Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Guszti, a Megyesi
GUSZTI!
Ezrünknek lehet egy-egy oka Megyesi Gusztávra emlékezni, most, hogy az újságíró szakma gyászolja őt - és olvasói is, ez kétségtelen. Utóbbi évtizedeiben az Élet és Irodalom szerkesztőségének volt publicistája. Az én emlékem eggyel vissza lép időben, a 80-as évek közepére, ameddig a Magyar Ifjúság riportere és publicistája volt. S mert legyen inkább kettő, még messzebb nézek vissza: a 70-es évek első felére, amikor hetilap - akkor is a Magyar Ifjúság - életemben először készített interjút velem, rádiós külpolitikai szerkesztővel, s a riporter neve emiatt örökké emlékezetes maradt: Megyesi Gusztinak hívták.
A 80-as évek közepén már lapjának főszerkesztője voltam. Nem esett nehezemre észrevenni, hogy rengeteg gondot jelentő, kivételes érzékenységű és íráskészségű embert őrzünk beccsel magunk között. Őrizni kellett, mert sokat sejtető "külső" üzenetek mindig sutyorogtak a levegőben, és azt szerették volna, ha Guszti valahol máshol ontja tehetségét...
És most az emlék, ezt sem felejtem soha. Amikor most Gusztiról beszélek, egyben Seszták Ágiról is szólok, pályájuk íve nálunk, a Magyar Ifjúságnál ugyanazt a széles, és a főszerkesztő számára életveszélyes ívet írta le - most már fent beszélgetnek erről nevetve.
Szóval: valamikor 1985-86-ban behívattak az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságába, nem mint vendéget, hanem mint ellenőrizendő gyanúsítottat. Mire az ember oda bekerül, addigra már hetek óta bejárja a fővárost a hír, hogy ki van rúgva. Oda azért szoktunk bemenni - már akinek ez a kivételes helyzete megadatott -, hogy még se nélkülünk pecsételjék meg és le a sorsunkat.
A három vádpont-sorozat egyike arról szólt, hogy a párttal szemben ellenséges tartalmú cikkek jelennek meg a Magyar Ifjúságban. Elém tolták a kipreparált cikkeket, volt bőven. A párt legnagyobb ellensége - Seszták Ági mellett - kiemelten Megyesi Guszti volt, csak úgy hemzsegett benne az ellenség. Cikkei vöröslöttek az aláhúzásoktól. Élesen emlékszem az egyikre, mert arról már a közlés pillanatában, vagyis a vallatás előtt egy évvel tudtam, hogy baj lesz belőle. Most így én is ellenség voltam már.
Guszti leutazott Pusztavacsra. A feladat az volt, hogy számoljon be érdekfeszítően - tehát ne unalmasan, mint a sajtó általában szokott - a Pusztavacson évente megrendezett valamilyen nagy béketalálkozóról. Mondom, már a cikk közlésekor tudtam, hogy baj lesz. Mert Guszti tényleg érdekfeszítő és rendhagyó volt. Nagy ívben tett a békére (az enyémre is, mint ez utólag kiderült...). Helyette színesen szóba elegyedett a falu népével, szokása szerint, hogy ti. hogy s mint, emberek?
Ők meg mondták, ami eszükbe jutott. Lehet, hogy nem is jutott volna, de Guszti valahogy' kicsikarta az eszükből, így aztán jutott.
Pl. hogy az oroszok, mikor elfoglalták a falut 1944-ben, szórakozásból hogyan lőtték szét a parasztok rejtett lisztes zsákjait.
A legélesebb kép azonban Krisztust illette. Guszti élvezetesen és színesen beszámolt arról, hogy ugyancsak az oroszok - mert hát a falut ugye ők foglalták el, nem a japánok pl. - hogyan lőttek célba a falu határában található pléh Krisztusra.
Fontos kérdést tettek fel nekem a pártközpont ellenőrzési bizottságában, mégpedig azt, hogy:
-És mi köze a Pusztavacsi Békefesztiválnak a szovjet katonákhoz és a pléh Krisztushoz?

