Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
A Magyar Művészetért Díj-rendszer 2012-es progrmja
A 25. évfordulón

Most, amikor közzétesszük A Magyar Művészetért Díjrendszer 2012-es programját, a díjazott Jankovics Marcell nyomán egy német definíciót idézünk, amely A Magyar Művészetért XVIII. Gálájáról 2004-ben készített filmben hangzott el, s amely ma is elgondolkodtató – ma, amikor a kultúra kiszorul, s helyét nem akarja legalább valamennyire pótolni a kulturált emberi és társadalmi magatartás, pedig tehetné, ha tudná, ha akarná:

„A kultúra nem más, mint EGY NEMZET evidenciáinak összessége – s bármikor magunk is tehetünk róla, hogy tudatosan építsük.”

 

25 éves A Magyar Művészetért Díj-rendszer

- A MM 2012-es Programja

 

  1. A XXII. Díjátadó Gálán és más díjátadó ünnepségeken, alkalmanként önálló MM művészi műsor keretében adjuk át díjainkat.

 

  1. Összesen 5 MM Díjat osztunk ki, továbbá 1 MM – Bubik István-díjat.

 

  1. Idei új díjunk Herenddel A Színész-díj, 7 címzettnek, színészeknek és közösségeiknek.

 

  1. A következő – még 4 alkalommal ismételt – díjunk a Petőfi-díj, az idei átadását születésének 180. évfordulója előestéjére, azaz 2012. dec. 31-re időzítve.

 

  1. Folytatjuk az Árpád-díj adományozását, de nem évi 7 alkalommal, hanem a következő évtizedben évi 1 alkalommal. Az idei mottója: ’56 56. évfordulóján.

 

  1. Régebbi díjaink közül alkalmanként adományozunk 1-1 díjat,  így most a Bartók-emlékdíjat, a zseniális miskolci Holdviola együttesnek.

 

  1. Az Ex Libris Díjat 8 önálló regionális kuratórium döntései alapján adományozzuk. Az eredeti 625-ből átadtunk három év alatt 125-t, maradt éppen 500. Tárolva, rendelkezésre áll, bármilyen évenkénti megoszlásban, elvileg 2033-ig. Az idén és a következő 3-4 évben azonban szeretném az átlagot messze  meghaladó arányban átadni, s csak egyedi esetekre tartalékolni az azt követő 2 évtizedre. Ez azt jelenti, hogy idén 100-150 díj átadását tervezem megszervezni – a díj anyagilag régóta, 2009 óta biztosított.

 

  1. A MM támogatását élvezi erkölcsileg az Ismét Vereckénél c. Rákóczi ballada további sorsa. Hasonlóan támogatja társunk, a Magyar Művészek Köre Közhasznú Egyesület, cégem, új nevén a G Marketing és Média Kft., valamint Nagy Endre cége, a Grantfilm Kft. Tavaly maga a zenei anyag, a 4 helyszínen előadott műsor, az önálló dvd-film és zenei cd és azok adományozási hullámai „a nemzet asztalára 2011-ben készített ajándék” voltak. Egyetlen fenti fázis sem részesült külső támogatásban.

 

  1. Erőnk szerint részt veszünk abban, hogy a ballada szervezetten, profi produkcióként, klasszikus zenei darabként is bemutatásra kerüljön minél több helyen.

 

  1. Az idén is jelentős mennyiségű könyvadomány kerül tőlünk jó kezekbe, ez másfél évtizedes hagyomány.

 

  1. Reményeink szerint egy Kő  Pál szoborral gazdagodik A MM Szoborkert.

 

  1. Gubcsi Lajos Imre álma” c. Makovecz-kiállítása, A MM Vándorúton, A MM Élőtárlat c. kiállítások folytatják 2011-ben megkezdett önálló útjukat a Kárpát-medencében.

 

  1. Köszönetet mondunk a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt.-nek a szobrokért, a Geodézia Zrt.-nek a PR-marketing szerződésért, amely A MM érdekébe állítva növeli annak mozgásterét. Személyesen mondunk köszönetet a támogatásért Szórádi Sándornak. Györfi Sándor és Gubcsi Attila alkotásaik felajánlásával támogatja céljainkat. Saját személyes döntése alapján bárki tehet felajánlást. Cégekkel marketing szerződés formájában tudunk együttműködni kölcsönösen előnyös vállalások alapján, szerződést nevünkben ilyen célra a G Marketing & Média Kft. köthet.

