Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Pomi

Harcedzett, vidám örök-tévés barátom, Pomezanski György nagy baráti-rokoni körben ünnepli ma 50. születésnapját. Ezek a sorok jutottak eszembe, megírtam az ünnepségre:

Gubcsi Lajos: A csendes intelligencia

A fenti cím nem más, mint Pomi, Pomezanski György neve egy sokak számára ismeretlen nyelven, amelyben a "csendes" azt jelenti, hogy pome, az intelligencia pedig a zanskival egyenlő. Ugyanezen a nyelven a György jelentése áttételes: utalást tartalmaz arra, hogy mindig élő, sokáig élni fog, halhatatlan. Míg ez utóbbi jelentést ellenséges érzelmű nyelvészek kétségbe vonják, az előzőekben nincs vita sehol a lingvisztikai szakirodalomban.
Így hordozza Pomezanski György, Gyuri, Pomi évszázadok óta - ezt ünnepeljük most - a csendes és az intelligencia lenyűgöző párosát. Voltak nagy emberek, Bonaparte Napóleon például, aki mindenkit meghaladó természetes intelligenciával rendelkezett, de kezdeti csendességét később zajra váltotta, egyszerűen nem bírta ki ágyúdörgés nélkül. Gyuri nem ilyen: még a balliberális harsogásokat is rezdületlen arccal viseli, erre Napóleon soha nem lett volna képes.
Csak az utóbbi években adott át Gyuri egy kéziratot, amelyből kiderült, hogy nemes ember. Nem tudom, miért nem akarta ezt már sokkal korábban közölni velem, hiszen jómagam tudtam kezdetektől. Ránézésre. Főleg pedig attól a pillanattól, amikor éppen mélyen vesztes helyzetemben meghívott a műsoraiba állandó szereplőnek, arcot mutathattam újra a képernyőkön is. E tekintetben ő volt az egyetlen, ekkor jöttem rá végérvényesen lengyel nemesi származására, ők - és mi, kiskunok - szoktunk kivont karddal belevágtatni az ellenség sűrű soraiba, merő büszke dacból. Tette - hogy nekem képernyőt, műsort ajánlott a sajátjából - felért egy kihívó, kirívó árulással az akkor éppen engem is letipró balliberális gócok szemében.
Egyébként nem volt könnyű az élete Gyurinak a tekintetben, hogyan maradjon egyszerre csendes és intelligens. Általában senkinek sem sikerül, ha bekerül a tévék vonzásába. Ő sajátos életutat teremtett azzal, hogy nem szállt be az önhitt hivalkodók ricsajába akkor sem, mikor pályacsúcsain ez kézenfekvő lett volna. Harsogó időkben halk szó? - ki ez az ember? Ja bocs, lengyel nemes magyar testben. Így aztán könnyen megvalósítja a lengyel, magyar két jó barát eszményét.
Azok, akik most emléksorokat írnak hozzám hasonlóan, nyilván tévés sikereit méltatják okkal, e fontos értékeléseket nem szaporítanám. Inkább egy olyan szempontot említek, amit mások talán nem.
A vezénylő tábornok szerepét. Aki pontosan tudja, hova küldi katonáit, a "Gyertek utánam, nem megyek sehova!" hamisságát szemétdombra dobva teljes biztonsággal tervezi meg a támadás irányát, a pontos ellátást lőszerrel, élelemmel, vízzel és markotányos nőkkel, az utak biztonságát, a váratlanul reá szakadt visszavonulás rendjét. Mert tudja, hogy a csata elvesztése csak akkor vezet vereséghez, ha fel is bomlunk, ld. Magyarország és Lengyelország megannyiszor!, - innen tehát tényleg tudhatja Gyuri, hogy ez nagy baj! A vezénylő tábornok képes azonnal, hittel és ésszel újraszervezni a sorokat, újabb erőfeszítésekre készen, legyen az akár az elkerülhetetlen halál, ha az az utolsó pillanatban is hordozza, viszi hátán a dicsőséges életet.
Sem a csendes intelligenciát, sem a vezénylő tábornok zsenijét nem lehet akarni: nem mondhatja senki, hogy én az AKAROK lenni. Vagy az vagy, vagy nem. Vagy lehetsz az, vagy nem. Ezt eldöntötték egyrészt őseid egy végtelen hosszú láncszemben, másrészt az a véletlen, amilyen lettél születésed pillanatában és utána, ifjú korodban, harmadrészt eldönti nagy fordulóinkon a vak szerencse. Ez a csodálatos vak ember, aki úgy tud hunyorogni a szempillái alatt, hogy soha nem tudjuk meg: világtalan-e, vagy látja az egész világunkat, benne piciny mivoltunkat, benne az eséllyel, hogy mi nem csak voltunk, hanem mindig leszünk is. És ebben 75 év csak egy csendes, intelligens hunyorítás a mindent látó vak derűs mosolyával kísérve.

