Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
G-K
A részletes laudációk:
Gergely András
Gergely András magyarvistai születés?, türei nótafa, Kalotaszeg és környéke régi énekes stílusának legjobb örököse. A gazdagon díszített keservesek, hajnali nóták, balladák továbbélnek az ajkán. Legszebb felvételeit a Zenetudományi Intézet ?rzi. Életének olyan csöndje nincs, amit megtölteni ne tudna – írja a laudációban Berecz András, aki egy szép történetet idéz fel.
„Úgy 6 évvel ezel?tt járt Magyarországon. A Parlamentnél a 2-es villamosra felszállva csizmájával, kerekded, szokatlanul szép szavaival gyorsan felt?nést keltett. Gyönyörködött a budai rakpart lámpáiban és tükörfényükben. Erre az utasok is kiváncsian kinéztek – nézd csak! Majd elmondta a mezei emberek hangján, hallhatóan, sutyorgás nélkül, ami az eszébe jutott: „Te, hallod-e! Ezekbe a megnyújtott, mezei nótákba azt az utólsó hangot, amit hosszan ki kell tarts, íppen úgy billegtesd meg, mint a Duna háta a lámpafényt, hogy aki messzünnet hallja, azt emelje fel”! Majd kés?bb hozzátette: „Integessen az hang, mint a nyárfalevél, ha azt akarod, hogy az ablakok kinyíljanak utánad!” Kedves Gergely András – Ön után megnyíltak már.
Ghymes Együttes
Ez nem egyszer?en zene – ez “Ghymes zene”. Magyar, közép-európai népzenei gyökereken táplálkozik, s?t: azokon él. S így alkot világzenét, world music-ot. Ars poeticaja a muzsika egyetemessége. Teljesen eltér? kultúrájú közösségek fogadják be ?ket Japánban, Irakban, Jordániában, Finnországban, az Egyesült Államokban és Kanadában. Nagy színházak, m?sorok kérnek t?lük speciális zenéjükb?l Budapesten, Pozsonyban, Komáromban. 1993-ban részt vállaltak a legnagyobb európai szabadtéri színházi el?adás zenéjének megírásában Toulonban. Pozsonyban a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, Budapesten a Fonó Budai Zeneház ad otthont rendszeres koncertjüknek. Legújabb lemezük, a Smaragdváros a híres EMI kiadásában jelent meg: az EMI biztosan tudta, miért akarta felkarolni az ? tevékenységében egyébként szokatlan zenei világot – a cég magyarországi képviselete még népzenével soha nem foglalkozott ezel?tt. 17 év kemény munkája látszik beérni azzal is, hogy az Európai Világzene Toplistán tavasszal a 11. helyre léptek fel. A Smaragdvárosban a Ghymes hihetetlen tág hangszerarzenállal jelzi: virtuózok játszanak – csodálatos hangú lányok vokáljával kisérve. Így könny?.
Gy?rfi Sándor:
„Adynak Párizs volt a Bakonya, nekem Karcag a Párizsom” – kunfajta, nagyszem? legény, Gy?rfi Sándor vall így magáról. Nemcsak szobrász: életét csikósként élte jó ideig. Szabad ember tehát. Nem éri be azzal, hogy felmutassa a szépséget: erényeket is nyújt nekünk. Ha K? Pál azt írja, hogy Gy?rfi Sándor mindent, de mindent tud a szakmáról – akkor mi ezt most elhisszük.
Tanulmányútjain bejárta Olasz-, Svéd- és Görögországot, Közép-Ázsiát, Egyiptomot, az Egyesült Államokat. Ám h?séges fiúként mindig visszatér szül?városához, Karcaghoz. Úgy szereti földjét, hogy idehívta a világ szobrászait, az Alföldre! A nyíregyházi és mez?túri alkotótelepek atyja az éppen ötven éves szobrász. Sokat elárul róla köztéri munkáinak a címe: A ménesek emlékére, a Kun emlékhely, a Turul, az 1956, a Szabolcs vezér szobra, a Szent László lovasszobor. A Munkácsy Mihály Díjhoz most ismét két MM társul: A Magyar M?vészetért. ? egy XX. századi lelet lesz majd az utókorban, a kor gyönyör? plasztikai gondolata.
Gyurkovics Tibor
Él közöttünk itt egy ember – írja méltatásában Zelnik József -, akit állandóan figyelmeztetnek, mint Nagy László ezüstmaszkú szeret?it, hogy ne mókázzon, csintalansága haszontalan, jelenünkt?k idegen. Erre ? azt mondja: én nem mókázom, csak elétek varázsolom Szabó L?rinc Tücsökzenéjének a muzsikáját, Nagy László emberpárjait, kik fogukban viszik át a szerelmet…, Weöres holdbéli csónakosát, Pilinszky piétáját, Ady Endre bársony ostorát, Pázmány Péter igazságra vezérl? kalauzát, s a költészet idején átutazva mindent, az isa por és hamu nyelvéig, s?t az azon túl sejtett magyar világ rejt?zköd? gyökeréig. Él itt köztünk egy magyar, aki szégyenl?s a magyarságára, f?leg amikor nemzeties szövegszélhámosságokat ?znek megélhetési magyarok. Élete és m?vészete egyszerre hivalkodó és rejt?zköd?, érthet? és érthetetlen, feltárt és elrejtett, egyszerre színnel teli és homályos. Egy magyar m?vész ember él itt köztünk.
Hamvas Béla
A múlt el?tti század szülötte – és a XX. századi magyar irodalom és gondolkodás olyan sajátos alakja, aki itthon társtalanul járta a maga útját külhoni kortársai és holt mesterek példája és ösztönzése nyomán. Eredményeit az utódok és követ?k se nem cáfolhatják, se nem utánozhatják. Esszéinek, tanulmányainak és regényeinek könnyednek t?n? és ezért vonzó stílusa nem utánozható, mert ez a stílus nem él önálló életet – írja m?veinek és életének szellemi gondnoka, Darabos Pál -, hanem mindig új szellemi felfedezések egyszeri és helyettesíthetetlen kifejezési eszköze. Ha hozzátesszük, hogy nagyszabású életm?vét élete nagyobb részében vállalkozásához méltatlan és anyagi aszkézisre kényszerít? körülmények között alkotta meg, akkor el?ttünk áll egy igazi közép-európai magyar alkotó szellemi arcképe, olyan m?vészé, aki a XX. századi diktatúrák küls? nyomása közepette maga alakítja és nyíltan vállalja sorsát.
Herendi Porcelánmanufaktúra
Herendet min?sítse el?ször is életkora: nincs közöttünk egyetlen 175 éves m?vész sem; ráadásul der?sen és éppen megújulva, er?sebben, mint valaha. Másodszor min?sítse a tény: most már egyértelm?, hogy a Magyarországot a világban képvisel? fémjelek közül a herendi a legegyértelm?bb. Herend az igazán magyar márkák világában a zászlóshajó. Aki porcelánhoz ért és ér a világban, az a tiszta színr?l és az áttetsz? finomságú leheletvékonyról tudja, hogy Magyarország egy pici településér?l származik a m?tárgy. De tudta ezt Ferenc Jóska is – és a bájos, magyarimádattól kipiruló királyné, Sissi is. Herend nem csupán meg?rizte szerepét a világ porcelánm?vészetében – szándákosan nem „gyártást” említünk -, hanem egyenesen az élre tör. S amit a Kuratórium külön áldásnak tekint: megmaradt magyarnak, egy gyönyör? dísz azon kevés közösségünk között, amely nem került külföldi b?v- és pénzkörbe. Herend nem mellékesen a hazai m?vészek, kiemelten a szobrászm?vészek önként vállalt atyja, de legalábbis atyai barátja is.
HONVÉD EGYÜTTES
Ez az 52 éves talpig férfi – asszonyaival – az ország els? hivatásos m?vészegyüttese. Örök h?séget esküdött Bartóknak, Kodálynak, a tiszta forrásnak. Alkotóm?hely, amelyben a magyar néptáncmozgalom meghatározó egyéniségei, a férfi operaénekes gárda színejava nevelkedtek. S nem tagadja: örömmel vitte el a m?vészet üzenetét olyan katonafiatalok százezreihez, akik így találkoztak el?ször az él? m?vészettel. Pajtában vagy hely?rségi szálláson – vagy a Nemzeti Színházban, - mindegy is: szuverén társulat szuverén repertoárral.
Különös-egyedi rangját adja, hogy itt formálódott világhír?vé a Honvéd Táncszínház, Kárpát-medencei folklór ismert fémjele.. Az ország mindmáig egyetlen hivatalos férfi kórusa a Honvéd Férfikar. S az Együttes része a híres népi zenekar, az autentikus parasztzenét játszó, világjáró Heged?s Együttes.
Repertoárját félszáz m? alkotja, évi 400 el?adással kett?s küldetést teljesít: igaz magyar m?vészetét hagyománytisztel? korszer?séggel ápolja, külön gonddal viseli szívén a határokon túl él? magyarságot, mint a magyar kultúra vérkeringésének friss erejét.
Jékely Zoltán
Apja Jékely (Áprily) Lajos volt. Nagyenyeden született 1913. április 24-én, Budapesten húnyt el 1982. március 20-án. Író, költ?, m?fordító.
Középiskolai tanulmányait szül?városában, a Bethlen Kollégiumban kezdte, majd a kolozsvári Református Kollégiumban folytatta és Budapesten fejezte be. 1935-ben a budapesti egyetmen szerzett doktori fokozatot magyar irodalomtörténetb?l, m?vészettörténetb?l és m?vészetfilozófiából. 1935 és 1941 között az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa volt, 1941-t?l 1944 ?széig a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban dolgozott, 1946-ban visszatért a Széchényi Könyvtárba. 1954 után szabadfoglalkozású íróként és m?fordítóként dolgozott. A világirodalom nagyjai közül Jean Cocteau, Dante, Mihai Eminescu, Goethe, Alfred Jarry, Thomas Mann, Racine, Schiller, Shakespeare, Georg Trakl m?veit fordította.
Baumgarten-díjat kapott 1939-ben, József Attila-díjat 1970-ben és 1979-ben.
Regényei: A fekete vitorlás, a Bécsi bolondjárás
Verses kötetei: Csillagtoronyban (összegy?jtött versek), Az id?sárkányhoz, 1979-ben az ?szvégi intelem és az Évtizedek hatalma.
Egyéb m?vei: Isten madara (elbeszélések), Csodamalom a Küküll?n (verses mesék), Angyalfia (novellák), 1978-ban
2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választotta.
A Magyar M?vészetért Díj Kuratórium 2007-be posztumusz Magyar M?vészetért Díjat szavazott meg neki, melyet a XXI. Díjátadó Gálán fia, Jékely Zsolt vesz át a Nagyváradi Püspöki Palotában nov. 25-én.
 
