ratkó József

Reneszánsz Zrt.

Rófusz Ferenc

Román Sándor

Rózsa György

Ruszt József

S. Benedek András

Samu Géza

Sánta Ferenc

Sára Sándor

Schéner Mihály

Schiffer Pál

Schilling Árpád

Schinágl Gábor

Schrammel Imre

Sebestyén Márta

Sebő Ferenc

Seregi László

Sík Ferenc

Siklós Mária

Sinkovits Imre

Somogyi Győző

Somogyi József

Spiró György 

Sütő András

Sváby Lajos

Szabadi Vilmos

Szabados György

Szabó István

Szabó Szilárd

Szabóky Zsolt

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Építész Kamara

Szakonyi Károly

Szalai Györgyi

Szalay Ferenc

Szántó Tibor

Szécsi Margit

Székely János

Szervátiusz Tibor

Szilágyi Domokos

Szilágyi István

Szirtes Ádám

Szokolay Sándor

Szórádi Zsigmond

Szőcs Géza

Szörényi Levente

Szőts István

Tamási Áron

Tari István

Tarr Béla

Taub János

Téka együttes

Tímár János

Tímár Sándor

Tímár Viktor

Tiszatáj

Tolnay Klári

Tóth Bálint

Tóth Ildikó

Tóth Menyhért

Tóth Tibor - Bubik-díj

Törőcsik Mari

Török-Illyés Orsolya

Tőzsér Árpád

Trill Zsolt - Bubik-díj

Turányi Gábor

Udvardi Erzsébet

Udvaros Dorottya

Új Budapest együttes

Ulman István

Utassy József

Ütő Gusztáv

Varga Miklós

Vári Fábián László

Vass Lajos

Verebes Ernő

Vidnyánszky Attila

Vígh Tamás

Vinczeffy László

Visky Árpád

Vitézy László

Vivi Dragan Vasile

Vörös László

Vujicsics Tihamér

Wass Albert

Weöres Sándor

Zurgó együttes

Zsigmond Dezső

Zsigmond Vilmos

Zsuráfszki Zoltán

 

A Magyar Művészetért

Tiszteletbeli Díj

Bayer József

Csányi Sándor

Debrecen városa

Demján Sándor

Gubcsi Lajos Levente

Kovács Gábor

Mádl Ferenc

Magyar Művészeti Akadémia

Marjay Gyula

Nagy Endre

Szórádi Sándor

Székelyudvarhely, Emlékpark

 

 

További hírek
Hogy kik vívták a forradalmat? Hogy kik áldozták az életüket? Nem árt tisztán látni - íme, egy pontos adat a KSH-tól:

A forradalmi eseményekben meghalt 2700-2900 személy 60%-a fizikai dolgozó vagy annak a rokona, pl. gyermeke volt, és sokan haltak meg a szellemi foglalkozásúak, a katonák és a tanulók soraiból is. Az elhunyt fizikai dolgozók legnagyobb része ipari munkás volt, és nagyon sok közlekedési munkás áldozta fel életét a harcokban.

Tisztelet és örök megbecsülés a kétkezi munka embereinek - róluk mindig érdemtelenül kevés szó esik.

Képtalálat a következőre: „1956-os fotók”


A szabadság népe - ezen a címen jelent meg könyvem korábban az '56-os forradalomról és szabadságharcról, örök tanulságul is a Kárpát-medencében példátlan hősies harcainkról.
Gubcsi Lajos: A szabadság népe
http://mek.oszk.hu/03400/03496

Egy ragyogó, fontos, pontos mondat a nők - jelen esetben a színésznők - zaklatása, a velük kapcsolatos visszaélések kapcsán, elöljáróban azt hozzáfűzve, hogy undorító, ha férfiak ilyen erőszakhoz, hatalmaskodásokhoz folyamodnak, mint aminek hulláma most önt el mindent. Pontosabban: undorítóak az ilyen férfiak.Tehát a szép és okos mondat Törőcsik Franciska fiatal színésznőtől:
"-– Nemrég kezdtem el gondolkodni a dolgon, hiszen az ember, mint a kisgyerek, alapvetőnek tekint dolgokat, és sokszor nem gondolkodik el azok jogosságán. Én is sok mindent elfogadtam: hogy vannak, amiket a férfiaknak lehet, a nőknek nem, vagy a nőknek kötelessége, a férfiaknak nem feltétlenül.
Ha lehet ilyen nagy szavakat használni, mostanában ébredek női öntudatomra, és kezdem megkérdőjelezni ezeket a bevett szokásokat." (idézet a fidelio-ból)

Kívánom minden nőnek, hogy már ne is gondolkodjon rajta - emelkedjen ki, fel, teljes önállóságában, megvetéssel minden nőiességét, nőiségé érintő visszaéléssel szemben. (a fotó illusztráció)

 Gubcsi Lajos fényképe.


