Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
ÉN IS CIVIL VAGYOK!
A Magyar Művészetért Díjrendszer idén 30 éves. Alapításához 500 forint kellett. Azóta a 16 díj együttesévé vált díjrendszer nevében kb. 1300 díjat adományoztunk és 2038-ig biztosan látjuk, hogy ez így marad. Saját erőből, barátok saját erejéből. S néhány önkéntes hazai magántámogatásból. Ami soha nem volt bekalkulálva, anélkül is haladni akartunk.

Utálnám, ha a művészeteket, művészeket, alkotó személyeket és közösségeket támogató díjunk sorsa attól függne, támogatja-e az állam, önkormányzat, mások pénzéből élő alapítvány. Egyáltalán: utálnám, ha a díjak sorsa attól függne, támogatja-e más az alapítón kívül. Mert akkor miért alapítja az alapító, ha nem tudja ellátni. S ha már nem tudja, miért nem hagyja abba?

Egész életemben megvetettem azokat az alapítványokat, alapokat, amelyeket azért hoztak létre, hogy aztán kalapoljanak, kéregessenek, s ha netán nem kapnak, bajba kerülnek, sírdogálni kezdenek. Akkor mire alapozták adományozó kedvüket? S ha erejük elfogyott, ha céljukat más nem támogatja, akkor miért nem adják át a terepet alaposabb kezdeményezőknek. De e téren nem vagyok türelmetlen, kritikát sem szoktam gyakorolni mások felé, egyszerűen csak utálom az ilyesmit. Mikor úgy tüntetik fel, hogy áldoznak, közben abból élnek? - a célra beszedett pénzekből.

De mindennél jobban utálom az állam, stb. tőgyén lógókat. 

S hogy fokozzam: náluk már csak azokat utálom jobban, akik külföldről tartatják el magukat. S ők a "fő civilek". Ők civilek? Mióta? Mióta civil kurázsi az, hogy szervezetek, csoportok eltartatják magukat külföldiek pénzén, s itthon eljátsszák a nagy felelős adakozót, demokratát, jogbajnokot, pénzosztót? Szolgák, pontosan behatárolható érdekek mentén, hihetetlen hangzatos címeken-neveken: Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), s az ilyenekből tucatnyi, seregnyi. A TASZ a példámban jelkép: a pénzügyi kitartottság és a társadalmi nagyképűség zavaros keveréke - mondhatnék más neveket is, bőven.

Még ezt is lenyeli az ember. Hiszen nem én hozom a döntéseket, nem azért vagyok, hogy mások ügyeiben ugrabugráljak.

De mi abban a gond, hogy egy állam - bármely állam, bárhol a világon - a saját törvényhozó erejére építve azt mondja: OK, működjetek, demokrácia van, éljen minden kezdeményezés, ÁM szeretném törvényileg meghatározni, hogy milyen legyen a működésetek pénzügyi átláthatósága?! Elvégre ti is itt szerveztek, ügyködtök jót vagy rosszat ezen ország területén.

Mi a gond abban, ha van egy határ - nem az én dolgom eldönteni, éppen hol lehet és kell ezt meghúzni -, amely fölött nyilvánosságra kell hozni a külföldi támogatás összegét? Örülhetnének e "civilek", hogy rájuk is kiterjednek a közösségi szabályok, s nem kerülnek gyanakvás árnyékába. Büszkén s maguktól kellene ezt felajánlaniuk, tisztelve ezzel a közeget, melyben élnek: a magyarok közösségét, közös ügyeit.

Én természetesen a belföldi támogatás összegét is kötelezően publikáltatnám, ugyancsak a törvény erejével.

És keserűen fűzöm hozzá: hozzon bármilyen törvényt az állam, ezek a szervezetek úgyis kijátsszák. Mert ők ebből élnek. És úgy gondolják, hogy ők védettek, rájuk ennél szigorúbban úgysem mer senki ellenőrzést kiróni. Sőt számukra az ellenőrzés sötétté vált Magyarországot jelent, gátlástalanul küldik világgá panaszukat jogfosztottságukról. Hm.

Legalább legyen egy jelzőoszlop, hogy Uraim, eddig és ne tovább. De mivel persze nem azt korlátoznánk, hogy Önök mennyi pénzt zsebelnek be külföldről - hogyan is szólhatnék bele ebbe én, az állam -, hanem csak egyszerűen látni szeretnémk a befolyó támogatás méretét X magas összeg fölött, szíveskednének ezt tudomásul venni? Amúgy meg nyilván folyik majd a pénz Önökhöz ezután is, ugyanazért, ugyanonnan, ugyanúgy.