 
JÓKAI ANNA
30 éves szépírói életm?vének ezredzáró súlyú összegzése volt két évvel ezel?tt a „Ne féljetek”. A két emberpárral együtt mi is megpróbálhatunk eligazodni az élet bozótos, kanyargós ösvényén, számvetésekkel, pl. egy-egy összetört házasság meg nem emésztett emlékeivel, a hit, a b?n kérdéseivel, buzgóságunkkal, önsajnálatunkkal. A „ne félj” Jókai Annánál vigasz akar lenni, a „spirituális valóságot megél? ember vigasza”. Szemben élettel és halállal.
Jókai Anna – miközben az emberi sors és élet szürke hétköznapjaival szembesít – a bölcselet nagy kérdéseire keresi a választ: mi a lét rendeltetése és célja. H?sei, mint mi, élik az életüket, s az évek múlásával egyre többször szembesülnek a halállal, szeretteik elvesztésekor ?ket is megérinti az elmúlás, gondolataikba beférk?zik a test és a lélek elkopása. A szorongás.
Tudatukban gyakran felsejlik a szerelem hatalma. S az írón? mintha letenné a voksát amellett, hogy inkább az önfeláldozó, akadozó szeretetnek van nagy hatalma, ez az egyetlen emberi magatartás, amely gyengeségünkben is er?t és reményt, hiszen ez az, amit mindig visszakapunk a mieinkt?l, és az általunk adottak töredékei is fénybe vonják majd öregségünket. A kis tettek és gondolatok mögött is ott duzzad valami fontos és egyetemes. Rólunk szól Jókai Anna minden szava
Juhász Ferenc
Schéner Mihály képz?m?vész laudációja Juhász Ferenchez, „az Új Id?k Új Írásának Táltosához”:
Juhász Ferenc csodálatos nyelvezete formaalkotásának konfiguratív organikussága, a tudományosságot is magába foglaló újszer?sége nagy hatást  gyakorolt képz?m?vészetünkre.
Fiatalkori barátság f?zte a szintén Biatorbágyon született Hantai Simon fest?m?vészhez, aki Párizsban él, és ott a tasszizmus vezéralakja lett. Az ? zsenije már a budapesti Képz?m?vészeti F?iskolán megmutatkozott. E két biai m?vész nagy hatással volt egymásra.
Juhász Feri gyakran nyitotta meg kiállításomat, mindig csodáltam elmefuttatásait, ezúttal is köszönöm barátságát (és a cip?it is lefestettem!). Nemes és gazdag lelkülete nemcsak alkotásaiban tükröz?dik, hanem mindennapi cselekedeteiben is. Az Új Írás f?szerkeszt?jeként nem a vallási és politikai nézetek szerint, hanem az alkotók tudása és embersége alapján kvalifikálta az ott közölt m?veket.
Juhász Ferenc költészetében a magyar nyelv szépsége még színesebbé vált és a magyar föld talajából kozmikus fénnyel ragyog fel az egész világon, magyarságunk nagyobb dics?ségére. Már a 60-as években angolra is lefordították m?veit. Isten éltesse hát Juhász Ferencet, a magyarok istenének és mindenki istenének nevében – sokáig: ezt kívánja Neked Schéner Mihály, a kétkezi talpas képz?m?vész barát.
És a Kuratórium.
Kaláka
30 év, 1300 énekelt vers, 7200 koncert, 2 millió kilométer itthon és Európa, Ázsia országaiban, 300 ezer lemez, 2 arany és egy platinalemez. A Kaláka persze többet jelent a számoknál: összefogást, összetartozást, ami a mai rohanó és gépies világban oly nagyon kellene. Énekelt verseik a teljes magyar és világirodalom gyöngyszemei, az emberi értékek tiszteletét sugározzák – írja a Kuratórium nevében Halmos Béla. A Gryllus Dániel vezette csapat érzékenysége, kreativitása és muzikalitása az összetartozást dicséri. Nem egyszer?en megzenésített versekr?l van szó, hanem autonóm értékeket hordozó kompozíciókról, amelyek több, gyakran egymástól eltér? stílus határmezsgyéjén egyensúlyoznak, és közben mindig megtalálják a zenekar saját útját. Összetéveszthetetlenül egyéni muzsikájuk egyszerre több generációhoz szól, ez a hatalmas, folyamatos Kaláka-fesztivál sok nemzedéket vezetett el a zenéhez és a költészethez.
Kárpáti Tamás:
Fest?m?vész, grafikus. 1949 karácsonyán született Budapesten.
1969-74 között a Magyar Képzõmûvészeti Fõiskolán folytatta tanulmányait, Barcsay Jenõ és Sarkantyú Simon voltak a tanárai. 1977–79: Derkovits-ösztöndíjban és Derkovits-emlékéremben részesült, 1980-ban Tornyai-plakettet kapott, 1983-ban pedig Munkácsy-díjat. 2000 óta a Magyar Köztársaság érdemes mûvésze.
Ladányi József a következõképpen jellemzi mûvészetét: „1974 óta szerepel sejtelmes hangulatú, régies technikával, meleg tónusokkal (sárgászöldes, vörösesbarnás, aranybarna), lazúrosan festett – néhány kivételtõl eltekintve – kisméretû mûveivel kiállításokon. Idõtlenséget, általános emberi tartalmakat, erkölcsi értékeket kifejezõ, mindig figurális képein a kissé groteszk alakok emberek, angyalok, mitológiai és bibliai szereplõk. Pályája kezdetén, rokokós hangulatú képein alakjai alig válnak el az ábrázolt idillikus táji környezettõl. A nyolcvanas évekre színei megsötétednek. Statikus kompozícióin az ábrázolt jelenetek sötét háttérbõl bukkannak elõ. A körvonal nélküli alakok feloldódnak, lebegnek az õket körülvevõ tértõl független, belsõ fényben. A nyolcvanas évek elején született képeken (Példázatok) Krisztusra emlékeztetõ figura jelenik meg. A nyolcvanas évek közepén középkori és reneszánsz motívumok tûnnek föl festményein. Mitológiai és bibliai témájú képeket fest. Az évtized végére komponálási módja megváltozik, tematikája kibõvül. A kilencvenes években készült képeken az alakok körül szinte nincs tér, a drámai hatású jelenetek megmozgatják a korábbi statikus kompozíciókat. A sötét, vörösesbarna, aranybarna tónusú képek mellett szürke-fekete árnyalatokkal festett, vallásos szimbolikájú, csendéletszerû, koponyákat, hal- és madártetemeket ábrázoló képeket alkot.”
Világszerte ünnepelték kiállításain: Berlinben, Prágában, Helsinkiben, a hollandiai Leidenben, csoportos kiállításokon Bázelban, Velencében, itthon sokszor a M?csarnokban, és persze számtalan városban, Salgótarjánban, Szolnokon, Csongrádon, Esztergomban, Kaposváron, Székesfehérváron – és most ünnepeljük magát a személyét Nagyváradon, XXI. Gálánkon, A Magyar M?vészetért Díj átnyújtásával.