Amikor a véletlen ölbe vesz...! De jó!

Véletlenül akadtam rá egy irodalmi oldalra, amely - gyönyörűen illusztrálva - több tucat versemet szerkesztett egységes folyamattá, az érzelmek mentén válogatva. Köszönöm és ajánlom kedves olvasó barátaimnak.

http://edesszomorufuzike.blogspot.hu/search/label/Gubcsi%20Lajos


 


Ott voltam, hiteles tudósítás a Magyar Művészeti Akadémia Közgyűléséről, az elnökválasztásról

Ha valaki azt állítja, hogy a Magyar Művészeti Akadémia nem demokratikus szervezet, az süppedjen kicsit mélyebbre magában. Ma volt a közgyűlés, más napirendi pontok még tartanak, de a LÉNYEG AZ ELNÖKVÁLASZTÁS VOLT.

 

Mindenki tuttira vette, hogy Marton Éva lesz az elnök. Béres Ilona laudálta őt, kapásból, ami eszébe jutott, melegen ajánlva. A híres opera énekesnő programbeszéd címén alig értékelhető blablát adott elő. Blöffnek nevezném

 

Rátóti Zoltán színészt, igazgatót Vidnyánszky Attila laudálta, melegen ajánlva, szintén improvizálva, ami eszébe jutott.  A színész szintén szabadon beszélt, mondhatnám rögtönzött.

 

Feszengtem. Ezek a hölgyek és urak nem értik, hol is vannak és mire is vállaltak jelölést? 2017-ben? De keserűen beláttam és mondtam is a mellettem ülő akadémikusnak, hogy lám, mégis le van futva (?), még a fáradságot sem veszik, legkevésbé a fő favorit, a világsztár.

 

Volt egy harmadik jelölt, nemecsek-helyzetben. Karmester, fiatalember, a nevét gondolom inkább csak a zenei szakmában ismerik. Őt egy nagyszerű énekesnő, Zádori Mária laudálta. Felkészülten, alaposan, meggyőzően, felbillentette a fátylat az ismeretlenség homálya elől. Szomorúan néztem magam elé - milyen kár, hogy nem nekik van esélyük. Az általa támogatott harmadik jelölt, a karmester volt az egyetlen, aki programbeszédet mondott. Alaposat, átgondoltat, igényeset, tisztát és világosat. Sejttette, hogy milyen lenne ő elnöknek, ha lehetne. Magamban sóhajtottam: milyen kár, hogy nem lehet. Pedig éppen ez kellene ide: az új generáció egyik jelese. Mint ő például. Éppen ő.

 

Vagyis VASHEGYI GYÖRGY.

 

Azért írom ide a nevét nagy betűkkel, mert - és íme, ez a demokrácia - a közgyűlés őt választotta meg elnöknek titkos szavazáson, óriási fölénnyel. Szívből gratulálok neki.

 

A Művészeti Akadémia székhelye, a Vigadó helyén 1849-ig a a budai várostromunk előtt és alatt az osztrákok által lebombázott Redoute állt. Ott mondta Kossuth 1848 nyarán, hogy leborul a nemzet nagysága előtt. Én ma jó érzéssel, úgy jöttem el a Vigadóból, hogy leborulok az akadémia művészei előtt. Független, szuverén döntést hoztak, az újítás és megújulás ígéretét. Nemhiába nagy művészek.

 

S ebben látom az ígéretet: képesek lesznek azt is megítélni majd munka közben, évek alatt, hogy jól döntöttek-e.

 


Nálunk van helye a cigány hősnek...!

A Magyar Művészetért Szoborkertje örömmel fogadja szobrai közé azt az emlékművet, amelyet tegnap nem engedtek elhelyezni a Nyugati pályaudvarnál. Puczi Béla marosváráshelyi cigány hősnek akartak emléktáblát állítani. Puczi a marosvásárhelyi romák egyik vezéralakja volt az 1990-es marosvárárhelyi pogrom idején, amikor a cigányok a román lincselő fenyegetések és tettek közepette, a magyarok segítségére siettek - nem csak gyors léptekkel, hanem kaszával-kapával, késsel-bottal! -, onnan idézzük máig a "ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!" kiáltást.Romániában Puczi Bélát börtönbe zárták, majd mikor Magyarországra áttelepült, 2009-ban bekövetkezett haláláig koldus sors, közöny fogadta.

Megfelelő egyeztetések alapján tisztelettel biztosítunk helyet neki olyan szobrok között, mint Szent István, Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi, Etele hun király, Árpád és fiai, a Kun kapitányok, Aba Sámuel király, Hunyadi János, Jézus, Mária.

A bátorság nem csupán királyok, vezérek kiváltsága. A mártír sors sem csak Krisztusé. Puczi Béla, a cigány igen bátor ember volt.
(a képen Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi Meister Évi színművésznővel, valamint Szent István A Magyar Művészetért Szoborkertjében )