Mi itt a baj? Az, hogy a szolgák - akiket eltartanak külföldről - szeretnék úgy tenni, mintha ők igazi, nemes nagyurak volnának? De nem azok. S nem is civilek. Függelékek, mástól függnek, más pénzét szolgálják meg, őt szolgálják ki, s közben a fejük fölött lóbálják a táblát: MI VAGYUNK a civil szervezet. Tudják, mit? Akkor már százszor inkább az a család, amelyik az utcánkban rendszeresen szépítgeti a szegényes játszóteret, kizárólag a saját pénzéből, szó nélkül, csak úgy egyszerűen, mert úgy érzik: nekik erre több pénzük van, mint a környék lakóinak. ŐK A CIVILEK - AKIK A SAJÁTJUKAT ADJÁK. Ők, a feljegyzetlen tízezrek, s nem a kibélelt szolgák. Önök meg a máséból élnek, farizeus módon jótevőként kívánva szerepelni

Ajánlom tehát mindenkinek, hogy kunyerálás és kiszolgálás, hajbókolás és függés helyett arra a méretre, arra a szorgalomra, kitartásra, tehetségre és áldozatra építse adományozó kedvét, amekkorát elbír ő maga. S ha ezek után valakik szívesen segítik, tegye teljesen nyilvánossá. Ehhez még csak nem is kellene törvény. Ehhez elég lenne tisztességes civil kurázsi.

Társaság a Szabadságjogokért meg a többi, meg a többi? Az melyik alapjog, hogy ismeretlen és ellenőrizhetetlen külső forrásokból tartsanak már el, ellenőrizetlenül, mert én annyira nagyon szeretem a szabadságot? Ez elég gyenge adományozó kedv, szolgaként is kevés.
További hírek
Meghalt, mert magyar... A szoborkertünkben
A meghalt, mert magyar - Az ártatlan áldozatok bennünk élnek nevű új szoborcsoportunk felszentelő ünnepén a 7. koszorút a legfiatalabb generációk nevében két sokszoros világbajnok és világcsúcstartó, a távolsági íjász Prokaj Kiara és Mónusz László József helyezte el a Gubcsi Lajos által állíttatott emlékműnél Trianon napján, 2018. június 4-én A Magyar Művészetért Szoborkertjében.
Bővebb tudósítás itt látható 9 percben (Tischler Zoltán és Gubcsi Előd képes beszámolója)
https://www.youtube.com/watch?v=CMFdKmjeBRg&t=2s

Meghalt, mert magyar... A szoborkertünkben
A meghalt, mert magyar - Az ártatlan áldozatok bennünk élnek nevű új szoborcsoportunk felszentelő ünnepén a 6. koszorút a legidősebb, a második világháború előtt született generációk nevében a 88 éves Jakkel Mihály fafaragó művész és családja (és a legeslegfiatalabbak jelképes képviselőjeként a képen vele unokája) helyezte el a Gubcsi Lajos által állíttatott emlékműnél Trianon napján, 2018. június 4-én A Magyar Művészetért Szoborkertjében.
Bővebb tudósítás itt látható 9 percben (Tischler Zoltán és Gubcsi Előd képes beszámolója)
https://www.youtube.com/watch?v=CMFdKmjeBRg&t=2s

- a Felvidékről
A meghalt, mert magyar - Az ártatlan áldozatok bennünk élnek nevű új szoborcsoportunk felszentelő ünnepén az 5. koszorú szintén Felvidékről érkezett, és ottani művésztársai, az értelmiség nevében is Soós Csilla ólomüveg művész helyezte el a Gubcsi Lajos által állíttatott emlékműnél Trianon napján, 2018. június 4-én A Magyar Művészetért Szoborkertjében.
Bővebb tudósítás itt látható 9 percben (Tischler Zoltán és Gubcsi Előd képes beszámolója)
https://www.youtube.com/watch?v=CMFdKmjeBRg&t=2s

A Magyar Művészetért Gálája nyitányaként

Salamon Beja csodálatos hegedűszólamaival nyitottuk meg A Magyar Művészetért Díjrendszer 40. gáláját 2018. június 4-én - hasonló odaadással léptek fel más hegedűművészek más gáláinkon: Szabadi Vilmos, Ökrös Csaba, Csoóri Sándor, Lendvai József, Draskóczy Lídia, a Muzsikás együttes... Gubcsi Lajos a legjelentősebb magyar nő prímásnak nevezte Salamon Beját (müncheni forrást idézve). Ez úton köszönöm Előd fiamnak a gáláról és a Meghalt, mert magyar... nevű emlékmű avatásáról készített 4 különböző filmes tudósítását - debütált.

https://youtu.be/kVgZOJOGysY


Akik támogatták a Meghalt, mert magyar emlékmű felállítását
Balogh Miklós és a Reneszánsz Zrt.
Klukon Edit zongoraművész
Császár Angéla színművésznő
Dr. Szongoth Marianna főorvos
Szórádi Sándor vállalkozó
Gubcsi Lajos Levente vállalkozó
Szakály Sándor történész
Csáky Pál felvidéki politikus, EU Parlament képviselő
Fuferenda István fodrász
Nyitrai Imre kovácsmester
KÖSZÖNET ÖNKÉNTES FELAJÁNLÁSUKÉRT.
(Melocco Miklós Krisztus-szobra is része az emlékműnek)

A 4. KOSZORÚ
A meghalt, mert magyar - Az ártatlan áldozatok bennünk élnek nevű új szoborcsoportunk felszentelő ünnepén a 4. koszorú Kárpátaljáról érkezett, és Virág László vállalkozói szövetségi elnök, valamint Szabó Árpád, a Bethlen Gimnázium igazgatója helyezte el a Gubcsi Lajos által állíttatott emlékműnél
Bővebb tudósítás itt látható 9 percben (Tischler Zoltán és Gubcsi Előd beszámolója)
https://www.youtube.com/watch?v=CMFdKmjeBRg&t=2s