Kaszás Attila
Vágsellyén, a Felvidéken született 1960. március 16-án, s Budapesten hunyt el 2007. március 23-án, 47 évesen. A Színház- és Filmm?vészeti F?iskolát 1983-ban végezte, 1984–t?l a Vígszínház, 2003–tól Nemzeti Színház tagja volt. Dolgozott a Katona József Színházban, az Új Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Rock Színházban, valamint Gy?rben, Kecskeméten, Sopronban, Szegeden.
Nagyszer? hangját adta közönségének a Padlásban, a Bicska Maxiban, a Mágnás Miskában,
A Nemzeti Színházban Weöres Sándor: Holdbeli csónakos-a, Shakespeare Buckingham hercege a III. Richárdban s Leontes király a Téli regében, Biberach, a lézeng? ritter a Bánk bánban, volt Macbeth, és Orlando az Ahogy tetszikben, Moliere Don Juanja, Jimmyt játszotta Osborne: Dühöng? ifjúság cím? darabjában, Molnár Ferenc Liliomja, Goethe Faustja, és Vörösmarty Csongora, számos film és tévédarab kedves szerepl?je.
Éppen az író szerepét próbálta Szomory Dezs? Hermelinjében, amikor váratlanul nagyon rosszul lett.
Április 18-án sok ezer ember állt néma, könnyes gyászt, szívében soha el nem múló szeretettel a színházban a ravatalánál, földijét, Tóth Tibort, a Révkomáromi Jókai Színház igazgatóját idézzük onnan:
„Attila, a Felvidék magyarsága nevébenKöszönöm a tisztaságot, a tartást, a felülnézetet, melyet meg?riztél magadban, ezen a nem mindig tiszta és tisztességes pályán. Köszönöm, hogy megóvtad magadban a közös szigetünket. A gyökereket, az otthont.
A felvidéki magyarság talán létszámánál és területénél fogva is, de f?képp kishit?sége és bels? dilemmái miatt nem állíthat túlságosan sok igaz példaképet. Köszönöm, hogy te egyike voltál ezeknek.
Felvidéki színházi berkekben, ha beszéltünk rólad, dolgaidról, sikereidr?l, örültünk neked. Büszkék voltunk Rád. Kaszás Attila a miénk.
Magyarországi elfoglaltságaid miatt csak néhány alkalommal léphettél a komáromi közönség elé, mégis azok az el?adások, melyben játszottál ( Jókai Aranyembere, a Csókos asszony és néhány gálam?sor) , kollégának – néz?nek egyaránt emlékezetesek maradtak. Valahányszor Budapesten vendégszerepeltünk, ha el?adásra nem is tudtál eljönni, el?adás után egy kézfogásra, ölelésre beszaladtál. Az összetartozás érzését er?sítették ezek a találkozások.
Kaszás Attila a miénk. Sajnos ezt a mondatot most kénytelenek vagyunk megtoldani, egy múlt id?t jelz? szócskával, mely végérvényesen megváltoztatja a mondta tartalmát. Kaszás Attila a miénk volt. Ez a végzetes múlt id? elgondolkodtat, elszomorít bennünket, s Téged örökre felemel. Kaszás Attila a miénk volt. Elképeszt?en nehéz ezt kimondani.
Az Unióba való belépés éjszakáján a találkoztunk komáromi hídon. Der?s arccal lépdeltél a híd nyüzsg? ünnepl? forgatagában – hazajöttél, ünnepelni… Jelképérték? pillanat volt számomra, valami politikán túli egyesülést sejtetett.
A hídon, ami összekötötte életed két területét, melyen oly sokszor indultál el, s tértél haza.
De most új átkel?k nyíltak számodra, s elindultál, hogy hazatérj.
Felvidék, s Komárom – az Aranyember városa gyászol.
Tímár Mihály itt hagyott bennünket.
A Senki Szigete után most egy távolabbi szigetre költözött.
Attila, Isten veled!”

