Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Ex Libris Díjak Brüsszelben

Immár hagyománnyá vált, hogy ősszel A Magyar Művészetért Díjrendszer részéről Ex Libris Díjat adunk át Brüsszelben a felvidéki magyarság reprezentánsainak Csáky Pál, az Európai Parlament felvidéki képviselőjének meghívására. Ezúttal a reformáció 500. évfordulója kínálta az alkalmat.

Csáky Pál és az alapító, Gubcsi Lajos Ex Libris Díjat nyújtott át két egyházi újság szerkesztőségének, íme részlet az indoklásból:

Gubcsi Lajos köszöntőjéből:

"Amit egyházaink tehetnek a magyar nyelv, kultúra, közösség, oktatás, a hitvilág fenntartásáért a Trianonban elszakított magyarság fennmaradásáért, annak történelmi jelentőségét nehéz vitatni. Most két olyan újságnak, szerkesztőségnek nyújtunk át Ex Libris Díjat, amelyek éppen az erős magyar hit fontos támaszai a mögöttük álló egyházakkal

Remény – szlovákiai magyar katolikus hetilap

27 éves a katolikus hetilap (Pozsony, 1990). A Glória Kiadó, a Szlovákiai Magyar Katolikus Papok Társulata adja ki. 2001-ig nyolc, azóta tizenkét oldalon jelenik meg. A szerkesztőség különféle rendezvényeket is szervez, melyek a felvidéki magyar katolikusok lelki-szellemi fejlődését szolgálják. Alapító főszerkesztője Koller Gyula, 2001 óta Herdics György címzetes apát. Az egyetlen szlovákiai magyar nyelvű egyházi lap. A felvidéki magyar katolikusok lelki-szellemi fejlődését szolgálja, 1990 áprilisától jelenik meg minden héten a Szlovákiai Magyar Katolikus Papok Társulata gondozásában. Óriási szerepet tölt be a vallási kultúra közvetítésében, a katolikus hitéleti formák bemutatásában.
Megjegyzem a történelmi időkből: Remény néven Budapesten 1886. okt. 3-án jelent meg és 1887. febr. 20-ig 21 számot publikált az egykori társadalmi, szépirodalmi és ismeretterjesztő katolikus képes hetilap.
A díjat a pozsonyi Glória Egyesület elnöke, a Reményt kiadó Szakál László vette át Gubcsi Lajostól.


Kálvinista Szemle – a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja
Hivatalos anyagok közlésén túl tudósít az egyházi eseményekről, rövid hírekkel szolgál. Állandó és mozgórovataiban bemutatja gyülekezeteinket; évfordulós megemlékezéseket, bizonyságtételeket, útirajzokat, recenziókat, elmélkedéseket, rövidebb előadásokat stb. közöl. 2006-tól digitális formában is.
Első lapszámát 1951 júniusában adták ki. A havonta megjelenő lapot Komáromban adják ki, Az egyház Zsinati Elnöksége jelenteti meg. Szlovák változatát Kalvínske hlasy címmel 1930-ban alapították, s 1949–1951-ben a Služba maďarským sborom c. mellékletet adták ki a magyar hívők számára.
Egy számomra kedves könyvből idézek érdekfeszítően megfogalmazott sorokat, a könyv címe – melyről a Kálvinista Szemlében olvastam – így hangzik: „A rejtőzködő Biblia-fordító”. Kiről is van szó? Idézem: „Nagyon keveset tudhatunk arról a férfiúról, aki az egyik legismertebbé vált magyar protestáns nevet hordozta. Esetében olyannyira elcsépelt lenne az a fordulat, hogy a neve fogalommá vált, hogy nem is említjük ilyen vonatkozásban (valószínűleg maga is tiltakozna ellene). Az viszont tény, hogy a csapatmunkában készült első teljes magyar nyelvű bibliafordítást az ő neve fémjelzi, sőt a mai Európa egyetlen református egyetemének is ő a névadója – Károliként.
A róla készült monográfia szerzője, Szabó András irodalomtudós évtizedeket szentelt a „rejtőzködő bibliafordító” élete és a bibliafordítás körülményei kutatásának. Elfogadhatjuk tőle, amit másokkal egyetemben állít: akár latinosan Károliként, akár Károlyiként emlegetjük, a név helyes ejtésmódja: Károlyi. Mert igaz magyar.
(Károli a Biblián kívül egyetlen fennmaradt munkájában a Magyar Királyság romlásával, illetve a végidők jeleivel foglalkozik. 1584-től Tállyán lelkészkedik, 1587-től ismét Göncön tevékenykedik – egészen 1591 utolsó napjaiban bekövetkezett haláláig. Nagyjából ezek az évszámok adják Károlyi életének keretét, melybe a kassavölgyi esperesi tisztség viselése is belefért.)

A díjat Fazekas László felvidéki református püspök vette át Gubcsi Lajostól.