Aki idáig eljutott az olvasásban, annak elmondom a hírt: közben Pomi 75 éves lett! Isten éltesse sokáig!

További hírek
Hogy kik vívták a forradalmat? Hogy kik áldozták az életüket? Nem árt tisztán látni - íme, egy pontos adat a KSH-tól:

A forradalmi eseményekben meghalt 2700-2900 személy 60%-a fizikai dolgozó vagy annak a rokona, pl. gyermeke volt, és sokan haltak meg a szellemi foglalkozásúak, a katonák és a tanulók soraiból is. Az elhunyt fizikai dolgozók legnagyobb része ipari munkás volt, és nagyon sok közlekedési munkás áldozta fel életét a harcokban.

Tisztelet és örök megbecsülés a kétkezi munka embereinek - róluk mindig érdemtelenül kevés szó esik.

Képtalálat a következőre: „1956-os fotók”


A szabadság népe - ezen a címen jelent meg könyvem korábban az '56-os forradalomról és szabadságharcról, örök tanulságul is a Kárpát-medencében példátlan hősies harcainkról.
Gubcsi Lajos: A szabadság népe
http://mek.oszk.hu/03400/03496

Egy ragyogó, fontos, pontos mondat a nők - jelen esetben a színésznők - zaklatása, a velük kapcsolatos visszaélések kapcsán, elöljáróban azt hozzáfűzve, hogy undorító, ha férfiak ilyen erőszakhoz, hatalmaskodásokhoz folyamodnak, mint aminek hulláma most önt el mindent. Pontosabban: undorítóak az ilyen férfiak.Tehát a szép és okos mondat Törőcsik Franciska fiatal színésznőtől:
"-– Nemrég kezdtem el gondolkodni a dolgon, hiszen az ember, mint a kisgyerek, alapvetőnek tekint dolgokat, és sokszor nem gondolkodik el azok jogosságán. Én is sok mindent elfogadtam: hogy vannak, amiket a férfiaknak lehet, a nőknek nem, vagy a nőknek kötelessége, a férfiaknak nem feltétlenül.
Ha lehet ilyen nagy szavakat használni, mostanában ébredek női öntudatomra, és kezdem megkérdőjelezni ezeket a bevett szokásokat." (idézet a fidelio-ból)

Kívánom minden nőnek, hogy már ne is gondolkodjon rajta - emelkedjen ki, fel, teljes önállóságában, megvetéssel minden nőiességét, nőiségé érintő visszaéléssel szemben. (a fotó illusztráció)

 Gubcsi Lajos fényképe.


Amikor a véletlen ölbe vesz...! De jó!

Véletlenül akadtam rá egy irodalmi oldalra, amely - gyönyörűen illusztrálva - több tucat versemet szerkesztett egységes folyamattá, az érzelmek mentén válogatva. Köszönöm és ajánlom kedves olvasó barátaimnak.

http://edesszomorufuzike.blogspot.hu/search/label/Gubcsi%20Lajos


 


Ott voltam, hiteles tudósítás a Magyar Művészeti Akadémia Közgyűléséről, az elnökválasztásról

Ha valaki azt állítja, hogy a Magyar Művészeti Akadémia nem demokratikus szervezet, az süppedjen kicsit mélyebbre magában. Ma volt a közgyűlés, más napirendi pontok még tartanak, de a LÉNYEG AZ ELNÖKVÁLASZTÁS VOLT.