KELETI ÉVA
Önéletrajzi pillanatok adják vissza leginkább Keleti Éva és masinája célját:
„1957. A kulisszák mögött álltam a Nemzeti Színházban. Mindenki tudta már, hogy Tímár József halálos beteg. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy az akkor már nagybeteg Tímás József, az Ügynök halála el?adása el?tt megemeli azt a két b?röndöt, mellyel kés?bb színpadra fog lépni. Bennem az az érzés támadt, hogy kipróbálja az erejét, vajon ma este el tudja-e játszani a szerepét. Dráma a drámában… Arra se volt id?m, hogy végiggondoljam, mi történik, öntudatlanul elkattintottam a fényképez?gépemet. Megszületett az els? kiállítási képem és eld?lt, hogy az életemet a fotográfia fogja meghatározni. Megéreztem, hogy a gépemmel érzelmeket tudok elmondani…. Mindig nagyon szerettem az embereket… megpróbáltam mindig többet adni annál, mint a színpadi jelenet fotografálása. Meg kell örökítenem a mindenkori néz?nek, olvasónak azokat a pillanatokat, alkotókat, akik örömet okoznak nekik a filmeken, a színpadon, könyveikkel, festményeikkel…
Imádtam a táncot. A klasszikus balett volt a f? területem, a néptánc például Kornissé. Szerettük egymást, sokat tanultunk egymástól, és büszke vagyok, hogy Korniss Pétert, Féner Tamást, Szalay Zoltánt, Keleti Évát, Lajos Gyurit így együtt, mint a nagy generációt szokták emlegetni.
Kocsár Miklós
Kocsár Miklós gazdag zeneszerz?i munkássága a kórusm?vekt?l a kamarazenén át a szimfonikus darabokig ível. Zeneszerz?i portréja lírai hangnem?, poétikusan bontakozik ki, a drámaisággal szemben inkább epikus írja Szokolai Sándor. „In media res” módon csak ritkán vág a dolgokközepébe, inkább fokozatosan vezet be a m? szívvel-ésszel-füllel követhet? hangzásvilágába. Szólamai dalolnak. Ráillenek a költ?i sorok: „dalomtól fölhevül a leveg?”. Nem rohannak el hangjai, mint századunk megannyi túlhevült zeneszerz?jénél. Nyugodtan sétál hangjai között, mert nyugodtabb, mélyebb lélegzet? koránál. Zenei nyelve úgy szívta magában Bartók, Kodály jellegzetes intonációit, hogy nincs benne semmi másolás, utánérzés.
Tökéletesen ismeri az énekhang természetét. Bízik hangjaiban, mert nem fél a megszólaló hangok varázsától.