A díjátadás egy nagyobb ünnepség része volt. A Felvidékről 4 felekezetből mintegy 20 vezető egyházi személyiség vett részt azon a konzultáción, amelyet - Csáky Pál új könyve, a "Dialógus Európa lelkéért" kapcsán - a közép-európai egyházak európai szerepéről folytattak. A könyvet Tőkés László EU parlamenti képviselő laudálta az ökuménia jegyében, megállapítva: "e könyv kiáltás is az európai torzulások ellen." Valamint: "Egyházaink az anyanyelvi szolgálattal teljesítik küldetésüket", illetve: "A kelet-közép-európai egyházak a kovász szerepét is betöltik az európai egyházak lelkében."

Idézem Fazekas László felvidéki református püspöktől (Révkomárom): "Minden felvidéki gyereknek magyar óvodai helye lesz, ez a célunk, élvezve ehhez a magyar kormány támogatását."

Külön is növelte a találkozó fontosságát, hogy azon jelen volt Beer Miklós váci püspök is. Személyes megjegyzésem: nagyszerű humanista - szerénységbe öntve.

(a képeken Gubcsi Lajos Ex Libris Díjat nyújt át Fazekas László püspük úrnak és Szakál László egyesületi elnöknek - illetve az egyházi konferencia résztvevői az Európai Parlamentben - Oriskó Norbert helyszíni fotói)


Kapcsolódó galériák:
    Brüsszel

További hírek
MERT EZ A MI KÜZDELMES MÚLTUNK ITT!
http://mek.oszk.hu/18600/18685

MINDEN BARÁTOTOKNAK, AKI NEM TUD MAGYARUL
MEGJELENT ANGOLUL IS MAGYARORSZÁG HONVÉDELME A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN - küldd el a nagy világba...
A napokban magyarul, és most íme angolul is megjelent a nagy album. Egyetlen kattintás, és továbbíthatjátok az egész világ felé!!!

1122 years - For the Homeland unto Death : Hungary in the Carpathian Basin / szerkesztő Gubcsi Lajos
http://mek.oszk.hu/18600/18685

(a képen Hunyadi János szobra, Mihályi Gábor alkotása a szoborkertemben)

BARÁTAIM AZ FB-N! MÉG NEM VOLT PÉLDA RÁ, hogy egy könyvem letöltése két nap alatt meghaladja az 500-t! Mert íme, ez történt most a legújabbal Köszönöm!
1122 év - A hazáért mindhalálig : Magyarország a Kárpát-medencében / szerkesztő Gubcsi Lajos 
http://mek.oszk.hu/18600/18686
HÁLÁBÓL hamarosan vaskos meglepetéssel szolgálok! Már a hét végére! (a fotón Szent István a szoborkertemben)

 

A könyvben írt bevezetőmből idézek:
"Ujjongva és megrendülten olvasom népem 1122 éves történelmét a Kárpát-medencében.

Ujjongok, amikor bátorságunkra, a szabadságért 1122 éve vívott példa nélküli elszántságunkra gondolok 896 és 1956 között. Ma lepel fedi ezt a bátorságot, de ki vonná kétségbe, hogy ugyanott rejtőzik, mint eddig.

És megrendülök a fájdalomtól, az elhullajtott vértől, a védtelenek halott hősiességétől, amely kíséri hazám és népem sorsát a Duna-Tisza medencéjében.

Olvasom, tehát ismerem. Ismerem, tehát tudom. Tudom, mert megélem. S ismerem sok más nép történelmét is. Rájuk is gondolok, amikor csendesen elmondom: kitárt mellkassal voltunk Európa védőpajzsa történelmünk nagy részében, meztelenül a szív fölött, de forrón bent, a szívben..."

Részlet a magyarok 1918. dec. 22-i kolozsvári kiáltványából, melyet a románok dec. 1-én Gyulafehérváron deklarált elszakadására - pontosabban Erdély erőszakos elszakításának kísérletére válaszul fogalmaztak meg:

 „Kelet-Magyarországnak Kolozsvárt 1918. december 22-én összesereglett különböző vallású és fajú népei kijelentik a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési joguk alapján, hogy Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni és az egységes és csonkítatlan Magyarország keretein belül követelik minden ittlakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot. Kijelenti a nagygyűlés, hogy az erdélyi magyarság és székelység teljes jogosultságú önkormányzati szervének és képviselőjének elismeri a Kolozsvárt 1918. december 17-én egyesült Erdélyi Magyar Székely Nemzeti Tanácsot, illetőleg annak 1918. december hó 18-án megválasztott központi kormányzó tanácsát.”

