Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Búcsú egy ma temetett barátomtól

Misikém, Adorján Miska! Barátom! Gimista barátaid, régi hű társaid nevében is könnyezem.


Ez itt most 2016. május vége, ott ülsz nem messze tőlem 50. ballagási évfordulónkon az asztalnál. Arról beszélgetünk éppen, hogy mindketten mennyire szerettük a magyar irodalmat. Te főleg elmondani a legszebb verseket, én megérteni a próza minden más nyelvnél tömörebb sorait.

Éppen azt kérdezem Tőled, mely sorokat választanád szónokként – ami vagy - az én síromnál.

Máris eszedbe jut ünnepelt szavalásod Kiskunfélegyháza színpadán, szaggatottan taglalod Vörösmarty ELŐSZAVÁT:

-”Most tél van, és csend, és hó, és halál”.

Én azt mondom, Shakespeare-t választom majd a Te sírodhoz, a Julius Caesarból Antonius gyászbeszédét, csak megfordítom a szavakat:

Dicsérni jöttem, nem temetni.” És hozzáfűzöm a végét, a nagy barát utolsó szavait:

Caesarral szívem ott a gyászpadon van:

Pihennem kell, míg hozzám visszatér.”


Mert visszatérünk. De most még itt vagyunk. Ezért nevetve idézed nekem Mikszáth Kálmánt:

Oly csúnya a halál... és az a rettenetes, hogy a többi ember élve marad.” Ettől megjelenik az arcodon a jól ismert csendes, visszafogott mosoly. Én meg kacagok, mert lehet, hogy így van, lehet, hogy nincs, de az írók mindent jobban tudnak. Ezért szeretted meg őket harmadikos korodra, ezért álltál a színpadra olyan komolysággal és erővel, hogy az ember oda akart állni Melléd.


És mert visszatérünk, halkan fiadhoz, Ricsihez fordulok, aki elküldte nekem is a kétségbeesés első hangját múlt hétfőn - s rajta keresztül egész döbbenetes csendben maradt családodhoz, vigasszal:

Akiket igazán szeretünk, azok a haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban. Az édesapád ott él Benned, Ricsi, és meg is mutatkozik, valahányszor szükséged van rá” - az angol írónő, Joanne Kathleen Rowling szavait fordítottam át erre a percre. És igen, szükséged is lesz édesapádra, míg élsz, s aztán a Te gyerekeidnek Rád, mikor itt hagyod őket. Valahol a mennyekben születünk, legalábbis a lelkünk onnan származik, és amikor megtesszük majd befejezzük a nagy körforgást itt lent e világban, utána vissza is térünk oda, a csillagok gyermekeként, oda, ahol őseink várnak s ahova követnek majd óhatatlanul a gyerekeink. Ezért valójában soha nem veszítjük el egymást egyetlen percre sem.


Elkalandoztam a félegyházi 50. évfordulótól, pedig már integetsz, hogy eszedbe jutott valami.

Élj gyengédségben, és bármikor állj készen a búcsúzásra” - idézed Szilárd Leót, és megtorpansz:

-Gyengéd voltam?

-Mindig az.

-És lesz időm, lesz majd esélyem a búcsúra?

-Mindig van. Már most is azt tesszük. Kaptunk plusz 50 évet ahhoz képest, hogy felnőttünk. Csoda.

-Nem állok készen.

-Én sem. Van egy közös ellenségünk, akivel szemben úgysem győzhetünk: a halál.

-Meghajtsam előtte a fejemet?

-Ezért hálás lesz Neked. És lehet, hogy egyetlen csókkal elbocsát – a sok és méltatlan szenvedés helyett.


Így történt.

Bár Petőfi a kedvesének írta, s talán nem lenne illendő itt idézni, de „Elhull a virág, eliramlik az élet...” És tudod, Miska, miért ez jut most eszembe? Mert ott laktál Petőfi házától 100 méterre – a mi félegyházi fogalmaink szerint a szülőházától -, és mindig úgy érezted, hogy tartozol neki, hogy nem mehetsz el délutánonként a háza mellett úgy, hogy otthon ne tanulj késő estig. Mert ha Rád néz, mit mondasz neki?