KOKAS IGNÁC
Ahogyan azt Kokas Ignác megírta önéletrajzában:
 „Tiszteld és szeresd a most él?ket éppúgy, mint el?deik emlékét, akik sok ezer éven keresztül ezen a helyen mindig jelesre vizsgáztak.
Tele batyuval bocsátott utamra a szül?föld. Én pedig mint h?séges fia, festékkel, ecsettel a kezemben megpróbáltam mindezeket láthatóvá tenni.
… Kollégáim sokszor vetették a szememre, hogy keveset utazom a világban. Miért csak a szül?földem körül kerengek eszel?sen?
Mérgemben egyiküknek azt feleltem: „Ha én Válon, a burgondiás gödör szélén fenékbe rúgok egy kutyát, az épp úgy fog üvölteni, mint Chicagóban. Ha nem, akkor az nem kutya!” Mindenesetre a beszélgetés itt abbamaradt. Talán Chicagóban vagy másutt a világon nem gatyát hordanak az emberek? Nem kell nekem máshova menni szeretetért, jóságért, ganyéságért, bánatért, örömért, vagy mi másért! Hitért, hitetlenségért, netán hazugságért, felh?ért, bogozni megfejthetetlen titkokat? Válon mindez megvan.”


.
További hírek
A Publimont egy reklámcég. Óriásplakátokat ragasztgatnak bérelt vagy talán saját felületekre is.

Simicska Lajos cége. Nem csak szócsöve, hanem a szava és a puskacsöve is egyben.

Éppen 7 éve történt.

2010-ben a Honvédelmi Minisztérium kommunikációs cégének, a Zrínyi Kft-nek voltam azokban a napokban kinevezett igazgatója.

Simicskára hivatkozva megjelent ott a Publimont nevű cég két új vezetője, és - finoman, úri sejtetésekkel - Simicskára utalva előnyöket kértek a cégüknek, olcsó árakat, a szerződés megkerülését, hiszen nálunk, a mi óriásplakát helyeinkre is ragasztottak. A kedvezmény nyújtását elutasítottam. Arcukon világosan látszott,, hogy nem hagyják annyiban, az uruk nem akárki, Magyarország akkori kettes számú hatalma, a rettenthetetlen és rettegett Simicska Lajos.

Később igazuk lett, Simicska és újságíró bandái - s velük együtt más média-bandák - folyamatos, a kinyírásomat megcélzó támadások özönét indították ellenem, élükön az index-szel, a Magyar Nemzettel, a Népszabadsággal - érdekes társaság, nem? - és persze Simicska rádiójával, tévéjével, később a teljes közszolgálati médiumrendszerrel. 15 hónapos kemény küzdelemben győztek, ki is vágattak onnan az akkori, nekik engedelmes honvédelmi miniszterrel. Simicska tényleg No. 2 volt. Vele akarok én ujjat húzni? Vaze, neked - nekem - annyi! Hogy mennyi? Mi mennyi? Mi annyi?

Simicska most tovább tévelyeg. A Publimont persze az övé, és ragasztgatják a G-nap óta, hogy Orbán Viktornak és kormányának - bandájának - hova kellene eltűnnie. Most a Publimont-póráz ezt követeli meg tőlük és persze lapjaiktól, tévéjüktől. Az igazság kutyusai.

Micsoda szennyes 7 év ez így nekik? Vaú, vaú. Simicska már nem harap, csak a vaú, az maradt. Simicska-Publimont és más bandák? Ezért nyírtatok ki mindenkit, aki az utatokba került? Sekély e kéj. Milyen lefelé tartva? Szédülés?

Hatalmas erőfeszítéseket kíván egy diploma, mire a kezébe venné a már felnőtt diák. Venné, ha vehetné. De nem biztos, hogy veheti. Mert - hiába kiváló szakember esetleg - képtelen letenni a kötelező, feltételként előírt nyelvvizsgát. Megpróbálja, újra is, és mégsem megy. MERT EZ nem megy neki. És akkor a kiváló - leendő - mérnök feladja, és elmegy pl. fólia sátorba kertésznek. Ez konkrét példa. A szívem vérzik.
Értem én, hogy akik ezt így előírták fél évtizede, azt akarták, hogy tanuljon idegen nyelveket a magyar! De így, ilyen áron? Így talán ne. Megpróbálják menteni a rendszert, kedvezményeket adnak, de láthatóan sikertelen. Riasztó számokat olvastam!!!!!!

Kb. 12 ezer diploma ragadt bent az egyetemeken és főiskolákon 2016-ban azért, mert a tanulmányait sikeresen elvégző diáknak hiányzott az oklevél kiadásához szükséges nyelvvizsga. 
Egy évvel korábban 9.500-an, 2014-ben 8.500-an nem vehették át emiatt a diplomájukat. Csupán e három év alatt 30.000 kettétört élet.

 

Nem kellene elgondolkodnia azoknak, akik ezt így előírták? - De bizony!

 

Utóirat:

Közlöm itt a Kanadában élő nagyszerű történész, a Corvinus Library alapító elnöke hozzászólását, amit máshol, egy levélben tett meg a fentiekhez, s amit akár javaslatnak is tekintenék: "Csatlakozom Gubcsi Lajos véleményéhez azzal a megjegyzéssel, hogy legtöbb diplomás sohasem fog tanulmányokat, cikkeket, könyveket írni idegen nyelven.. Viszont az idegen nyelvek olvasására szükség van a szakmai tájékozódás miatt. Tehát, véleményem szerint elegendő lenne, ha valaki a szakmájának megfelelő olvasási tudással rendelkezik. Ezt a tudást sokkal könnyebben lehet megszerezni.

Tisztelettel

Magyaródy Szabolcs
42 Juanita Dr.
Hamilton, ON L9C 2G3
Canada

 

 

 Gubcsi Lajos fényképe.


PÁSZKA LEHEL Árpád fejedelem-díja
Világhírű lovasíjász, a sepsiszentgyörgyi Saggitis Siculorum Egyesület elnöke. Célja minél szélesebb körben népszerűsíteni a honfoglaláskori ősök által képviselt lovasíjászatot. A székelyföldi lovasíjászat felemelése, a székely virtus bizonyítása nemzetköz szinten is – ezek az eszmék hajtják abban, hogy egyre magasabbra tegye a mércét, és folyamatosan fejlődjön a magyar harcművészetnek tartott lovasíjászat terén.
1982-ben született, 2006 óta foglalkozik lovasíjászattal, 2008-ban lett a Kassai-iskola tagja.
Semmi kétség, ez a fickó őrült – mondták róla már akkor, amikor évekkel ezelőtt feltűnt a színen, a lovas napok, a falunapok, a lovas események programját színesíteni lovas-harcászati bemutatókkal. - írta akkor a tudósító, Csibi Márti.