Nem tudtam jó válaszolt adni, mert a közt csak Guszti tudta.

-Hát ez az ellenséges hang, ez az, ami tűrhetetlen! Távolítsa el a szerkesztőségből.

Erre meg végképp nem válaszoltam, sem ott, sem később. Guszti maga ment el, akkor, amikor akart.
Isten Veled, Gusztikám, végtelen tehetséged volt az írás terén.
További hírek
Nem egy fillér, de sok tallér kell ide, Tyukodi pajtás!

Szót kér bennem a közgazdász.
TAVALY év elején megkockáztattam - a sok borús jövendöléssel szemben - az optimista változatot, közzé is tettem (itt is), be is jött.
Jó kedvemben ismét teszek egy kísérletet a vidámabb közel-jövő-képre. Kell is ez, mert kételyek ülnek a szívekben, s rángatják a lelkeket össze-vissza.

TEHÁT.
Még a tavalyinál is erősebb gazdasági növekedést várok, s nem csak idén, hanem jövőre is, sőt talán az azt követő évre is, tehát közép távra, 3 évre.
Ez lehet akár 4%-os növekedés is évente, vagy éppen csak alatta.
Sok okunk van, forrásunk lesz erre a bizakodásra:
-a példátlanul magas átlagos bérkiáramlás, jövedelem növekedés
-az adópolitika, amely kétségtelenül egyre több jövedelmet hagy a zsebekben, főleg a családosoknál
-ezek miatt jóval több jut a személyes fogyasztásra, az életszínvonalra, hiszen a továbbra is alacsony áremelkedés miatt a valóságos, tehát a reáljövedelmek nőnek, nőttek pl. az elmúlt egy-másfél évben évi 8 %-kal!
-a lakosság kikerült nagyrészt a hitelcsapdából, visszavizette nyomasztó adósságait, ismét hitelképessé vált, s jobb jövedelmi helyzetében el is kezd majd, kezdett már bőségesebben hitelt felvenni
-a nemzeti bank a nagyon alacsony kamatok fenntartásával az úgynevezett könnyű pénz politikáját folytatja, lazít, hagyja a pénzek olcsóbb kiáramlását
-a költségvetés nagyon rendben van, bármikor mondhatja, hogy egy kicsit több pénzt enged ki a piacra megrendelések, költekezés formájában
-a visszatartott EU-források hatalmas rohamban indulnak meg s tartanak magas szinten a következő két-három évben.

VISZONT: nemrégen levelet írtam egy fontos döntéshozónak, kiemelt helyen kérve/javasolva: az abszolút első helyen kell tartani az infláció elkerülését. A fentiekben jelzett momentumok alkalmasak az áremelkedés beindítására - ezt azonban el kell kerülni, ameddig lehet. Nagy és becses kincs nekünk ez a 2-3 év, amikor végre elfelejthettük a pénzromlás bűzét.
(a képen Lajos király tallérja - nem az enyém, hanem II. Lajosé)


A HAZUG VILÁG - A HAZUGOK VILÁGA

Kommentár nélkül idézem az egyik médiaprofit:
"az online lapok nagy része vásárolja a kattintást. "50 és 80 fillér között van egy kattintás ára. Ezt onnan tudom, hogy mi is kértünk árajánlatot, mert napi tízezer kattintás alatt a hirdetők nem foglalkoznak senkivel."
Vagyis az, hogy kit taposnak bele a sárga földbe és kit emelnek fel a csillagokba hazug híreikkel, cikkeikkel - s mindkét irányban csalva, hazudva, tolvajként -, az kattintásonként 50 fillér. Szegény, olcsó bérenceknek nincs más dolga, mint az online-szennyszerkesztőségek megbízásából vakon kattintgatni, minél sebesebben, mert ez adja a "tetszés" és az "olvasottság" fokát.
Ezt egyébként eddig is tudtam, az on-line lapcsalók és a bennük élő szennyszándékok - az 50 filléres emberek - sok éve elérik, hogy a google-bemutatásomban már 5-7 éve az általuk kitalált és leírt állatságok legyenek ott rólam az első oldalakon. Megírták, hazudták, majd azóta lájkoltatják bérbe. És soha nem fognak eltűnni onnan a szemétségeik, mert van sokszor 50 fillérjük. Nekik, mert ebből élnek, s uraiknak, mert ők is ebből élnek - így kapnak reklámmegbízatást.
Mocskos kis senkik - ja, ők volnának a netes média világa, a közéleti szennybulvár.
Egyébként pedig azóta is teszek rájuk - az a világ az ő képzelt, beteg világuk, az enyém pedig az, amelyet járok.

