Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Búcsú egy ma temetett barátomtól

Misikém, Adorján Miska! Barátom! Gimista barátaid, régi hű társaid nevében is könnyezem.


Ez itt most 2016. május vége, ott ülsz nem messze tőlem 50. ballagási évfordulónkon az asztalnál. Arról beszélgetünk éppen, hogy mindketten mennyire szerettük a magyar irodalmat. Te főleg elmondani a legszebb verseket, én megérteni a próza minden más nyelvnél tömörebb sorait.

Éppen azt kérdezem Tőled, mely sorokat választanád szónokként – ami vagy - az én síromnál.

Máris eszedbe jut ünnepelt szavalásod Kiskunfélegyháza színpadán, szaggatottan taglalod Vörösmarty ELŐSZAVÁT:

-”Most tél van, és csend, és hó, és halál”.

Én azt mondom, Shakespeare-t választom majd a Te sírodhoz, a Julius Caesarból Antonius gyászbeszédét, csak megfordítom a szavakat:

Dicsérni jöttem, nem temetni.” És hozzáfűzöm a végét, a nagy barát utolsó szavait:

Caesarral szívem ott a gyászpadon van:

Pihennem kell, míg hozzám visszatér.”


Mert visszatérünk. De most még itt vagyunk. Ezért nevetve idézed nekem Mikszáth Kálmánt:

Oly csúnya a halál... és az a rettenetes, hogy a többi ember élve marad.” Ettől megjelenik az arcodon a jól ismert csendes, visszafogott mosoly. Én meg kacagok, mert lehet, hogy így van, lehet, hogy nincs, de az írók mindent jobban tudnak. Ezért szeretted meg őket harmadikos korodra, ezért álltál a színpadra olyan komolysággal és erővel, hogy az ember oda akart állni Melléd.


És mert visszatérünk, halkan fiadhoz, Ricsihez fordulok, aki elküldte nekem is a kétségbeesés első hangját múlt hétfőn - s rajta keresztül egész döbbenetes csendben maradt családodhoz, vigasszal:

Akiket igazán szeretünk, azok a haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban. Az édesapád ott él Benned, Ricsi, és meg is mutatkozik, valahányszor szükséged van rá” - az angol írónő, Joanne Kathleen Rowling szavait fordítottam át erre a percre. És igen, szükséged is lesz édesapádra, míg élsz, s aztán a Te gyerekeidnek Rád, mikor itt hagyod őket. Valahol a mennyekben születünk, legalábbis a lelkünk onnan származik, és amikor megtesszük majd befejezzük a nagy körforgást itt lent e világban, utána vissza is térünk oda, a csillagok gyermekeként, oda, ahol őseink várnak s ahova követnek majd óhatatlanul a gyerekeink. Ezért valójában soha nem veszítjük el egymást egyetlen percre sem.


Elkalandoztam a félegyházi 50. évfordulótól, pedig már integetsz, hogy eszedbe jutott valami.

Élj gyengédségben, és bármikor állj készen a búcsúzásra” - idézed Szilárd Leót, és megtorpansz:

-Gyengéd voltam?

-Mindig az.

-És lesz időm, lesz majd esélyem a búcsúra?

-Mindig van. Már most is azt tesszük. Kaptunk plusz 50 évet ahhoz képest, hogy felnőttünk. Csoda.

-Nem állok készen.

-Én sem. Van egy közös ellenségünk, akivel szemben úgysem győzhetünk: a halál.

-Meghajtsam előtte a fejemet?

-Ezért hálás lesz Neked. És lehet, hogy egyetlen csókkal elbocsát – a sok és méltatlan szenvedés helyett.


Így történt.

Bár Petőfi a kedvesének írta, s talán nem lenne illendő itt idézni, de „Elhull a virág, eliramlik az élet...” És tudod, Miska, miért ez jut most eszembe? Mert ott laktál Petőfi házától 100 méterre – a mi félegyházi fogalmaink szerint a szülőházától -, és mindig úgy érezted, hogy tartozol neki, hogy nem mehetsz el délutánonként a háza mellett úgy, hogy otthon ne tanulj késő estig. Mert ha Rád néz, mit mondasz neki?