Mondd azt, hogy Te mindig mindent megtettél. Én meg azt, hogy „Pihennem kell – míg hozzánk visszatérsz.” Antonius haláláig védte Caesart. A sírodnál sok ember vállalja érted Antonius szerepét.

További hírek
Idei díjátadó gálánk - 30. évünkben - két részletben zajlik Erdélyben: július elsején Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában, és július 8-án Kézdivásárhelyen a Vigadó Művelődési Házban.

Most a kézdivásárhelyi gála díjazottainak névsorát tesszük közzé, íme:

 

Árpád fejedelem-díj

Pászka Lehel lovasíjász

 

Gubcsi Lajos Ex Libris Díja

Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató

Beder Tibor és a Lármafa-találkozók

Gyűjtemények Háza, Kézdivásárhely

Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad

Nagy Mózes Elméleti Líceum

Romániai Magyar Pedagógus Szövetség

Szabó Enikő színművésznő

Szima Csaba helytörténész

Sántha Attila költő, történész

Veres István séf

Vetró Bodoni András képzőművész

 

A gálát megnyitja: Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere és Gubcsi Lajos, a díjak alapító elnöke.

(a fotón az Árpád fejedelem-díj, e herendi alkotás látható, valamint az Ex Libris Díj logója - Ötvös Nagy Ferenc alkotása)


Elhunyt egy kiváló, nagyszerű tévés személyiség: Nagy Gyuri.
Fura fintora a sorsnak: éppen ma, még a rossz hír előtt sokat töprengtem azon, hogy milyen kegyetlen vak szerencsétlenség, főleg, ha rák formájában érkezik. Mert mennyi jó ismerősömre sújtott le ez a betegség mostanában (Gyuri esetében még nem olvastam halála okát).
S bizony magamban hozzáfűztem: védtelenek vagyunk. S éppen tegnap írtam Benkő Lacinak, az Omega billentyűsének, hogy milyen nagyszerű az Ember, s mennyi oka van arra, hogy az Élettel a legutolsó másodpercig találkozni akar, s tud is. Jó ismerősök vagyunk vele, őt pillantjuk meg először, s hozzá ragaszkodunk végsőkig.
Gyurikám, örök békét földi jó híredhez.
Ő is azok közé tartozott, akinek évekkel ezelőtt átnyújthattam az Ex Libris Díjamat.
(fotó Magyar Nemzetből)

8051 LÖVÉS ÍJJAL!

Kopecsni Gábor bámulatos íjász teljesítménye Felvidéken, Gömörpéterfalán, 12 órán át szakadatlanul - idézet a nekem is írt leveléből:

Kilőtt vesszőmennyiség: 8051
Találati arány 73, 55 %
Küzdelmek száma: 626 küzdelem
Győzelmi arány: 90, 6 %

Sokak számára úgy fog eljutni a hír, hogy Kopecsni Gábor kilőtt 8051 vesszőt, 73, 55 %-os arányban. Ez az eredmény nem születhetett volna meg, ha nincs az a kiváló csapat, aki összejött segíteni! Akik hűen kitartottak, akik hűen szedték és hordozták a vesszőket, akik hűen figyeltek egymásra és váltották a fáradókat egész nap, az említett szélsőséges időjárás dacára.

Minden tiszteletem a dunaszerdahelyi, a tornaljai, a palásti és a házigazda péterfali barantásoknak!
Ez az eredmény bár a Felföldi Baranta Iskola hírét öregbíti, de legyen példa minden fiatalnak és íjászónak, ha van hite és bizalma, akkor még jobb eredményeket is elérhet egymás példájára, és arra, hogy az íj a magyar ember kezébe való! Így emlékezzünk meg 2017-ben a 907-es győztes pozsonyi csata 1110-i évfordulójára, ahol az íj fő fegyver volt a magyarok kezében, és az okos taktika mellett ennek is köszönhetjük azt, hogy most itt lehetünk a szeretett hazákba, a Kárpát-medencében!
Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, nem bírom, még ezt a sorozatot lövöm. Voltak szakaszok, amikor minden egyes lövés nagy fájdalommal járt. Az íjtartó vállam, a feszítő kezem csuklója és az alkarom szinte robbanásig feszült, voltak pillanatok, mikor nem tudtam már megmarkolni az előkészített vesszőket és kiestek a kezemből… de amikor ránéztem azokra a tanítványaimra, akik hajnaltól végig kitartottak velem, tűző Napon, többször ránk szakadó esőben, sárban sem hátráltak meg, a lányok szakadó esőben is számolták a leadott lövéseket… az ő hitük nekem is hitet adott és bár minden perc háromszor annyinak tűnt, lelassult az idő, kitartottam a végsőkig.

Az Ősök útján, önmagunkhoz…

Tisztelettel e pár sor olvasóinak:
Kopecsni Gábor


Kopecsni Gábor 2014 óta Ex Libris Díjasunk.


Aki elmarad ettől, kívánom, legyen ő is benne!

298 300 forint a bruttó átlagkereset Magyarországon, 12,8 százalékkal magasabb, mint egy éve -KSH jelentés.
Az átlagos nettó kereset családi kedvezmény nélkül 198 400 forint, akik kedvezményt kaptak, azoknak átlagosan 206 300..
A magánszektorban 11,6, a közszférában 14,4 százalékkal emelkedett a bruttó átlagkereset márciusban - a közmunkások nélkül számolva, akiké 2,6 százalékkal emelkedett. 
Főleg a minimálbér és a garantált bérminimum emelkedése, valamint a közalkalmazottak és állami cégeknél dolgozók bérrendezése a kb. 12 %-os bérnövekedés oka tavalyi és idén március között. 3 éve, 2014 januárjában a mostani kb 300.000 helyett kb. 223.000 volt a bruttó átlagkereset.


Más. (kieg. a tegnapi hírhez) Tisztelettel teszem közzé a szolnoki tévében bemutatott tudósítást az ottani Makovecz kiállításomról, kiemelkedő gondolatok hangzottak el s igen látványos, szép a kiállítás.

http://www.szolnoktv.hu/musorok/kulturkorzo/?article_hid=44024


Most, hogy emlékeztettek az Imre álma című kiállításom sikerére, összefoglalva: Makovecz grafikai kiállításom jelenleg 40. helyszínén, Szolnokon, az Aba-Novák Agora Kulturális Központban látható, a szolnokiak igen szép, méltó ünnepséget rendeztek.
Az Imre álma bejárta az egész történelmi Magyarországot az elmúlt 6 évben: Erdélyt, Kárpátalját, Felvidék, Délvidék közösségeit, Várvidéket s természetesen a mai Magyarország számos kiállító termét - - sőt, a grafikák egy része, más kiállítási címen idestova 10 éve járja a magyar világot. .
S természetesen nem ért véget...

Harcedzett, vidám örök-tévés barátom, Pomezanski György nagy baráti-rokoni körben ünnepli ma 50. születésnapját. Ezek a sorok jutottak eszembe, megírtam az ünnepségre:

Gubcsi Lajos: A csendes intelligencia

A fenti cím nem más, mint Pomi, Pomezanski György neve egy sokak számára ismeretlen nyelven, amelyben a "csendes" azt jelenti, hogy pome, az intelligencia pedig a zanskival egyenlő. Ugyanezen a nyelven a György jelentése áttételes: utalást tartalmaz arra, hogy mindig élő, sokáig élni fog, halhatatlan. Míg ez utóbbi jelentést ellenséges érzelmű nyelvészek kétségbe vonják, az előzőekben nincs vita sehol a lingvisztikai szakirodalomban.
Így hordozza Pomezanski György, Gyuri, Pomi évszázadok óta - ezt ünnepeljük most - a csendes és az intelligencia lenyűgöző párosát. Voltak nagy emberek, Bonaparte Napóleon például, aki mindenkit meghaladó természetes intelligenciával rendelkezett, de kezdeti csendességét később zajra váltotta, egyszerűen nem bírta ki ágyúdörgés nélkül. Gyuri nem ilyen: még a balliberális harsogásokat is rezdületlen arccal viseli, erre Napóleon soha nem lett volna képes.
Csak az utóbbi években adott át Gyuri egy kéziratot, amelyből kiderült, hogy nemes ember. Nem tudom, miért nem akarta ezt már sokkal korábban közölni velem, hiszen jómagam tudtam kezdetektől. Ránézésre. Főleg pedig attól a pillanattól, amikor éppen mélyen vesztes helyzetemben meghívott a műsoraiba állandó szereplőnek, arcot mutathattam újra a képernyőkön is. E tekintetben ő volt az egyetlen, ekkor jöttem rá végérvényesen lengyel nemesi származására, ők - és mi, kiskunok - szoktunk kivont karddal belevágtatni az ellenség sűrű soraiba, merő büszke dacból. Tette - hogy nekem képernyőt, műsort ajánlott a sajátjából - felért egy kihívó, kirívó árulással az akkor éppen engem is letipró balliberális gócok szemében.
Egyébként nem volt könnyű az élete Gyurinak a tekintetben, hogyan maradjon egyszerre csendes és intelligens. Általában senkinek sem sikerül, ha bekerül a tévék vonzásába. Ő sajátos életutat teremtett azzal, hogy nem szállt be az önhitt hivalkodók ricsajába akkor sem, mikor pályacsúcsain ez kézenfekvő lett volna. Harsogó időkben halk szó? - ki ez az ember? Ja bocs, lengyel nemes magyar testben. Így aztán könnyen megvalósítja a lengyel, magyar két jó barát eszményét.
Azok, akik most emléksorokat írnak hozzám hasonlóan, nyilván tévés sikereit méltatják okkal, e fontos értékeléseket nem szaporítanám. Inkább egy olyan szempontot említek, amit mások talán nem.
A vezénylő tábornok szerepét. Aki pontosan tudja, hova küldi katonáit, a "Gyertek utánam, nem megyek sehova!" hamisságát szemétdombra dobva teljes biztonsággal tervezi meg a támadás irányát, a pontos ellátást lőszerrel, élelemmel, vízzel és markotányos nőkkel, az utak biztonságát, a váratlanul reá szakadt visszavonulás rendjét. Mert tudja, hogy a csata elvesztése csak akkor vezet vereséghez, ha fel is bomlunk, ld. Magyarország és Lengyelország megannyiszor!, - innen tehát tényleg tudhatja Gyuri, hogy ez nagy baj! A vezénylő tábornok képes azonnal, hittel és ésszel újraszervezni a sorokat, újabb erőfeszítésekre készen, legyen az akár az elkerülhetetlen halál, ha az az utolsó pillanatban is hordozza, viszi hátán a dicsőséges életet.
Sem a csendes intelligenciát, sem a vezénylő tábornok zsenijét nem lehet akarni: nem mondhatja senki, hogy én az AKAROK lenni. Vagy az vagy, vagy nem. Vagy lehetsz az, vagy nem. Ezt eldöntötték egyrészt őseid egy végtelen hosszú láncszemben, másrészt az a véletlen, amilyen lettél születésed pillanatában és utána, ifjú korodban, harmadrészt eldönti nagy fordulóinkon a vak szerencse. Ez a csodálatos vak ember, aki úgy tud hunyorogni a szempillái alatt, hogy soha nem tudjuk meg: világtalan-e, vagy látja az egész világunkat, benne piciny mivoltunkat, benne az eséllyel, hogy mi nem csak voltunk, hanem mindig leszünk is. És ebben 75 év csak egy csendes, intelligens hunyorítás a mindent látó vak derűs mosolyával kísérve.

Aki idáig eljutott az olvasásban, annak elmondom a hírt: közben Pomi 75 éves lett! Isten éltesse sokáig!