 


HOPPÁ! Nagyon jó dolgozni Magyarországon? A legjobbak között vagyunk?
Kiegészítésül tegnapi cikkemhez, amelyben az elvándorlók viszonylag alacsony arányáról írtam.
Egy nemzetközi felmérés szerint kb. a 6-7. helyen a világon - így vallanak rólunk az itt dolgozó külföldiek.
A munka és magánélet egészséges aránya döntő a munkahely-választásban..Az InterNations felmérése Magyarország előkelő helyen szerepel, ezzel egyike vagyunk azon 10 országnak, ahol külföldiek szerint a legjobb dolgozni. Norvégia az első, Dánia a második, Anglia nincs is köztük, Omán áll a 10. helyen.
Már hallom is az ellenérveket - OK, de azért figyeljünk e tényekre is. (a portfolio.hu alapján)
(a képen A Magyar Művészetért Díjas Benkő Imre fotója - na, ez éppen az ellenkező példa a pusztulásra ítélt egykori Ózdon.)

NEM IGAZ, HOGY ELMENEKÜLNEK A MAGYAROK!
Tévhit, hogy sokan elhagyják az országot, főleg mert külföldön vállalnak munkát. A lakosság összlétszámára vetítve ez 6 %.
A lengyeleknél ez a szám dupla, a románoknál tripla, csaknem 18%. Ausztria esetében is kicsit magasabb ez a szám, mint a mienk, és a németeknél is 5%, a cseheknél 9. Drámai a helyzet a balkáni országokat elhagyóknál, főleg Boszniában, Albániában, de még a horvátoknál is 20% fölött.
Szóval nem igaz a magyar exodus, nemzetközi jellegű ez a mozgás, és ebben a stabil országok közé tartozunk - relatíve.
(forrás hvg.hu)

FÁJ?


Gyermekem, te és ő

Őseink közöttünk

Hangok kötnek össze

Sokan egyek lettünk

… s szívek kötnek, persze


És még ő is és ti

Szorulunk egymásba

Nemzedékek teste

Múltból jövőt váltva

...egymásba keverve


Fájdalom ért és sírsz

Fojtanád ha tudnád...

...vissza, mint a szégyent

Könnyeid tükrén át

...az elveszett Édent...


Először a porban

Legyűrt, vékony tested

Emellek magamhoz:

„A hősök is elesnek

...felnövünk a bajhoz”


Hasít a durvaság?

Engem is szaggatott

Mi fáj most?... megsúgod?

Majd csendben hallgatok

...leszek a kis húgod...


Szunnyadnak az ősök

Szótlanul vérünkben

Adtak, s téged kaptak

Nekik már nincs jelen

...te maradsz vigasznak


A jövő oly' hazug

Ez rút, az csábítás

Ne higgy a szavaknak

A tény csak a varázs

...s kik veled maradnak


A hit az örök fény:

hogy le nem verhetnek

Mert ezer év kovácsolt

Gyerekként erőnek

Miközben megcsókolt.


Vörösiszap: újra kell kezdeni a pert!!!!!!!!!!

Avagy Hazudj, s a bíró is megsegít, első fokon felmentés volt..
Avagy Magyarország joga az ügyvédek birodalma!
Most másodfokon a felmentést hatályon kívül helyezték, kezdheti elölről.
Avagy ITT TARTUNK 7 ÉV UTÁN!!!!!!!!! Aki köpne, ne nyilvánosan, nem illik!