 

  1. A Kuratórium tagjai 2012-től:

Gubcsi Lajos – elnök

Györfi Sándor

Káel Csaba

Kaiser Ottó

Kobzos Kiss Tamás

Kő Pál

Marjay Gyula

     

Tisztelettel a kuratórium 2012. 01. 22-én, a Magyar Kultúra, a Himnusz Napján, barátsággal Gubcsi Lajos

 

 

További hírek

Ma, a kuruc szabadságharcot 1711. április 30-án lezáró szatmári szerződés napján szeretném visszaidézni az indulást, az első percet, amikor Munkács feladásakor, 1688. január 17-én Zrínyi Ilona átadja a szabadság kardját fiának, az akkor 12 éves II. Rákóczi Ferencnek - a szobor A Magyar Művészetért Szoborkertjében áll 2004 óta, Györfi Sándor alkotása. Egyben a fejedelem születési évfordulójára is emlékeztünk vele - Tempfli József akkori váradi püspök szentelte fel, együtt Hajagos Gyula kiskunfélegyházi plébánossal.




Hajrá, magyarok! 6-ig meg se álljatok!

KÖSZÖNJÜK, CSALÁDOK, ÉS GRATULÁLUNK - EZ AZ AZ ÚT!

Évtizedes csúcsot ért el a magyar nők termékenységi szintje, kevésbé hivatalos kifejezéssel az áldott állapot és a házasodási kedv
20 éve nem kötöttek annyi esküvőt, mint tavaly, megtorpant a válások számának évek óta tartó növekedése, kevesebb abortuszra került sor.


2 éve már, hogy... de minek?
KÉT ÉVE ÍRTAM - emlékeztet most reggel a legnagyobb közösségi oldal -, s bizony, ma is írhatnám, semmi sem változott e téren, Isten malmai korpát őrölnek, ha úgy adódik. Riadtan nézem soraimat: marad ugyanúgy, ami rossz? Simicska, majd Habony és társai - mint a rendszer jelképei?

HABONY! - hablaty
Miért kell Habony Árpád ügyében - létéről, funkciójáról, szerepéről - hazudni? Mellébeszélni, ködösíteni, kitérni - mert e szavak is a hazugság kategóriája.
Nevét sem hallottam 2010-ig, az új Fidesz-kormány megalakulásáig. Ma már tudom, én voltam alulinformált. De vagyunk így közel 10 millióan. Aztán barátaim elmondták - 2010-ben - mi az ő kiváltságos szerepe Orbán Viktor körül. Nem örültem neki, ez nem jó konstrukció, nem olyan, ami illik a kétharmadhoz. Kifejezetten haragudtam érte, de egyébként mi közöm hozzá. Ki az a Habony Árpád, hogy foglalkoznom kelljen vele.
Az ellenzék és az érte dolgozó média, közformálók most mumusként néznek rá, lesik minden lépését, mintha maga az Úr járna köztünk. S megint eszembe jut: ki az a Habony Árpád? Miért kellene naponta magunkba engednünk a híreket róla. Nem a mi tévedésünk, nem a mi eszközünk, nem a mi módszerünk. Akkor miért? Oda se figyelek már, ha rugóznak rajta. Oda se figyelek már rá.
VISZONT. VAN. LÉTEZIK. HAT. BEFOLYÁSOL. TERVEZ, MEGVALÓSÍT. IRÁNYÍT. 
AKKOR VISZONT MIÉRT KELL LETAGADNI?

Ki és miért fél attól, hogy van egy fickó, aki tanácsokat ad a miniszterelnöknek? Miért fél bevallani ezt a kormányfő. Ismerve a Fidesz mai kormány- és jutalmazás-technikáit, érdektelen, hogy van-e fizetése bármely állami kifizető helyen, vagy nincs (nincs!), a hülye is tudja, hogy ha fontos embernek fontos helyen és helyzetben tanácsot ad (Habony Árpád vagy X, Y, Z), AKKOR megtalálják a módját annak, hogy elnyerje méltó jutalmát. Abba, hogy mi ez a jutalom, úgysem látunk bele, én nem is akarok, mert biztosan nem 100 milliárdos nagyságrendű, mint pl. a Simicska-birodalom jutalmazása (volt). Közömbös számomra, hogyan elégítik ki Habony Árpádot.

De ha ilyen egyszerűen megítélhető ez az egész kérdés, akkor miért kell hazudni, kitérni, ködösíteni, stb.? Ez a hiba, nem Habony. Őt és hatását nem tudjuk megítélni. DE a hazudozásból eredő hiba hatását meg tudjuk: elfordulunk tőle. Valahogy' nagyon stílustalan és erőszakos, mert az áll mögötte - immár hónapok óta minden Habonyt érintő kormányzati és Fidesz-megnyilvánulásban -, hogy: Figyelj! ÉN bármit mondhatok.

És ez bizony elementárisan nagy tévedés. 
Mert mondanak bármit, Habony évtizedes időzónában titkos és belső bizalmas tanácsadó. Úgy, mint ahogyan pl. Simicska "kincstárnok" kifizető volt. Mire ment vele a Fidesz a dolgok kitisztulásakor?  (Simicskát nem volt szabad bírálni, félni kellett - volna - tőle; s mi lett belőle...)


2015. április 23. 


ENNÉL UNDORÍTÓBB HÍRT ALIG LEHET OLVASNI
SIMICSKA LAJOSÉ LETT AZ INDEX.HU - alapítványi átmosással (mert ugye, éppen most írtam: mire is használják az alapítványokat Magyarországon...). Gátlástalanok, ha egybekelnek.
Kezdődik.
Pfuj. Ennyi.

A Magyar Művészetért Díjrendszer idén 30 éves. Alapításához 500 forint kellett. Azóta a 16 díj együttesévé vált díjrendszer nevében kb. 1300 díjat adományoztunk és 2038-ig biztosan látjuk, hogy ez így marad. Saját erőből, barátok saját erejéből. S néhány önkéntes hazai magántámogatásból. Ami soha nem volt bekalkulálva, anélkül is haladni akartunk.

Utálnám, ha a művészeteket, művészeket, alkotó személyeket és közösségeket támogató díjunk sorsa attól függne, támogatja-e az állam, önkormányzat, mások pénzéből élő alapítvány. Egyáltalán: utálnám, ha a díjak sorsa attól függne, támogatja-e más az alapítón kívül. Mert akkor miért alapítja az alapító, ha nem tudja ellátni. S ha már nem tudja, miért nem hagyja abba?

Egész életemben megvetettem azokat az alapítványokat, alapokat, amelyeket azért hoztak létre, hogy aztán kalapoljanak, kéregessenek, s ha netán nem kapnak, bajba kerülnek, sírdogálni kezdenek. Akkor mire alapozták adományozó kedvüket? S ha erejük elfogyott, ha céljukat más nem támogatja, akkor miért nem adják át a terepet alaposabb kezdeményezőknek. De e téren nem vagyok türelmetlen, kritikát sem szoktam gyakorolni mások felé, egyszerűen csak utálom az ilyesmit. Mikor úgy tüntetik fel, hogy áldoznak, közben abból élnek? - a célra beszedett pénzekből.

De mindennél jobban utálom az állam, stb. tőgyén lógókat. 

S hogy fokozzam: náluk már csak azokat utálom jobban, akik külföldről tartatják el magukat. S ők a "fő civilek". Ők civilek? Mióta? Mióta civil kurázsi az, hogy szervezetek, csoportok eltartatják magukat külföldiek pénzén, s itthon eljátsszák a nagy felelős adakozót, demokratát, jogbajnokot, pénzosztót? Szolgák, pontosan behatárolható érdekek mentén, hihetetlen hangzatos címeken-neveken: Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), s az ilyenekből tucatnyi, seregnyi. A TASZ a példámban jelkép: a pénzügyi kitartottság és a társadalmi nagyképűség zavaros keveréke - mondhatnék más neveket is, bőven.

Még ezt is lenyeli az ember. Hiszen nem én hozom a döntéseket, nem azért vagyok, hogy mások ügyeiben ugrabugráljak.

De mi abban a gond, hogy egy állam - bármely állam, bárhol a világon - a saját törvényhozó erejére építve azt mondja: OK, működjetek, demokrácia van, éljen minden kezdeményezés, ÁM szeretném törvényileg meghatározni, hogy milyen legyen a működésetek pénzügyi átláthatósága?! Elvégre ti is itt szerveztek, ügyködtök jót vagy rosszat ezen ország területén.

Mi a gond abban, ha van egy határ - nem az én dolgom eldönteni, éppen hol lehet és kell ezt meghúzni -, amely fölött nyilvánosságra kell hozni a külföldi támogatás összegét? Örülhetnének e "civilek", hogy rájuk is kiterjednek a közösségi szabályok, s nem kerülnek gyanakvás árnyékába. Büszkén s maguktól kellene ezt felajánlaniuk, tisztelve ezzel a közeget, melyben élnek: a magyarok közösségét, közös ügyeit.

Én természetesen a belföldi támogatás összegét is kötelezően publikáltatnám, ugyancsak a törvény erejével.

És keserűen fűzöm hozzá: hozzon bármilyen törvényt az állam, ezek a szervezetek úgyis kijátsszák. Mert ők ebből élnek. És úgy gondolják, hogy ők védettek, rájuk ennél szigorúbban úgysem mer senki ellenőrzést kiróni. Sőt számukra az ellenőrzés sötétté vált Magyarországot jelent, gátlástalanul küldik világgá panaszukat jogfosztottságukról. Hm.

Legalább legyen egy jelzőoszlop, hogy Uraim, eddig és ne tovább. De mivel persze nem azt korlátoznánk, hogy Önök mennyi pénzt zsebelnek be külföldről - hogyan is szólhatnék bele ebbe én, az állam -, hanem csak egyszerűen látni szeretnémk a befolyó támogatás méretét X magas összeg fölött, szíveskednének ezt tudomásul venni? Amúgy meg nyilván folyik majd a pénz Önökhöz ezután is, ugyanazért, ugyanonnan, ugyanúgy.

Mi itt a baj? Az, hogy a szolgák - akiket eltartanak külföldről - szeretnék úgy tenni, mintha ők igazi, nemes nagyurak volnának? De nem azok. S nem is civilek. Függelékek, mástól függnek, más pénzét szolgálják meg, őt szolgálják ki, s közben a fejük fölött lóbálják a táblát: MI VAGYUNK a civil szervezet. Tudják, mit? Akkor már százszor inkább az a család, amelyik az utcánkban rendszeresen szépítgeti a szegényes játszóteret, kizárólag a saját pénzéből, szó nélkül, csak úgy egyszerűen, mert úgy érzik: nekik erre több pénzük van, mint a környék lakóinak. ŐK A CIVILEK - AKIK A SAJÁTJUKAT ADJÁK. Ők, a feljegyzetlen tízezrek, s nem a kibélelt szolgák. Önök meg a máséból élnek, farizeus módon jótevőként kívánva szerepelni

Ajánlom tehát mindenkinek, hogy kunyerálás és kiszolgálás, hajbókolás és függés helyett arra a méretre, arra a szorgalomra, kitartásra, tehetségre és áldozatra építse adományozó kedvét, amekkorát elbír ő maga. S ha ezek után valakik szívesen segítik, tegye teljesen nyilvánossá. Ehhez még csak nem is kellene törvény. Ehhez elég lenne tisztességes civil kurázsi.

Társaság a Szabadságjogokért meg a többi, meg a többi? Az melyik alapjog, hogy ismeretlen és ellenőrizhetetlen külső forrásokból tartsanak már el, ellenőrizetlenül, mert én annyira nagyon szeretem a szabadságot? Ez elég gyenge adományozó kedv, szolgaként is kevés.

ÉN, KIBEN TE
ÁLDOTT MINDEN PERC (Húsvétkor)

Lüktető életben a dermesztő halállal
szemben feszülni lehetetlen,
ha nem hiszünk az egyetlenben:
amelyben rajtunk túl is fénylő világ van

Vétkek közepette az örök vigaszban,
hogy a reményben csak jó s igaz van
S bár gyarlón mindig mindent elrontottunk
nem lesznek úrrá görcsök, félelmek rajtunk

Hús és vér sejtjében a vétlen, tiszta lélek
emberszívű megváltóink, kik értünk élnek
Feléjük nyújtott vágyakozó, kérő kezünk
a körforgásban mi is új létet érdemlünk

Százszor is benned én
kiben te megszülettél
ezerszer bennem te
felkelő naplemente

(Gubcsi Lajos, 2017. április 14,)