Mondd azt, hogy Te mindig mindent megtettél. Én meg azt, hogy „Pihennem kell – míg hozzánk visszatérsz.” Antonius haláláig védte Caesart. A sírodnál sok ember vállalja érted Antonius szerepét.

További hírek
Egy érdekes írás arról, hogy Attila - Etele - hun király sírja itt, Magyarországon, a Duna-Tisza közén található (bár még nem található meg)
A mellékelt kép pedig Etele király lovas szobra A Magyar Művészetért Szoborkertjében (Budapesten - Györfi Sándor alkotása).
Mindenki magában érzi, hogy magyarként egyben a hunok rokona is, vagy sem. Én igen.
http://www.origo.hu/…/20180103-az-a-legkevesbe-valoszinu-ho…

Január 18-án Kiskunfélegyházán

13 ördögi év - kié az ország?

Valószínűleg az év első könyve: megjelent történelmi sorozatom 5. kötete az Országos Széchényi Könvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában:

Gubcsi Lajos: Kié az ország - 1518 - a 13 ördögi év 5. kötete

http://mek.oszk.hu/16300/16336

A Dózsa-háborútól, 1514-től Mohácsig, 1526-ig terjedő sorozat éppen 500 évvel később tekint vissza a pokoli évekre, amikor vesztünkbe rohantunk a széthúzás, az önzés és a dilettantizmus miatt. Visszahullva a múltba, miközben Luther vagy Columbus már kijelölték a jövőt és Isztambul ránk élezte a damaszkuszi pengét - miközben a Habsburgok karmaikat nyújtogatták felénk.
A képen II. Lajos király, a Habsburg uralom tragikus előfutára.

Gubcsi Lajos legújabb könyve jelenik meg január 2-án

 

  • Gubcsi Lajos: Kié az ország?, 1518 – 13 ördögi év, 5. kötet - a történelmi kisregény sorozat legújabb kötete, éppen 500 évvel később....

A Dózsa-háborútól, 1514-től Mohácsig, 1526-ig terjedő sorozat éppen 500 évvel később tekint vissza a pokoli évekre, amikor vesztünkbe rohantunk a széthúzás, az önzés és a dilettantizmus miatt. Visszahullva a múltba, miközben Luther vagy Columbus már kijelölték a jövőt és Isztambul ránk élezte a damaszkuszi pengét - miközben a Habsburgok karmaikat nyújtogatták felénk.

A könyv az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában jelenik meg január 2-án, gyakorlatilag az új év első könyveként.

Gubcsi Attila festőművész kiállítása a félegyházi Petőfi Könyvtárban a Magyar Kultúra Napja alkalmából jan 18. 17.00, címe: Az Élet Mű, megnyitja Csányi József polgármester és Gubcsi Lajos író

Gondolatunk végtelen. S mindig is gondoltunk egymásra, térben és időben végtelenül.
Most azonban a digitális világ segítségével ezt azonnal éreztethetjük is egymással.
S minden ilyen jó, személyes, a gondolatunkat továbbító jel erősít bennünket - erőt sugároz a másik az üzenetével.
Ez így pontosabb és konkrétabb, mint a lehetőség, hogy gondolhattak ránk jó barátainik.

Ezt a jelet szeretném most átadni mindenkinek, akivel személyesen vagy A Magyar Művészetért sajátos jelrendszerén belül tartós és folyamatos kapcsolatban lehetek évek, évtizedek óta.

Barátaim, Ismerőseim! Legyetek boldogok, s legkevésbé saját magatok álljatok ennek az útjában. Boldogságunk alapvetően nem másoktól függ, hanem bennünk terem. S jó, ha mások révén is.

Őszinte tisztelettel Gubcsi Lajos

(a képen Györfi Sándor éppen most érkezett üdvözlete, szép és egyedi - tehát továbbítom)