 

Mindenki tuttira vette, hogy Marton Éva lesz az elnök. Béres Ilona laudálta őt, kapásból, ami eszébe jutott, melegen ajánlva. A híres opera énekesnő programbeszéd címén alig értékelhető blablát adott elő. Blöffnek nevezném

 

Rátóti Zoltán színészt, igazgatót Vidnyánszky Attila laudálta, melegen ajánlva, szintén improvizálva, ami eszébe jutott.  A színész szintén szabadon beszélt, mondhatnám rögtönzött.

 

Feszengtem. Ezek a hölgyek és urak nem értik, hol is vannak és mire is vállaltak jelölést? 2017-ben? De keserűen beláttam és mondtam is a mellettem ülő akadémikusnak, hogy lám, mégis le van futva (?), még a fáradságot sem veszik, legkevésbé a fő favorit, a világsztár.

 

Volt egy harmadik jelölt, nemecsek-helyzetben. Karmester, fiatalember, a nevét gondolom inkább csak a zenei szakmában ismerik. Őt egy nagyszerű énekesnő, Zádori Mária laudálta. Felkészülten, alaposan, meggyőzően, felbillentette a fátylat az ismeretlenség homálya elől. Szomorúan néztem magam elé - milyen kár, hogy nem nekik van esélyük. Az általa támogatott harmadik jelölt, a karmester volt az egyetlen, aki programbeszédet mondott. Alaposat, átgondoltat, igényeset, tisztát és világosat. Sejttette, hogy milyen lenne ő elnöknek, ha lehetne. Magamban sóhajtottam: milyen kár, hogy nem lehet. Pedig éppen ez kellene ide: az új generáció egyik jelese. Mint ő például. Éppen ő.

 

Vagyis VASHEGYI GYÖRGY.

 

Azért írom ide a nevét nagy betűkkel, mert - és íme, ez a demokrácia - a közgyűlés őt választotta meg elnöknek titkos szavazáson, óriási fölénnyel. Szívből gratulálok neki.

 

A Művészeti Akadémia székhelye, a Vigadó helyén 1849-ig a a budai várostromunk előtt és alatt az osztrákok által lebombázott Redoute állt. Ott mondta Kossuth 1848 nyarán, hogy leborul a nemzet nagysága előtt. Én ma jó érzéssel, úgy jöttem el a Vigadóból, hogy leborulok az akadémia művészei előtt. Független, szuverén döntést hoztak, az újítás és megújulás ígéretét. Nemhiába nagy művészek.

 

S ebben látom az ígéretet: képesek lesznek azt is megítélni majd munka közben, évek alatt, hogy jól döntöttek-e.

 


Nálunk van helye a cigány hősnek...!

A Magyar Művészetért Szoborkertje örömmel fogadja szobrai közé azt az emlékművet, amelyet tegnap nem engedtek elhelyezni a Nyugati pályaudvarnál. Puczi Béla marosváráshelyi cigány hősnek akartak emléktáblát állítani. Puczi a marosvásárhelyi romák egyik vezéralakja volt az 1990-es marosvárárhelyi pogrom idején, amikor a cigányok a román lincselő fenyegetések és tettek közepette, a magyarok segítségére siettek - nem csak gyors léptekkel, hanem kaszával-kapával, késsel-bottal! -, onnan idézzük máig a "ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!" kiáltást.Romániában Puczi Bélát börtönbe zárták, majd mikor Magyarországra áttelepült, 2009-ban bekövetkezett haláláig koldus sors, közöny fogadta.

Megfelelő egyeztetések alapján tisztelettel biztosítunk helyet neki olyan szobrok között, mint Szent István, Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi, Etele hun király, Árpád és fiai, a Kun kapitányok, Aba Sámuel király, Hunyadi János, Jézus, Mária.

A bátorság nem csupán királyok, vezérek kiváltsága. A mártír sors sem csak Krisztusé. Puczi Béla, a cigány igen bátor ember volt.
(a képen Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi Meister Évi színművésznővel, valamint Szent István A Magyar Művészetért Szoborkertjében )