Képtalálat a következőre: „mátyás király Kolozsvári szobra”


ÚJABB 1000
1000. letöltéséhez érkezett egy igen fontos könyvem A Magyar Művészetért 31 évének utóbbi 5 évéről 2012-2017 között
Gubcsi Lajos: Krisztusi korban - Alleglória : 30 éves A Magyar Művészetért Díjrendszer
http://mek.oszk.hu/17400/17494
(a logónk Ötvös Nagy Ferenc alkotása, 2005-ig ez volt maga a díj is - és 2006 óta a díj herendi alkotás)


AMIT MINDENEKELŐTT ÉS MINDENKINEK AJÁNLOK - HOGYAN VÉDTÜK HAZÁNKAT 1122 ÉVEN ÁT - MOST JELENT MEG 
1122 év - A hazáért mindhalálig : Magyarország a Kárpát-medencében / szerkesztő Gubcsi Lajos 
http://mek.oszk.hu/18600/18686

A könyvben írt bevezetőmből idézek:
"Ujjongva és megrendülten olvasom népem 1122 éves történelmét a Kárpát-medencében.

Ujjongok, amikor bátorságunkra, a szabadságért 1122 éve vívott példa nélküli elszántságunkra gondolok 896 és 1956 között. Ma lepel fedi ezt a bátorságot, de ki vonná kétségbe, hogy ugyanott rejtőzik, mint eddig.

És megrendülök a fájdalomtól, az elhullajtott vértől, a védtelenek halott hősiességétől, amely kíséri hazám és népem sorsát a Duna-Tisza medencéjében.

Olvasom, tehát ismerem. Ismerem, tehát tudom. Tudom, mert megélem. S ismerem sok más nép történelmét is. Rájuk is gondolok, amikor csendesen elmondom: kitárt mellkassal voltunk Európa védőpajzsa történelmünk nagy részében, meztelenül a szív fölött, de forrón bent, a szívben..."

(a mellékelt képen Szent István, valamint Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi bronz szobra A Magyar Művészetért Szoborkertjében)


A lemészárolt jogalap
Az a bizonyos Vitéz Mihály "erdélyi fejedelem", akiből a románok levezetik a gyulafehérvári jogosultságukat és Erdély elrablását.
Mert meddig is volt ő "Erdély fejedelme" Habsburg támogatással? 1599 őszétől 1600 tavaszáig, mint Rudolf császár zsoldjának kedvezményezettje a magyarok ellen. Fejedelmi asztalnokból lett Havasalföld fejedelme ezzel egyidőben, 1600-ban "meghódította" Moldvát is, ahonnan hónapok alatt elzavarták. így aztán mindhárom "fejedelemségét" elveszítette 1600-ban. 
Nem is nagyon őrizhette volna meg. Ugyanezen Rudolf császár német vezérének, a kassai főkapitány Bastának vallon zsoldosai hamarosan felkoncolták a nagy Vitéz Mihálya sokszoros "fejedelmét", Havasalföld, Moldva és Erdély "egyesítőjét", mely szerepet német zsoldban fél évig töltötte be. Ő lett a jogi alap Gyulafehérváron 1918. dec. 1-én.
A német zsoldosok tényleg brutálisak voltak, íme a leírás a nagy vitéz felkoncolásáról:
"A vallon kapitány csellel élt. Először csak kevesed magával ment a vajda sátorához, hogy kikémlelje, „hogy az vajda mit cselekszik és ha hozzáférhetnek-é az megöléséhez". A vajda mit sem sejtett…
…a többi vallonok is megérkeztek s a sátort hirtelen körűlfogták. A vallon kapitány látván, „hogy a vajda ingyen sem gondolkoznék halála felől, úgy kezdett hozzá a dologhoz". Beauri néhányad magával a sátorba megy s ezen szavakkal: fogoly vagy! megragadja a vajdát. Mihály sem rest, felkiált : ha ! s a sátor „árbóczfáján" függő kardjához kap bal kezével — mert balog volt a miért a magyarok „balog"-nak is nevezgették. — Ámde a vallonok megelőzik. Beauri alabárdjával hasba szúrja, más vallon puskáját hozzá lövi s épen bal karját találja, a harmadik derekát lövi át. így, midőn sebeiben összeroskadt, „azért hogy az vallon roszpergerel nem vehette fejét", a vajda saját szablyáját kapják és azzal veszik fejét. Azután a sátorból kivonszolják, levágott szakálas fejét egy kevéssel azelőtt elhullott ló testére tették és sokáig ott tartották közszemlére kitéve. Ruhájától megfosztott hullája harmadnapig hevert lemeztelenítve az útfélen. „Az németek a vajda testéből darabonként nagy bőröket szeldeltek ki, megnyúzván a hátát, oldalát, vállát" s a bőrdarabokat eltették emlékűl s talizmánul. „Végre ilyen undokul, hogy szinte az ebek meg ne egyék, egy kis verembe valami ráczok eltemették." Básta aztán Fejérvárra vitette s a vajda által alapított templomban temettette el ; később az oláhok Havasalföldére vitték s most ott nyugosznak hamvai egy kolostorban.

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember