Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Guszti, a Megyesi
GUSZTI!
Ezrünknek lehet egy-egy oka Megyesi Gusztávra emlékezni, most, hogy az újságíró szakma gyászolja őt - és olvasói is, ez kétségtelen. Utóbbi évtizedeiben az Élet és Irodalom szerkesztőségének volt publicistája. Az én emlékem eggyel vissza lép időben, a 80-as évek közepére, ameddig a Magyar Ifjúság riportere és publicistája volt. S mert legyen inkább kettő, még messzebb nézek vissza: a 70-es évek első felére, amikor hetilap - akkor is a Magyar Ifjúság - életemben először készített interjút velem, rádiós külpolitikai szerkesztővel, s a riporter neve emiatt örökké emlékezetes maradt: Megyesi Gusztinak hívták.
A 80-as évek közepén már lapjának főszerkesztője voltam. Nem esett nehezemre észrevenni, hogy rengeteg gondot jelentő, kivételes érzékenységű és íráskészségű embert őrzünk beccsel magunk között. Őrizni kellett, mert sokat sejtető "külső" üzenetek mindig sutyorogtak a levegőben, és azt szerették volna, ha Guszti valahol máshol ontja tehetségét...
És most az emlék, ezt sem felejtem soha. Amikor most Gusztiról beszélek, egyben Seszták Ágiról is szólok, pályájuk íve nálunk, a Magyar Ifjúságnál ugyanazt a széles, és a főszerkesztő számára életveszélyes ívet írta le - most már fent beszélgetnek erről nevetve.
Szóval: valamikor 1985-86-ban behívattak az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságába, nem mint vendéget, hanem mint ellenőrizendő gyanúsítottat. Mire az ember oda bekerül, addigra már hetek óta bejárja a fővárost a hír, hogy ki van rúgva. Oda azért szoktunk bemenni - már akinek ez a kivételes helyzete megadatott -, hogy még se nélkülünk pecsételjék meg és le a sorsunkat.
A három vádpont-sorozat egyike arról szólt, hogy a párttal szemben ellenséges tartalmú cikkek jelennek meg a Magyar Ifjúságban. Elém tolták a kipreparált cikkeket, volt bőven. A párt legnagyobb ellensége - Seszták Ági mellett - kiemelten Megyesi Guszti volt, csak úgy hemzsegett benne az ellenség. Cikkei vöröslöttek az aláhúzásoktól. Élesen emlékszem az egyikre, mert arról már a közlés pillanatában, vagyis a vallatás előtt egy évvel tudtam, hogy baj lesz belőle. Most így én is ellenség voltam már.
Guszti leutazott Pusztavacsra. A feladat az volt, hogy számoljon be érdekfeszítően - tehát ne unalmasan, mint a sajtó általában szokott - a Pusztavacson évente megrendezett valamilyen nagy béketalálkozóról. Mondom, már a cikk közlésekor tudtam, hogy baj lesz. Mert Guszti tényleg érdekfeszítő és rendhagyó volt. Nagy ívben tett a békére (az enyémre is, mint ez utólag kiderült...). Helyette színesen szóba elegyedett a falu népével, szokása szerint, hogy ti. hogy s mint, emberek?
Ők meg mondták, ami eszükbe jutott. Lehet, hogy nem is jutott volna, de Guszti valahogy' kicsikarta az eszükből, így aztán jutott.
Pl. hogy az oroszok, mikor elfoglalták a falut 1944-ben, szórakozásból hogyan lőtték szét a parasztok rejtett lisztes zsákjait.
A legélesebb kép azonban Krisztust illette. Guszti élvezetesen és színesen beszámolt arról, hogy ugyancsak az oroszok - mert hát a falut ugye ők foglalták el, nem a japánok pl. - hogyan lőttek célba a falu határában található pléh Krisztusra.
Fontos kérdést tettek fel nekem a pártközpont ellenőrzési bizottságában, mégpedig azt, hogy:
-És mi köze a Pusztavacsi Békefesztiválnak a szovjet katonákhoz és a pléh Krisztushoz?

Nem tudtam jó válaszolt adni, mert a közt csak Guszti tudta.

-Hát ez az ellenséges hang, ez az, ami tűrhetetlen! Távolítsa el a szerkesztőségből.

Erre meg végképp nem válaszoltam, sem ott, sem később. Guszti maga ment el, akkor, amikor akart.
Isten Veled, Gusztikám, végtelen tehetséged volt az írás terén.
További hírek
Egy érdekes írás arról, hogy Attila - Etele - hun király sírja itt, Magyarországon, a Duna-Tisza közén található (bár még nem található meg)
A mellékelt kép pedig Etele király lovas szobra A Magyar Művészetért Szoborkertjében (Budapesten - Györfi Sándor alkotása).
Mindenki magában érzi, hogy magyarként egyben a hunok rokona is, vagy sem. Én igen.
http://www.origo.hu/…/20180103-az-a-legkevesbe-valoszinu-ho…

Január 18-án Kiskunfélegyházán

13 ördögi év - kié az ország?

Valószínűleg az év első könyve: megjelent történelmi sorozatom 5. kötete az Országos Széchényi Könvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában:

Gubcsi Lajos: Kié az ország - 1518 - a 13 ördögi év 5. kötete

http://mek.oszk.hu/16300/16336

A Dózsa-háborútól, 1514-től Mohácsig, 1526-ig terjedő sorozat éppen 500 évvel később tekint vissza a pokoli évekre, amikor vesztünkbe rohantunk a széthúzás, az önzés és a dilettantizmus miatt. Visszahullva a múltba, miközben Luther vagy Columbus már kijelölték a jövőt és Isztambul ránk élezte a damaszkuszi pengét - miközben a Habsburgok karmaikat nyújtogatták felénk.
A képen II. Lajos király, a Habsburg uralom tragikus előfutára.

Gubcsi Lajos legújabb könyve jelenik meg január 2-án

 

  • Gubcsi Lajos: Kié az ország?, 1518 – 13 ördögi év, 5. kötet - a történelmi kisregény sorozat legújabb kötete, éppen 500 évvel később....

A Dózsa-háborútól, 1514-től Mohácsig, 1526-ig terjedő sorozat éppen 500 évvel később tekint vissza a pokoli évekre, amikor vesztünkbe rohantunk a széthúzás, az önzés és a dilettantizmus miatt. Visszahullva a múltba, miközben Luther vagy Columbus már kijelölték a jövőt és Isztambul ránk élezte a damaszkuszi pengét - miközben a Habsburgok karmaikat nyújtogatták felénk.

A könyv az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában jelenik meg január 2-án, gyakorlatilag az új év első könyveként.

Gubcsi Attila festőművész kiállítása a félegyházi Petőfi Könyvtárban a Magyar Kultúra Napja alkalmából jan 18. 17.00, címe: Az Élet Mű, megnyitja Csányi József polgármester és Gubcsi Lajos író

Gondolatunk végtelen. S mindig is gondoltunk egymásra, térben és időben végtelenül.
Most azonban a digitális világ segítségével ezt azonnal éreztethetjük is egymással.
S minden ilyen jó, személyes, a gondolatunkat továbbító jel erősít bennünket - erőt sugároz a másik az üzenetével.
Ez így pontosabb és konkrétabb, mint a lehetőség, hogy gondolhattak ránk jó barátainik.

Ezt a jelet szeretném most átadni mindenkinek, akivel személyesen vagy A Magyar Művészetért sajátos jelrendszerén belül tartós és folyamatos kapcsolatban lehetek évek, évtizedek óta.

Barátaim, Ismerőseim! Legyetek boldogok, s legkevésbé saját magatok álljatok ennek az útjában. Boldogságunk alapvetően nem másoktól függ, hanem bennünk terem. S jó, ha mások révén is.

Őszinte tisztelettel Gubcsi Lajos

(a képen Györfi Sándor éppen most érkezett üdvözlete, szép és egyedi - tehát továbbítom)