A világrekord 2í15-ben született: Pászka Lehel Sepsiszentgyörgy mellett az Óriás-pincetetőn egy négyszáz méteres pályán kantár és nyereg nélkül vágtázó lóról 37,74 másodperc alatt 15 célzott lövést adott le, és mindannyiszor célba talált.

Pászka Lehel szavait idézem azokból a pillanatokból, amikor a székelyek világrekordere lett, Guinness-rekordot beállítva:

"Ha valaki ki szeretné próbálni, de nincs felszerelése, akkor csak annyit tegyen, hogy vesz egy karikagyűrűt a bal kezébe, egy horgolótűt a jobb kezébe, és teljes vágtában, tizenöt alkalommal megpróbálja beledugni a kötőtűt a gyűrűbe. A lóval való kapcsolat magas szintű volt már őseink idejében: ha egy lóról levesszük a nyerget, akkor be tudjuk bizonyítani, hogy tudunk lovagolni. Ha a kantárt is levesszük, és így is tudjuk irányítani lovunkat, akkor be tudjuk bizonyítani, hogy nagyon komoly kapcsolat van közöttünk. Mutassuk meg, hogy a székely lovas nemzet volt... a lovasíjászat tette lehetővé a magyarok megmaradását a Kárpát-medencében. Ez az a harcmodor, amivel a Pozsonyi csatában, a honfoglalás sorsdöntő csatájában a magyarok egyesült serege győzni tudott. A lóról való íjászatban felülmúlhatatlanok voltak. ...Tegyük fel a kérdést: az őseink mit gondolnának rólunk, ha látnának? Éljünk úgy, hogy azt gondolhassák rólunk, amit mi is szeretnénk, hogy rólunk gondoljanak – fogalmazta meg életcélját Pászka Lehel, akit – miközben lélekben már a Székely Vágtára készül – kérek az Árpád fejedelem-díj átvételére. (elhangzott 2017. júl. 8-án, a díjat Gubcsi Lajos, az alapító adta át Kézdivásárhelyen)

Gubcsi Lajos Ex Libris Díja 2009-2038

Magyarország, Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, Őrvidék és a nagyvilág magyarjainak

 

3D Past.com alkotó stáb

72. sz. Széchenyi István Cserkészcsapat - Ausztria

Ábrám Zoltán professzor

Ádám Zita

Ady Endre Líceum - Nagyvárad

Ághegy-Liget Baráti Társaság, Svédország

Alföldi Nyomda, Debrecen

Ambrus Ágnes

Amerikai Magyar Társaság – Cleveland

Antal Imre és Ágnes

Apa Vilmos

Áprily Lajos Általános Iskola

Aradi Alma Mater Alapítványnak

Arany János Gimnázium – Nagyszalonta

Aranyossy Szabolcs

Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziun

Ars Renata együttes - Virágh László

B. Kovács István

Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium

Bakó Pál

Balassa Zoltán

Balázs Áron

Balázs F. Attila

Balázs József

Balázsné Sziráki Ágnes

Bálint Péter

Balogh Miklós

Bánffyhunyad református temploma

Banner Zoltán

Barabási Albert-László

Bartha Julianna-Habakuk Bábegyüttes

Bástya Egyesület és Szórványkollégium Vice

Bayer József 

Bede-Fazekas Zsolt - Független Magyar Rádió

Beder Tibor és a Lármafa-találkozók

Belcanto Egyesület

Bencze Mihály

Benkő Emőke

Benkő László

Berki Krisztián

Bernády Alapítvány

Bíró László

Bocsárszky Attila

Bodor Péter Egyesület

Bodza Klára

Bodzsár Gyula

Bogár László

Bogdán József

Boráros Imre

Boros Csaba

Borsos Gábor

Borsos Géza

Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány

Botlik József

Böjte Lídia-Kemény János Művelődési Egyesület

Brassói Áprily Lajos Főgimnázium

Brogyányi Mihály

Bukaresti Tv Magyar Adások Szerkesztősége

Burg Castellum öröksége

Busa Viktor – posztumusz díj

Civilek Háromszékért Szövetség

Constantinum Gimnázium

Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes

Corvinus Library – Magyaródy Szabolcs

Credo együttes, Ungvár

Csaba László

Csallóközi hagyományőrzők

Csányi Sándor Alapítvány

Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége

Csépe László

Cserháti Ferenc centuriai c. püspök

Csíki Hajnal

Csíkszeredai könyvtár

Csíkszeredai Márton Áron Gimnázium

Csíkszeredai Régizene Fesztivál

Csoóri Sándor ifjú

Csúcs Mária

Csúsz László

Csutorás Tábor

Csűrszínház-Mikháza

Dálnok – Dózsa népe

Damó Gyula, Kisborsnyó

Dániel Erzsébet

Dancs Rózsa

Debreceni Canto Armonico énekegyüttes

Domokos Pál Péter Női Dalegylet

Dávid Júlia

Demján Sándor Alapítvány

Dévai Nagy Kamilla

Dinnyés József

Domokos Pál Péter citera együttes

Domokos Pál Péter Női Dalegylet

Dormán László

Draskóczy Lídia

Duna Tv TÉRkép műsor

Durku Csilla Mária

Ekler Dezső

Endrei Judit

Eötvös Kollégium


A Magyar Művészetért Díjrendszer XXXVIII., marosvásárhelyi gálájából

 

Bakó Pál atya, ferences szerzetes

            Marossárpatakon született 1954. július 23-án, apai ágon asztalos, anyai ágon gyógyítással foglalkozó szülők, nagyszülők gyermekeként. Mélyen vallásos családi háttérrel. A segítőkészséget családi örökségként megöröklő gyerekként folyamatosan tapasztalhatta a család szociális érzékenységét, elkötelezettségét. Úgy a szegények, mint a munkát vállaló roma/cigány falubeliek irányába. Szászrégeni középiskolai tanulmányai után két évig a marosvásárhelyi kábelgyár, előbb szakképzetlen, majd szakképzett munkásaként dolgozott, 1975-ben kezdve el teológiai tanulmányait Gyulafehérváron. 1981-ben szentelte pappá dr. Jakab Antal megyéspüspök. Csíkszeredai, brádi, orotvai egyházmegyés papi tevékenysége után 1990-ben kérte felvételét a ferences rendbe, ahol 1994-ben végleges fogadalmat tett. Szerzetesi névként választotta a Pál nevet, s azóta mindenki Pál atyaként ismeri.

        Már a végleges fogadalomtétel előtt a marosvásárhelyi ferences Szent Imre plébánia vezetője, házfőnöke, ahol 1994-től a rendházhoz tartozó szegény-konyhát kezdte el működtetni. Párhuzamosan intenzív cigány-pasztorációt kezdeményezett, amelyet 2003-i úgy Marosvásárhelyen, mint Kerelőszentpálon is végzett. Párhuzamosan 1994-től szintén 2003-ig a börtönpasztorációt is felvállalta. 2003-2005 között a csíksomlyói kolostor házfőnöke, majd Déván és Désen teljesített szolgálatot. 2009-től a kolozsvári rendházban végzi tevékenységét.

     Az 1998-ban létrejött a marosvásárhelyi ferences rendház keretében a Szent Erzsébet Társulás, ahol a félárva, árva elhagyott gyerekek gondozása kezdődhetett el. A társulás 2001-ben önállósult, s azóta folyamatosan bővül. Jelenleg 40 gyereket, fiatalt gondoznak 10 családjellegű házban Marosvásárhelyen és Marossárpatakon. A Szent Erzsébet Társulást szívügyének tekintve, azt folyamatosan koordinálja, függetlenül attól, hogy a rend hol igényli jelenlétét, szolgálatát.

    Pál atya családi gyökerekből is merített szociális érzékenysége és tevékenysége a Székelyföld nehéz helyzetbe kerülő társadalmi rétegeit, csoportjait segíti folyamatosan a méltó emberi élethez. A társadalmi integráció részeként felvállalt börtönpasztoráció és cigány-pasztoráció mellett az általa megálmodott, működtetett Szent Erzsébet Társulat keretén belül a családi biztonságot nélkülöző magára hagyott, árva és félárva gyerekeknek nyújt lehetőséget annak a szeretetnek a megtapasztalására, amely a felnövekvő gyerekeknek, fiataloknak megadhatja saját értékességüknek tudatát.

 

Plesch Katalin-EMKE Beszterce-Naszód megyei szervezetének laudációja

 

Sokszor elgondolkodom milyen nagy a hite és a magyarság ügye melletti elkötelezettsége  Plesch Katalinnak, aki szívósan, következetesen dolgozik, a sokszor már magyarul sem beszélő, de még magát magyarnak valló nemzettársainkért, akik mélyszórványban, peremközösségekként élnek Beszterce Naszód vármegyében. Plesch Katalin,  minden lehetőséget megragad arra, hogy erősítse  és tartsa a lelket a besztercei szórványban, hogy felmutassa, mint a Beszterce Naszód megyei EMKE elnöke azokat az értékeket amelyek menstvárai lehetnek ott élő magyaroknak. Mint a tenyerét, úgy ismeri az egész megyét és annak múltját.  Könyvbemutatók szervez, képzőművészeti és fotótárlatok rendez. Egyik fontos tárlat volt a besztercei magyar színjátszást bemutató korabeli plakát és fénykép kiállítás. A Magyar Kultúra Napját például öt énnekkar fellépésével szervezte meg társaival együtt. Reményik Sándor születésének 125. évfordulóján Radnaborbereken, ahol a költő sokat pihent és alkotott, három napos rendezvénysorozattal emlékeztek meg a kisebbségi létünkben oly sok reményt adó költőről. Ismerjük meg értékeinket, a megye híres szülötteit elvét érvényesítve számos fontos személyiségre emlékeztek már Besztercén és a megyében. Legközelebb a szögmérő feltalálójára gróf Teleki Ferenc költőre és matematikusra emlékeznek és helyeznek majd el emléktáblát a romai katolikus templomban.  A besztercei EMKE rendszeresen ápolja a szeretfalvi Magyar Honvéd Sírkertet és minden év szeptemberében kegyelettel emlékezik az elesettekre. Plesch Katalin mindent megtesz azért, hogy a román többség érdeklődő  rétegével megismertesse a magyar kultúra különböző szegmenseit. Magyarságát nem hivalkodva, de büszkén hordozza, munkája egyszerre nemzetmentő és építő. Megérdemelten veheti át most az Ex Libris Díjat.

 

 

EMKE Maros megyei szervezete

 

Az  Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1989-es változások után vagyonától megfosztva, kényszerű hallgatásból éledt fel újra és lépett Maros megyében is arra az útra, amelyet alapító elődeik kijelöltek. Haller Károly, Kolozsvár legnagyobb polgármestere 1884-ben egy közművelődési egyesület alakítására való felhívásában írta: ” hazafias lelkesedéssel és kitartó munkássággal  a cselekvés terére kell lépnünk”

  A Maros megyei első vezetőség, Szabó György Pál elnök kezdeményezésére elindította a Gyöngykoszorú népzene – és néptánc találkozókat, amely az egész megyére kiterjedő, ma már önszerveződő, napjainkig tartó, és egyedülálló, hagyományőrző mozgalom a romániai magyar közművelődésben.

A város és megye életében hiánypotló eseményeket szervez a Maros megyei EMKE: a Marosvásárhelyi Napok alatt Kilyén Ilka kezdeményezésére először szervezett a magyar közösséget megszólító programokat, amelyek azóta is élnek és vonzóak, mint például a több ezer embert együtt éneklésre buzdító magyar nóta est a nyári színpadon később a Kultúrpalotában, vagy a magyar kézművesek vására. Először szerveztek Marosvásárhelyen térzenét, népdal vetélkedőt kisiskolások számára, amely ma  a Tóth Erzsébet nevét viseli. Nem felejtkezhetünk el az énekelt versek fesztiváljáról, a szavaló versenyekről kiállításokról, könyvbemutatókról. Fiatal tehetségek tavasza címmel Március 15-e tiszteletére a Kultúrpalotában felvonultatták, több éven át  a megye ügyes tanulóit, diákjait. Nagyszabású Anyák napi rendezvény , sőt, először az Apák napjának megünneplése,  ugyancsak először a Magyar Kultúra Napjának a megünneplése is a Maros megyei EMKE népszolgálatát dicséri. Két köztéri szobrot állítattak, dr. Ábrám Zoltán és Ábrám Noémi kezdeményezésére: Petőfi Sándor szobrát és a Római Katolikus Sírkertben található Don-kanyari áldozatok emlékművét. Ismertető kiadványokat, népdalokat tartalmazó CD-t jelentettek meg. Fazakas Ildikó vezetésével, több mint 6 éve, citera együttesük alakult. A Fagyöngy citera zenekar ma már fontos része Marosvásárhely és a megye kulturális életének.

Az EMKE vezetését, a szervezéseket mindig önkéntes alapon bonyolították le vallván és vállalván a jelmondatot: „ Ki a köznek él, annak élni érdemes” (Szász Pál)

A díjat a jelenlegi elnök Kilyén Ilka veszi át.

 

Csűrszínház

 

2003-ban indult a  Nyárádmentén levő Mikházán  Szélyes Ferenc mikházi gyökerekkel bíró színművész kezdeményezésére a csűrszínházi mozgalom. Évente, a nyári évadszünetben egy régi csűr előtt „színpadra” állítottak egy-egy színdarabot azzal a céllal, hogy közelebb vigyék a színházat a közönséghez.

2007-ben létrejött a Csűrszínházi Egyesület, és a színházi előadások az évek során kiegészültek képzőművészeti népművészet és fotókiállítással  divat-és könyvbemutatókkal.

A Maros Megyei Tanács, a Nyárádremetei Polgármesteri Hivatal és a Marosvásárhelyi Rotary Téka Klub, valamint a Művelődési Minisztérium támogatásának köszönhetően a mikházi iskola udvarán álló csűrt átépítették. Így jött létre a Mikházi Csűrszínház.

Állandósult a Maros Megyei Múzeummal közösen szervezett Romai Fesztivál, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete által rendezett gazdanap, az Artecotur Egyesület által rendezett diákszínjátszó-, vagy a Bekecs Néptánc színház néptánc tábora, legújabban pedig filmnapot, kortárs zenei fesztivált is szerveznek. A programok májustól októberig tartanak.

A Mikházi Csűrszínházi Egyesület szándéka, az összmagyar kultúra ápolása, az erdélyi magyarság helyben maradásának ösztönzése, az ifjúság szellemi gyarapítása és egy fontos térség gazdasági fellendítése.  A szervezést Szélyes Ferenc mellett minden évben felvállalja Vajda György újságíró, Szélyes Andrea-Natália díszlettervező, bábszínművész és mindazok, akik leteszik a garast e jó ügy mellett.

 

Bartha Julianna és a Habakuk Bábegyüttes

 

Szerényen, népmesék alakjai mögé bújva több mint húsz esztendeje végez népnevelői munkát Bartha Julianna. Ötéves korában baleset érte. Az éppen akkor meginduló Marosvásárhelyi Rádió (1958) gyermek és mese műsorai jelentették az egy évig  ágyhoz kötött kislánynak a szórakozást, az örömöt. Rongybabákat készített magának és önmaga szórakoztatására eljátszotta a meséket. Amikor a 89-es változás után magához tért és szervezkedni kezdett az erdélyi magyarság, Marosvásárhelyen megalakult a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, amelynek alapító tagjaként egy kézimunka kiállítás keretében bábokat állított ki Bartha Julianna. A kiállítást megtekintő tanító és óvónőképzős lányok szorgalmazták, hogy a bábkészítés csínját-bínját tanítsa meg nekik is. Kezdetben szemléltető eszközként használt bábuk egyre sokasodtak és teret követeltek maguknak. Megalakult a Habakuk bábjátszó csoport 1996-ban 2004-ben pedig önálló egyesületté vált. Ettől kezdve Bartha Julianna nemcsak kézügyességére alapozott, hanem fejlesztette tudását. Szakkönyvekből tanult, továbbképzőkön vett részt, bábos találkozókon figyelt mások tapasztalataira.  Kisgyermekekkel ismerteti meg a bábmozgatást, a bábszínészetet, akik az oktatójuk segítségével dramatizált meséket adnak elő a város iskoláiban, óvodáiban, valamint számtalan szórványtelepülésen is. Mennyire hiteles szórakoztatás és nevelési forma ez. Kisgyermekek kisgyermekeknek. Mögöttük pedig ott áll az irányító-oktató, aki nem vágyik sem hírnévre sem tapsra, csak át szeretné adni azt a sok szeretet, amit gyermekkorában nagymamájától, édesanyjától kapott. Az eltelt húsz év alatt legalább háromszáz gyermek szerette meg általa a bábkészítést és mozgatást, és a hétvégi találkozókon valamint az alkotótáborokban egyre többet tudott meg erről a csodálatos, sokszor mostohán kezelt művészetről, a magyar és egyetemes népmesekincsről. Akik 1996-ban és utána is mellé szegődtek ma maguk is oktatók, művészek, dolgozó felnőttek és tovább viszik azt a Julikától ellesett , megtanult mintát, hogy a legjobb pedagógia módszer a szeretet.


Idei díjátadó gálánk - 30. évünkben - két részletben zajlik Erdélyben: július elsején Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában, és július 8-án Kézdivásárhelyen a Vigadó Művelődési Házban.

Most a kézdivásárhelyi gála díjazottainak névsorát tesszük közzé, íme:

 

Árpád fejedelem-díj

Pászka Lehel lovasíjász

 

Gubcsi Lajos Ex Libris Díja

Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató

Beder Tibor és a Lármafa-találkozók

Gyűjtemények Háza, Kézdivásárhely

Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad

Nagy Mózes Elméleti Líceum

Romániai Magyar Pedagógus Szövetség

Szabó Enikő színművésznő

Szima Csaba helytörténész

Sántha Attila költő, történész

Veres István séf

Vetró Bodoni András képzőművész

 

A gálát megnyitja: Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere és Gubcsi Lajos, a díjak alapító elnöke.

(a fotón az Árpád fejedelem-díj, e herendi alkotás látható, valamint az Ex Libris Díj logója - Ötvös Nagy Ferenc alkotása)